Sokszor fordul elő persze az is, hogy egy-egy végtelenül hanyag és összedobált produktumot egy minőségi brand nevével próbálnak rásózni a gyanútlan vásárlókra, ezért körültekintően javallott mobilos játékot vásárolni, hiszen miután kifizettük, letöltöttük, még csak elcserélni sem tudjuk, így marad a delete és ugrott a pénzünk is.

Mint azt többen talán tudjátok is, szinte minden fontosabb nagykonzolos, PC-s sorozat kap handy verziót, a mobiljátékok piaca szépen megél és virágzik a marokgépezetek hatalmas territóriumaiban, mert számtalan igényes, igazán élvezetes, és ami fontos, hogy kiválóan játszható produktum landol Java formátumban a kedvenc állandó útitársainkon. Vannak olyan alkotások, amelyek már a 8 milliós letöltésen bőven túl vannak, ami egy elképesztően nagy sikernek számít, még asztali masinákon, a mobilos világról nem is beszélve. A Java tesztjeink rendre rövidebbek, ám annál lényegre törőbbek lesznek és bízunk abban, hogy hasznotokra válnak informatív irományaink. Kezdjünk is bele.
Elsőként a Nintendo Wii-n is megjelent Boom Blox-ot vettük górcső alá. Ezen játék megalkotásából maga Steven Spielberg mester is kivette a részét, így magasak voltak az elvárásaink a címmel kapcsolatban. A Nintendo platformján a trendeknek megfelelően teljes 3D-ben prezentálják, Wiimote támogatással, ám a handy kivetülés formába szabásánál a síkbeli megvalósítást tartották előnyösebbnek az Electronic Arts Los Angeles-i stúdiójában. Sajnos a nagykonzolos változatot nem állt módomban kipróbálni, így összehasonlítgatni nem tudom, és nem is szeretném, hiszen értelmetlen lenne, messze nem egy kategória a két platform ugyebár.

Zárjuk a játékot gyorsan egy skatulyába. A Boom Blox egy puzzle játék, annak is a legelgondolkodtatósabb fajtájából. Pályáról pályára haladva kell teljesítenünk a feladatokat, ami minden esetben ugyanaz. A továbbjutáshoz el kell érnünk a minimum pontszámot (bronz serleg), amely szintenként változik. Minden feladat előtt láthatjuk, hogy mi a minimum elvárt pont mennyiség, ennek tudatában vághatunk neki a következő szintnek. A nehezítés a dologban az, hogy a kívánt pontszám eléréséhez, csak adott számú lőszer áll a rendelkezésünkre. Mi egy ágyúból tüzelünk különféle blokkokra, melyből számos fajta bukkan fel a játék előrehaladtával. A csillagozott boksz-ok pontot érnek, a halálfejesek pedig pontlevonással büntetnek, amennyiben kifüstöljük őket. Az első indításkor egy tutorial fogja elmagyarázni a szabályokat, valamint megmutatja, hogy mi mennyit ér és így tovább. Egy dobozt többféle erősséggel és irányból vehetünk tűz alá, amely a találat után a fizika alaptörvényeinek megfelelően tesz egy kitérőt, jobbra, balra, felfelé, vagy lefelé.

A dolog persze nem ilyen egyszerű, hiszen a pályákon számos egyéb eszköz is feltűnik, mint például a bombák, a teleport kapuk, vagy a mágnes blokkok. Olykor segítenek a kitűzött pontszám elérésében, olykor viszont az ellenkezőjét érjük el velük, amennyiben halálfejes dobozokat likvidálunk, a csillagozottak helyett. Legtöbbször egy láncreakciót indítunk el, melyre már nem lehetünk befolyással, izgatottan várjuk, hogy helyesnek bizonyul-e a fejünkben lefuttatott folyamat. Az elején még könnyű dolgunk lesz, ám a dolgok hamar elfajulnak és csak komoly fejtörések, valamint számtalan próbálkozás árán érjük el célunkat. A bronzot hellyel-közzel még csak-csak meg lehet kaparintani, ám ha az aranyra pályázunk, mint elhivatott maximalisták, akkor durván kemény meló lesz a szürkeállományunk számára.

