A Telltale Games csapata egyértelműen jó lóra tett akkor, amikor elhatározták, hogy videojátékot készítenek a nyolcvanas évek egyik legjobb filmtrilógiájából, avagy a Vissza a jövőbe sorozatból. A csapattól megszokott epizodikus formulát felhasználva már januárban bepillanthattunk a Back to the Future: The Game első részletébe, azonban hátra van még négy, amelyek együtt adnak ki majd egy nagy egészet. Mivel a Telltale bicskája a Valve csapatával ellentétben nem törött bele az epizódos megjelentetésbe, február végén már köreinkben tudhattuk a "Get Tannen!" alcímre keresztelt második felvonást, amelyre nagy örömmel vetettük rá magunkat annak fényében, hogy az első rész nagyon elnyerte tetszésünket, és bár voltak hibái, valamint hiányosságai is, szomorúak lettünk volna nélküle, ez biztos. Hogy a második rövidke epizód képes volt-e fokozni hangulatunkat, és lepkéket ereszteni gyomrunkba, hogy úgy várjuk a következő kis történetet, az itt és most remélhetőleg mindenki számára kiderül.
/>
A játék első felvonása ugyebár az akkori jelenben, 1985-ben kezdődött. Dokinak nyoma veszett, ám egyszer csak feltűnt a DeLorean, benne Einsteinnel, valamint néhány bizonyítékkal. Összepakolva a kocsiban talált felszereléseket, rögtön elindultunk őrült barátunk keresésére, akiről megtudtuk, hogy ott ragadt a múltban, méghozzá 1931-ben. Azonnal elindultunk, hogy segítsünk Dokinak, és az epizód végére sikerült is a nagy mutatvány. Ezzel ért véget az elő rész! A folytatásban ott vesszük fel a fonalat, ahol abbamaradt, a nagy rémületre való tekintettel azonnal vissza is térünk 1985-be, azonban nagyon hamar kiderül, hogy valami nincs rendben. Valami galiba történt a tér-időkontinuumban! Amint felötlik bennünk a gondolat, Doki máris megjelenik a DeLoreannal, és indulunk vissza 1931-be, hogy kiderítsük mi történt. Anélkül, hogy minden apróságról lelőném a poént, azt nyugodtan elárulhatom, hogy ez az epizód Kid Tannen köré épül majd fel, a mi dolgunk csupán annyi lesz, hogy őt elállítsuk az útból, hogy őseink egymásba szerethessenek, így a mi létünk sem kerülhet veszélybe, valamint a jövő is tisztázódik.
Igen ám, de az út addig nagyon hosszú és rögös is egyben, Kid Tannen ugyanis az 1931-es esztendő egyik legnagyobb alvilági személyisége, aki nem fél fegyvert rántani, ha valami gond van. Így első ízben be kell lopnunk magunkat a rossz arcú szívébe, majd ellene fordítani a korrupt rendőrséget, valamint magát Tannen kedvesét is, aki titokban Artie McFly-ba, vagyis tulajdon nagyapánkba szerelmes. Az ő beteljesületlen szerelmük okozta egyébként a nagy galibát, így a nagyon-nagyon rövid, alig 2-3 órás történetben azon fogunk fáradozni, hogy ezt a hibát kijavítsuk. Nem árulok el nagy titkot - vigyázat, most tényleg kis spoiler következik -, ha elmondom, a sztori végére sikerrel járunk, legalábbis azt hisszük. Az epizód ugyanis újfent egy nagy kérdőjellel ér véget, történik ugyanis, hogy csak úgy tudtuk megoldani a galibát, hogy Ednát és Doki akkori személyét elküldtük moziba, ami egy óriási törést okozott a tér-időkontinuumban. A történet végére, amikor visszatérnénk 1985-be, azonnal láthatjuk is, hogy mit műveltünk, de ez legyen majd a harmadik epizód tesztjében leírva. Izgalmas lesz, annyit elárulhatok, az eddigi legjobb sztori vár ránk!
A sztori helyett foglalkozzunk azonban magával a játék menetével. Amint azt már fentebb megemlítettem, a Back to the Future: The Game második epizódja rövid. Nyomatékosítanám, nagyon-nagyon rövid. Bár nem stopperrel játszottam a játékot, maximálisan biztos vagyok abban, hogy legalább egy órával rövidebb játékidővel rendelkezik elődjéhez képest a "Get Tannen!". Mivel már a debütáló epizód sem volt egy túl hosszú darab, ezért ez most egy olyan negatívum, ami felett egyáltalán nem mehetünk el szó nélkül, hiszen ugyanannyi pénzt adtunk érte, mégis kevesebbet kaptunk. Hosszúságban legalábbis, hiszen tartalomban azért érezhetően fejlesztett a Telltale Games. Sírtunk ugyanis korábban, hogy kicsit egyszerűek lettek a fejtörők és túl sok rizsát kell hallgatnunk közben, aminek köszönhetően inkább interaktív mozira hasonlít a játék, most azonban éppen ennek ellenkezőjéről tudok beszámolni, így tehát a fenti hiányosságok csak az első rész negatívumai voltak.
