Blur teszt

/>Nos, ami először máris negatív fényt vetett az alkotásra a betöltést követően, az az, hogy nincs olyan összeszedett koncepciója, mint riválisának. Számomra semmi újdonság nem volt abban, hogy előttünk áll egy rakás ellenfél, és mindegyiken tessék átrobogni a karrieren keresztül, elnyerni autóikat, minél jobban teljesíteni a versenyeken, mindezt akár a másik kegyetlen megszívatása mellett is. Ez egy enyhén Need For Speed nyúlás, legalábbis az első fele, és ha nem lennének a jópofa játékmódok, illetve az a sok lehetőség, amelyekkel borsot lehetne törni az ellenfél orra alá, ez a teszt itt és most véget is érne. Azonban nem fog, annak ellenére sem, hogy folytatnám a negatívumokkal, ugyanis komolyan fájó pont lehet a PC-s fanatikusok számára, hogy lehetetlen az irányítás kiosztását megváltoztatni. Van kétféle lehetőség - megjegyzem, nekem egyik sem esett kézre -, aztán szevasz. Kérem szépen, a mai világban illik ilyet tenni? Ha gonoszak lennénk - és most azok vagyunk - egyszerű konzolportnak neveznénk a készterméket. Talán nem is járunk messze az igazságtól...

Mindenesetre nyargaljunk át inkább vidámabb vizekre, és nézzük meg, miért is szerethetjük meg a Blurt. Előtte viszont egy gyors jó tanács! Ha a Split/Second is a kívánságlistátokon van, ajánlatos azt másodikként beszerezni, fordítva ugyanis óriási csalódás lesz a Blur, számomra legalábbis komolyan meg kellett erőltetnem magamat, hogy objektíven álljak hozzá a teszt megírásához, pedig higgyétek el, láttam már ezt-azt. Lássuk azonban magát a játék menetét! Gondolom senki nem lepődik már meg azon, hogy egy arcade autóversenyről beszélünk, amelyben a cél nem is annyira a száguldáson, sokkal inkább a győzelmen és az ellenfelekkel való kitoláson lesz. Óriási előny szerintem a rivális programmal szemben, hogy a Blurt betöltve valódi autómárkák virtuális másába pattanhatunk, ami viszont ugyanakkora hátránnyal is bír. Ez nem más, minthogy a száguldás, az tulajdonképpen itt egy nem létező fogalom. Bizony egy Ford Escort, vagy egy Volkswagen bogár nem fog nekünk hajmeresztő sebességgel gurulni a pályákon, mert ellenkező esetben segédeszközök nélkül is szétesik, nem kell ahhoz a kedves ellenfelek szeretete.

A Split/Second-ban ugyebár nagyon jó volt, hogy kitalált autócsodák volánja mögé pattanhattunk, és elhittük nekik azt, hogy ezek bizony a 200-as tempót is elbírják, szemben a valóságban is létező modellekkel, amelyek inkább döcögnek egymás mellett, nem beszélve tulajdonságaikról, hiszen a reális négykerekűek hátránya is egyben, hogy valamilyen szinten azért a fejlesztőknek ragaszkodniuk kellett a valósághoz. Ennek pedig az lett a végeredménye, hogy a tesztünk tárgyát képező alkotás kissé vontatott és unalmas játékmenettel bír. Utóbbit természetesen igyekszik feldobni egy rendszer, amely bár korántsem hatott olyan újszerűen, mint a Split/Second által használt megoldás, de a segítségével legalább lehet nagyokat vadulni. A powerup rendszernek köszönhetően ugyanis a pályákon elszórt bónuszokkal rakhatjuk teli kocsink csomagtartóját, amelyekkel vagy reparálhatjuk verdánkat - mert lesz életerőnk is, akárcsak az ellenfeleknek -, de be is gyorsíthatjuk a drágát. A legjobb mégis inkább a harci powerup-okban rejlik, ezekkel ugyanis képesek leszünk jól aláfűteni az ellenfeleknek.

