Bayonetta & Vanquish 10th Anniversary Bundle teszt

Persze a kiadók és fejlesztők erről egészen másképp gondolkodnak. Nekik remek táptalajt biztosít a különféle régi sikercímek "feljavított" kiadásához, hogy az újgenerációs playerek is részesüljenek abban a gyönyörben, amit mondjuk a Resident Evil 4 okozott az "idősebb" generációnak.

Láttunk már példát arra, hogy ez jól sült el, de a jellemzőbb inkább a határeset minőség. Hatalmas szerencsénkre a Sega és a Platinum Games úgy gondolta, hogy szeretnének erre a vonatra felülni és két olyan játékot hoztak el nekünk egybe csomagolva, amik bizonyos tekintetben nagyon sokat adtak hozzá mind az akció játékok, mind pedig a hack?n slash dolgok fejlődéséhez.

Csak ennyi embert kapok? Brühü

Ez lenne a Bayonetta & Vanquish 10th Anniversary Bundle. A cím nem véletlen, hiszen mindkét játék a már emlegetett 2010-es évben jelent meg és igazából elég logikusnak tűnik ez a csomag. Két olyan darabról van szó, ahol a magas oktánszámú és lehengerlő minőségű akción volt/van a hangsúly.

Ezen (és a csecse grafikán) kívül tulajdonképpen minden beáldoztak a középszerűség oltárán, de a legdöbbenetesebb az az, hogy így tíz év távlatából is kiváló szórakozást nyújt a csihipuhi mindkét cím esetében. Mielőtt bővebben kielemeznék a két játékot, beszéljünk azokról a változtatásokról, amik mindkettő esetében megegyeznek. Ha csúnyán akarnék fogalmazni, akkor azt mondanám, hogy fogták az eredeti darabokat és a grafikát meg a képfrissítést feltolták egészen a 4K 60 FPS határig és csókolom.

Mert hogy ténylegesen ez történt, ezen kívül semmit sem adtak hozzájuk. Magyarán, ha anno orrvérzésig játszottál velük, akkor számodra ez a gyűjtemény a felpimpelt külsőségeken kívül semmi pluszt nem fog jelenteni. Ettől még persze iszonyúan jó és szórakoztató az egész, főleg a megnövelt sebességnek hála és a teszt végén látható magas pontszám sem véletlen.

Kérek egy sört meg egy tüskét

Amennyiben valamiért kimaradt akár csak az egyik is, úgy nem kell tovább olvasnod, már rohanhatsz érte, ugyanis a szórakozásod garantált lesz az elkövetkező napokra. A mélyebb elemzést kezdjük talán a Bayonettával, már csak azért is, mert nekem valamiért kimaradt az életemből. Itt a címben szereplő hölgy lesz protagonistánk, hivatását tekintve egy roppant dögös boszorkány, aki amnéziával küszködik.

A sztori két frakció közötti villongásról szól: hősünk egy Umbra Witch, aki a világos és sötétség közötti egyensúly őrzője, de utóbbiak közé tartozik. Ellenfeleink a "jók" ügynökei, az úgynevezett Lumen Sages-ek közül kerülnek ki. A sztori amúgy nem rossz, de gondolom senki sem várt ennél nagyobb mélységet tőle, de itt ugye tényleg a háttérbe szorul a verekedés miatt.

Kísértetiesen hasonlít a Devil May Cry-hoz, de ez nem véletlen, hiszen Hideki Kamiya hozta tető alá mindkettőt. Alapvetően a különféle kombókra épül itt is minden, kiegészítve persze nem kevés más elemmel. Például Bayonetta is rendelkezik lőfegyverekkel: kettőt a kezében használ, míg egy másik pár a tűsarkújára van rögzítve. Emellett iszonyú látványos idézésekkel is operál, pontosabban a haját meg ruháját változtatja át mindenféle szörnyé, így néha egy kis csík takarja női jegyeit - nyilván erre nagyon keményen rá is játszik.

Hja, én a ruhámban tartom a gonoszt

Aztán ha megfelelő időben térünk ki egy csapás elől, jön az úgynevezett Witch Time, ahol belassulnak pár másodpercig az események, mi pedig szabadon garázdálkodhatunk. De említhetném még a különféle Torture Attack dolgokat is, ahol aztán végképp elgurult fejlesztőink gyógyszere és különféle kínzóeszközöket idézünk meg, majd használjuk őket, ellenfeleink legnagyobb bánatára.