#tv#
A második felvonás betöltését követően ugyanis bár még mindig nem azokat az igazi hardcore fejtörőket kapjuk, mint amiket a Telltale srácaitól megszoktunk, érezhetően komolyabb darabok születtek. Míg ugyanis az előd esetében egyedül a "faltörő rakétába" keverhető üzemanyag összekotyvasztása volt egy kicsit nehézkesebb, addig itt több ilyen összetettebb és agyafúrtabb fejtörő fog visszaköszönni. Ilyen például, amikor el kell hitetnünk Danny-val a korrupt rendőrrel, hogy ő bizony jó, és ugyan legyen olyan kedves, kapja már el nekünk Tannen-t. Kiemelendő még továbbá, hogy ebben az epizódban szinte folyamatosan fejtörőkkel vagyunk körülvéve, igaz, nem túl nehezekkel, van, amikor csak egyetlen dalszöveget, esetleg egy képet kell kicserélnünk ahhoz, hogy továbbjuthassunk, de mindez akkor is lényegesen izgalmasabb, mint az előző epizód folytonos szövegfolyama, ahol a beszélgetésen kívül tulajdonképpen alig volt más dolgunk.
Még mindig van azonban hová fejlődni, és bár nagyon jól tudjuk, hogy az öt epizódot majd együtt érdemes értékelni, így külön-külön is van még hová továbblépni ahhoz, hogy a végső összkép maradéktalanul rendben legyen. Amellett ugyanis, hogy szívesebben vennénk a hosszabb történeteket, még egy-két extra nehézségű fejtörőt is érdemes lenne belevenni a buliba, ebben az epizódban ugyanis még csak egyszer sem sikerült elakadnom, ami már nekem volt kellemetlen. Egyéb változásról egyébiránt nem nagyon tudok beszámolni, az irányítás még mindig nagyon rossz, sőt mintha helyenként még rosszabb is lenne, mint korábban, ez nyilván már nem fog változni a későbbiekben sem, akárcsak az inventory, amelyből továbbra is hiányolom a kombinálási lehetőséget, hiszen ezzel további lehetőségeket építhettek volna a játékba a fejlesztők. Kihagyott ziccer, ez nem is lehet vitás, ugyanakkor több használati tárgy is elfért volna, ami igazából a fejtörők nehézségének fokozásának egyenes következménye is lehetne. Kiemelendő ugyanakkor, hogy olyan tárgyakat is felhasználhattunk a folytatásban, amelyeket még az első epizód legelején kellett összegyűjteni. Több ilyenre lenne szükség véleményem szerint!
Továbbra sem tudtam mit kezdeni Marty szinkronhangjával, bár egyesek szerint kiköpött olyan, mint az eredeti, szerintem továbbra is idegesítő és ellenszenves. Küllemi változás nyilvánvalóan nem történt, mint ahogyan a hangok terén sem érhető tetten ilyesmi. A hangulat is maradt olyan, amilyen, ezzel nem volt különösebb probléma már az előd esetében sem, ami kicsit zavart, hogy a filmtrilógia alapból napos és vidám koncepcióját ebben az epizódban csak néhány percig élvezhetjük, mindvégig ugyanis sötét helyeken, éjszaka ügyködünk. Mindent összevetve egy újabb kiváló részt kapott a Back to the Future: The Game-sorozat, amelyben még mindig hemzsegnek az ökörhibák. Aki az első epizódból hiányolta a fejtörőket, az itt és most biztosan örülni fog, ugyanakkor ez az öröm nem lehet maradéktalan, köszönhetően a még jobban megrövidült játékidőnek. Csak remélni tudom, hogy a következő epizódban megmaradnak ezen a vonalon a Telltale emberei, de legalább 2 órával hosszabb játékmenetet álmodnak majd. Ha így lesz, akkor máris feljebb kerekítem egy ponttal a végső számot, így azonban nem nagyon tudok többet adni a "Get Tannen!"-nek, mert nem igazán van mire. Míg egyik részlete jobb, másik rosszabb lett, tehát nagyjából ugyanott vagyunk, ahol az első rész esetében. Mindezek ellenére is, egy kötelező játék minden Vissza a jövőbe fanatikus számára, ez nem is lehet kérdéses!
Várom a harmadikat!