Beazonosítani nehéz lenne ezeket a színekkel elválasztott harci tulajdonságokat, összesen nyolcfélével találkozunk majd, vannak nagy robbanást előidéző darabok, akadnak amelyek csak közvetlen közelünkben hatnak, lesz, amelyikkel egyszerre három lövedéket is útjára engedhetünk, ugyanakkor távolsági fegyver, és páncél is akad köztük, egyszóval lesz azért lehetőségünk odacsapni a versenytársaknak. Egyszerre három powerup lehet nálunk, kocsink hátulján láthatjuk éppen mit sikerült felszednünk, és emígy taktikázhatunk is velük, köszönhetően annak, hogy bármikor váltogatunk közöttük. A játékban nem lesz könnyű nyerni, sőt, az első helyekért állandóan keményen meg kell küzdenünk, és igyekezzünk majd látványosan játszani, ugyanis azon a bizonyos ranglétrán, elsősorban a megszerzett és elkápráztatott fanatikusok száma, tehát rajongótáborunk növekedésének intenzitása szolgáltatja az alapot. Ha sokan szeretnek minket, egyre jobb kocsik nyílnak meg előttünk, újabb kihívók és lehetőségek keresztezik utunkat. A visszapillantóval azonban nem árt barátságban lennünk, hiszen a kölcsön kenyér visszajár, ellenfeleink pedig - ha rosszat tettünk velük, ha nem - szeretnek feltűnően gyakran minket célkeresztbe helyezni, és ha mi is robbanunk, kevés fanatikus mondja majd ránk, igen, ez a srác az utcák királya.

#tv#

Itt tehát lényegesen másképpen, de csalnak az ellenfeleink. Bár nem loholnak folyton a nyomunkban, így is elég idegesítő tud lenni, ha egyszerre hárman-négyen ránk szállnak, és addig lőnek minket, amíg sikerül megelőzniük, esetleg teljesen lenullázniuk életerőnket. Enyhén volt idegtépő továbbá a fentebb már megemlített nehéz nyerési esély is. Az első pár helyezett általában mindig olyannyira elhúz tőlünk, hogy nem megelőzni, még beérni is szinte lehetetlen lesz őket - pláne az első helyezettet - így a második dobogónál jobbra ritkán számítsunk. Persze ha közben ügyesen küldtük a powerupokat az ellenfelekre, akkor ez a pozíció is tökéletesen megfelel majd nekünk. Egy szint után egyébiránt rajongóink már külön feladatokat bíznak ránk, amelyeket nem kötelező végrehajtani, de ajánlott. Ezeket a powerupokkal együtt tudjuk felszedni menet közben, és találunk közöttük sebességgel, drifteléssel kapcsolatos kéréseket, sőt, akár olyant is, hogy haladjunk végig néhány képzelt ellenőrzőponton, amelyek között néhány elég lehetetlen helyen felállított darab is utunkba kerül, tehát a dolgunk nem nevezhető éppen könnyűnek.

Mindemellett a karrier mód - más szóló játékmód nincs benne, röhej -, több részből, összesen kilencből áll. Ez annyit tesz, hogy kilenc ellenfelet kell majd magunk mögé utasítanunk, hogy mi legyünk az utak királyai. A kampányon belül egy-egy ilyen ellen végső kihívásáig hosszú az út, általában hat küzdelemben kell remekelnünk hozzá, illetve mellette teljesíteni még bizonyos kritériumokat is - például üssünk ki ennyi meg ennyi autót ezzel és ezzel a poweruppal, vagy gyűjtsünk össze xy számú fanatikust -, de megéri szenvedni, ha ugyanis elnyerjük a kiszemelt verdáját, a sebességgel - ami a Split/Secondhoz képest itt csigatempó - nem lesz gondunk egy darabig. Természetesen különböző játékmódokkal is találkozunk az alkotásban, a sima körversenyek mellett találhatunk néhány más programból lopott lehetőséget, így például az időre történő, kiütéses, vagy powerup gyűjtögetős körversenyek, ezen kívül azonban a felhozatal elég szegényes, meg sem közelíti a sokat emlegetett kihívó szintjét. Ez pedig sajnos kulcsfontosságú megállapítás más területeken is, így például a kinézet terén.