Szóval rendkívül pörgős és szórakoztató az egész, így nagyobb felbontással meg pláne. Viszont semmilyen formában sem könnyű, így aki egy kis laza szórakozásra vágyik, az gyorsan felejtse is el ezt a tévképzetet. A negatívumokat most nem emelem ki külön, a végén kitérek rájuk, mert a pakk mindkét tagjára nagyjából ugyanaz igaz.

A Vanquish legalább ennyire kemény akciót kínál, de meglehetősen sok eltérés van közöttük, teljesen más megközelítést kíván, noha a tempó az itt sem nevezhető öregurasnak. A nem túl távoli jövőben járunk - az emberiség gyakorlatilag tönkretette a Földet mert nem volt Greta Thunbergjük. Nyilván a megmaradt erőforrásokért iszonyú marakodás megy. Az oroszok ezt megunják és elég kemény csapást mérnek San Francisco-ra meg pár nagyobb városra. Az USA beveti hadseregét, köztük minket, Sam Gideon-t, aki egy kísérleti robotruhában (ARS) érkezik.

Fura hely ez a Barcelona

Aztán kiderül, hogy ez az egész csak egy álca és teljesen más indokok húzódnak a háttérben. Ahogy látjátok, a sztori gyakorlatilag másodlagos, de pár fokkal jobban érthető, követhető, mint boszorkányunk kalandja. Mivel a Vanquish egy sci-fi shooter, ezért teljesen más megközelítést kíván. Természetesen ruhánk kapja a központi szerepet: különféle turbinák segítségével lehetőségünk van eszeveszett tempóban csúszni, valamint bizonyos fokig időt lassítani.

Már ez a kettő is garantálná a kiváló szórakozást, de itt debütált még egy olyan aspektus, ami szintén nem lassításra szolgál. Lehetőségünk van fedezékbe húzódni, de az elég könnyen megsemmisíthető, így tulajdonképpen állandóan mozgásban kell lennünk, ha nem szeretnénk rövid úton fűbe harapni. Ez alá dolgozik a gyors fegyverválasztás, az egyszerű upgrade rendszer, valamint a látványos, hatalmas főellenfelek.

Ez eddig mindkét játék esetében remekül hangzik, viszont ideje, hogy rátérjünk a beharangozott negatívumokra is, mert a magas pontszám ellenére sajnos jutott belőlük, ha nem is bőven, de látható mértékben. Talán a legfontosabb, amit már szőrmentén említettem, hogy tartalmilag pontosan megegyeznek az eredeti változataikkal.

Megérkezett a nagy puskám

Nincs se egy extra DLC, sem pedig új pályák, esetleg kihívások. A Bayonetta nagyjából hét - kilenc órányi szórakozást kínál, míg a Vanquish esetében ez inkább öt és hét közé tehető, játékstílustól és nehézségtől függően. Akárhogyan nézem, ez nem túl sok. A második probléma pedig a külcsín.

Az optikai tunning nyilván segített ezen, de ne felejtsük el, hogy mindkét játék tíz éves, szóval látványosnak látványosak, cserébe nem túlzottan szépek. Bugok és glitchek nincsenek, bár a Vanquish átvezetői néha érthetetlenül belassulnak és beszaggatnak, ami már azért is érthetetlen, mert ha jól emlékszem, ez már az eredeti kiadásnak is része volt. Szerencsére a mérleg rosszabbik oldalára ezek kerültek, minden más abszolút rendben van.

Amennyiben kedveled az ezekhez hasonló, extrán jól működő harcrendszerrel ellátott stuffokat, valamint bizonyos okok miatt esetleg kimarad az egyik, esetleg a másik cím, akkor szerintem sokat ne habozz a rendeléssel.

Miért törtök szegény kicsi életemre?

Már csak azért se, mert több, mint korrekt áron került fel a boltok polcaira. Ez köbö a budget kategória, viszont a Bayonetta & Vanquish 10th Anniversary Bundle attól nagyon messze van. Remek szórakozást nyújt még így egy évtized távlatából is, egybe csomagolva pedig tényleg az akciójátékok csimborasszóját kapjuk.