Sajnos a játék indulása nem volt teljesen zökkenőmentes, az eredeti, boltban – vagy éppen internetes áruházban – megvásárolt példányokat ugyanis a premier napján nem lehetett aktiválni, mert a franciák valamit alaposan elbarmoltak a kiosztott kódokkal, így a rajongók egyszerűen nem tudták regisztrálni saját, teljesen eredeti és legális példányaikat. A pénteki megjelenést követően szombatra szerencsére helyreállt a rend – habár sok fanatikus még ekkor is problémáktól küszködött -, így a jól ismert Uplay rendszerén – ami egyre jobban hasonlít már egy digitális disztribúcióhoz – ma már néhány könnyed lépés segítségével aktiválhatjuk a PC-s példányokat, amelyekhez a későbbiekben szerencsére már nem kell állandó internetkapcsolat, csak és kizárólag az első telepítéskor. Mit nem adtunk volna ezért az Assassin’s Creed II premierjekor, nem igaz?
Ha egy játék esetében a PC-s változatokról beszélünk, akkor értelemszerűen leginkább kétféle szempontból kell megvizsgálnunk a végeredményt, ez pedig a grafika és az irányítás, illetve természetesen a hozzájuk kapcsolódó kérdéskörök. Mivel Hobbikocka korábban már leírta saját véleményét a játékról, illetve igyekezett bemutatni a milliónyi lehetőséget is – ez nem túl egyszerű dolog, mert tulajdonképpen egy nagybetűs open world alkotással van dolgunk, ahol valóban oda megyünk és azt teszünk, amit csak szeretnénk -, ezért én nem kívánok helyet pazarolni a játékmenet és a koncepció bemutatására, egyet azonban szeretnék megjegyezni. Ez rendkívül szubjektív vélemény lesz, ugyanakkor egy játékteszt – vagy sokkal inkább ismertető – kritikus része talán megtűri ezt a hangnemet. Jómagam ugyanis az első epizód óta nagy rajongója vagyok a sorozatnak, imádtam a bemutatkozó felvonást, alaposan lenyűgöztek az Ezio Auditore főszereplésével elkészített reneszánsz korszakos felvonások is, és őszintén azt hittem, hogy ennél jobb már nem lehet a széria. A UbiSoft azonban képes volt felülmúlni önmagát! Igaz, hogy eltűntek az óriási épületek, a fényűző városok, de ha belegondolunk, éppen emiatt lett elsődlegesen más, másodlagosan pedig zseniális az Assassin’s Creed III, hiszen ezen a téren nem kívánt erőlködni, mindemellett pedig nem kívánta majmolni sem elődeit.
A rövidke kitérőt követően azonban valóban térjünk rá a játék PC-s változatának a sajátosságaira. Én a küllemmel kezdeném, ez ugyanis egy kicsit összetettebb téma, mint a vezérlés. Az alkotást volt szerencsém egy kedves ismerősömnél megtekinteni, akinek egy minden téren felsőkategóriás gépezet lapul meg szobácskájában, így elméletileg semmiféle probléma nem lehetett volna az Assassin’s Creed III futtatásával. Az ajánlott gépigényt talán kétszer is meghaladta a konfiguráció, de az alkotás mégis egy közepesre lőtte be az alapvető beállításokat, amelyek nem tűntek ugyan csúnyának a gyakorlatban, de azért elkezdtük alaposan feljebb tornázni a beállításokat, hiszen amennyiben van hozzá gép, akkor miért is ne? A masinának nem volt problémája az ultra beállításokkal sem, azonban az élsimítást valamiért nem tudtuk a maximumra tenni, nem csak a képernyő esett darabokra, hanem az fps szám is a padlóra. Nem értettük, de visszavettük, és így próbáltuk meg felfedezni magunknak a harmadik Assassin’s Creed történéseit. Meglepődve tapasztaltuk azonban, hogy hiába raktunk az ajánlott gépigénynél lényegesen jobb konfigurációt a program alá, ez sajnos nem volt elég számára, a kisebb, kevesebb mozgó modellel vagy távolabbi tájak nélküli tereken ugyanis nem volt vele gond, de a forgalmasabb utcákon, illetve a tágasabb tereken azonban képes volt 30 fps körülire csökkenni az értékeknek, ami normál esetben 60 körül ugrándozott.