Bár a Split/Second sem volt egy minden tekintetben kiváló grafikával ellátott alkotás, azt mégis inkább a ronda törésmodell miatt pontoztuk le kissé. Ugyan jelen tesztünk alapanyaga esetében ezzel nincs sok gond, de sajnos így is még lejjebb kell vinnünk azt a mércét, ugyanis míg említett videojáték legalább hangulatos, óriási robbanásai már-már szemkápráztatók voltak, addig a Blur kopottas, unalmas, szürke, és ami a legrosszabb, totálisan átlagos kinézettel bír. Egyediséget és ötletet nélkülöző városi pályák, lerágott csont kategóriába tartozó gyártelepek, gyerekek, több kell ide, lényegesen több. Arról nem is beszélve, hogy a powerupok bevezetésével egy kis futurisztikus élt kap a játék. Na most a gond csak az, hogy mindezt a valóságban is létező autókkal a fedélzeten, hát nem tudom hány játékos gyomra fogja visszabeszélés, de legalább egy kis savtúltermelés nélkül bekajálni. Ráadásként még az irányítás sem olyan jó, hogy arra simán rábólinthatnánk, ez pedig egy arcade autóverseny esetében, ahol éppen az ügyességünkön van a legnagyobb hangsúly, hogy is mondjam finoman, istenkáromlás.

Szerencsére az illetékesek azért gondoskodtak a többjátékos mókáról, amely egy kicsit feldobja a végeredményt, pláne, hogy van LAN és számomra oly kedves osztott képernyős mód, a sok más lehetőségről nem is beszélve, de ezek részemről olyannyira eltörpültek már a végére, hogy képtelenek voltak jobb belátásra bírni engem. Olyan az egész Blur, mint egy útját nem találó tinédzser, aki egyszer ide, másszor oda csapódik, és gyakran lép a rossz útra, nincs kialakult személyisége és stílusa. A Blur szerintem nagyon rossz úton halad, nincs egyénisége, csak lopkodott ötletekből építkezik, korántsem hozott a szakmába olyan újdonságot, mint amiért például nagyon megszerettük a Split/Second-ot, és nem értem, továbbra sem értem a fejlesztőket, hogy miért kell licencelt autókat futurisztikus csodákkal lövöldözni, ráadásul unalmas és szürke környezetben. Nyomokban sem találkozhattunk a rivális monumentalitásával, nem volt olyan meghökkentő élményünk, mint amikor a Split/Second-ban átrendezhettük az egész pályát, egy jól irányzott robbantással. A Blur sajnos nem volt képes meglepetést nyújtani számunkra!

Hogy mi lett volna akkor, ha nem kapunk a program előtt egy Split/Second-ot? Szerintem a válasz nyilvánvaló, most egy kicsit több pontot kapna a játék, de végeredményben hasonlóan, nem negatív, inkább bántó gondolatok burjánzanának bennünk. Mert nem olyan rossz azért a Blur, ezt majd a végső pontszámmal is szeretném érzékeltetni, de korántsem olyan jó, mint megannyiszor említett sorstársa. Bevallottan sokat vártam mindkét alkotástól, és most, hogy végigverekedtem magam mindkettőn, a Blurral kapcsolatban óriási csalódottságot érzek. Ha döntenem kell, gondolom nem kérdéses, hogy inkább a Split/Second felé hajlok, a fentebb ismertetett indokok miatt, ugyanakkor a Blurt sem szeretném leírni, mert önmagában nem lenne egy rossz játék, csak így, hogy szembekerült egy komoly riválissal, úgy gondolom a kiadó hibája, mintsem a fejlesztőcsapaté. Egy augusztusi megjelenési időpontra például már elfeledtük volna, mit nyújtott nekünk májusban a kihívó, most azonban még élénken él bennünk az egész. Ez a rossz helyen, rossz időben tipikus esete. Sajnálom Blur...