Mire a játék végére értem a fél hajtakaróm kitéptem, pedig nem vett több időt igénybe durván 45 percnél, de az intenzív anyázás állandó, visszatérő szófordulat volt. Nem vagyok az a türelmes fajta. Ami viszont mindenképp kiemelendő, hogy a meglévő, összesen 40 szint mellett, saját elrendezésű pályákat is expeditíven összetákolhatunk, a szerkesztő opció segítségével, melyeket kényünk, kedvünk szerint cserélgethetünk a hálózaton keresztül. Ezt hívják fájlmegosztásnak, hogy szaknyelven is szóljak pár szót. Mondanom sem kell, hogy ez alaposan kitolja a játék szavatosságát, hosszú órákig el lehet molyolni az építgetéssel. A műveinket el is tárolhatjuk, majd később bármikor újra és újra lejátszhatjuk. A már teljesített szinteket szabadon kiválaszthatjuk, és ha kedvünk tartja, akkor javíthatunk a korábban elért pontszámainkon, helyezéseinken. Az alapjáték szavatossága nem túl jó, maximum annak lesz újdonság többször végigvinni, aki hozzám hasonló módon gyakorlatilag 0 rövidtávú memóriával rendelkezik és nem jegyezte meg a pályákon, hogy melyik szintet milyen módon lehet sikeresen bevégezni. A mentőövet a pályakreátor dobja a Boon Blox-nak. A játékmenet végtelenül egyszerű. Beállítod a célkeresztet és tüzelsz, majd figyeled, hogy mi történik.

Érdemes alaposan kilesni, hogy mely tárgyak milyen hatással vannak a többiekre. A bomba milyen hatókörzetben pusztít, egy közepes lövés mekkora távolságra taszít el egy blokkot és ehhez hasonlók. A dobozokat egyetlen módon tudjuk pontokra váltani. Letuszkoljuk őket a platformokról, amelyek a mélybe zuhanva pontot érnek. Ezt közvetlen lövéssel is elérhetjük, ami nem túl takarékos megoldás, vagy felrobbanthatjuk őket a pályákon elhelyezett bombákkal, amelyek adott esetekben egyszerre több blokkal is leszámolnak. Színük alapján számít fel pontokat a játék. Van egy, valamint két pontot érő csillagos boksz és van ugyanez mínuszban, a koponyás dobozokkal. Nagyon körültekintően kell játszanunk, csak a plusz pontot érő dobozokat pusztítsuk el, a többit lehetőleg kerüljük, ám ez sokszor nagyon nehéz feladat, hosszú percekig el lehet agyalni a helyes megoldáson és egyben ez a Boom Blox lényege is.
A grafikai megvalósítás funkcionális, mondhatnám végtelenül egyszerű, letisztult, semmi flanc, semmi sallang. A hangok terén ugyanez a helyzet. A főmenüben pörög egy dallam, a játék alatt viszont már csak a hangeffektek lesznek hallhatók. Nem egy hangulatos móka, sőt, néha egészen lehangoló, főként egy örökzöld Lumines után tűnhet brutálisan üresnek és unalmasnak, de ez már ízlés dolga. Ahogy sakkozás közben sem hallgatunk kemény rock-ot, itt sem a hangulati körítés a lényeg, hanem a logika, a gondolkodás, amihez nyugalom kell.

Ez a játék nem nekem lett kitalálva, annyi szent. Nálam a Lumines mindent visz, de az már egy másik történet. Ha viszont azon túl vagy, a Zuma-t rongyosra játszottad és a Tetris-től már sugárban ürítesz, akkor fuss vele egy kört, a pénzedért megdolgoztathatod az agytekervényeidet, ami néha jót tesz, ebben biztos vagyok.

Tesztkészülék: Sony Ericsson W900i
Felbontás: 320×240
Színskála: 262.000