Ez feltehetően a kevésbé combosabb gépeken még alacsonyabbra eshetett vissza, így feltételezem, hogy sokan még akadásokkal is szembesülhettek a játék futása közben, ami a korábbi Assassin’s Creed átiratokra nem emlékszem, hogy jellemző lett volna, pedig annyival nagyobb környezetet – egyszerre legalábbis – a harmadik epizód sem kezel. Ez egy rossz pont az optimalizáltság oltárán, de ezt az apróságot azonnal elfelejtjük, ha kicsit jobban elmélyedünk a játék küllemében, ami szó szerint elképesztő részletesre, és egyes helyeken már-már lélegzetelállítóra sikeredett. Hogy a készítők milyen hangulatosan és jól berendezetten tálalják számunkra még a legutolsó bokrot is, az esetünkben nem fontos, az viszont sokkal inkább, hogy mind az animációk, mind az objektumok olyan alaposan kerültek modellezésre, hogy áll nem marad a helyén, főleg akkor, amikor a nyüzsgő és reálisan berendezett városokban sétálgatunk, vagy kiszabadulunk a természetbe és egy tavaszi réten csörtetünk keresztül. Apropó tavasz! A küllem elképesztősége az évszakok sajátosságaiban is megmutatkozik, a tavasz színpompássága mellett külön élmény volt a tél, amikor a magas hóban például dinamikus nyomokat hagyott maga mögött karakterünk. Lehet, hogy ezek az apróságok és az elképesztő részletesség egy kicsit az optimalizáltság rovására ment, de megérte, mert a konzolos változatokhoz mérten az élmény ezen a téren mérföldekkel jobb.
Most, hogy már ezt is tudjuk, egy bekezdés erejéig kitérnék a PC-s irányításra is, ami véleményem szerint egy fokkal jobb lett, mint a korábbi Assassin’s Creed epizódok esetében, de még mindig hagy maga után kívánnivalót. Habár egy hardcore számítógépesnek nyilván blaszfémia lesz, amit most mondok, de a játék ezúttal is lényegesen kellemesebben játszható, amennyiben kontrollert használunk hozzá, a billentyűzet és az egér kombója ugyanis helyenként érdekes helyzeteket szülhet. A UbiSoft az alapokat tekintve ezen a téren a korábbi években bevett gyakorlatot kívánta bemutatni számunkra, tehát sem a gombkiosztás, sem egyebek terén nem találkozhatunk komolyabb változással, de finomításokkal már igen. A játékban az előrehaladás ugyanis sokkal simábban zajlik, mint eddig bármikor, akárcsak az épületekre mászkálás, valamint az épületeken való ugrándozás, amelyek tulajdonképpen szinte teljes egészében automatizálva lettek. Habár legnagyobb sajnálatomra – ám érthető módon – már nem tudjuk megtenni azt, hogy csak a tetőkön rohangálva fedezzük fel a városokat – lévén kisebb telepekről beszélünk csupán -, de az irányítás könnyebbsége miatt legalább ez igazi élménynek ígérkezik. Természetesen a rendszer még mindig nem működik tökéletesen, főleg a zsúfoltabb helyeken ugyanis előfordul, hogy véletlenül támadunk rá valakire, vagy valóban puszta véletlenből vetjük bele magunkat egy szénás szekérbe, holott mi csak egy épületet szerettünk volna megmászni.
Összességében azonban a PC-s változat irányítása jó, sőt a korábbi epizódokhoz képest jobb is lett, akárcsak a küllem, de ez igaz a teljes végeredményre is, hiszen bár a gyengébb vasakon szükségünk lesz kompromisszumokat kötnünk, ettől függetlenül azonban egy igazi élményt szerezhetünk magunknak az Assassin’s Creed III-mal, amire ráerősít a magyar felirat megléte is. Habár a fórumokon olvastam már olyat, hogy rendkívül bénára sikeredett a magyarítás, nekem azonban – néhány kivételtől eltekintve – tetszett. Ha teljes egészében tekintek az Assassin’s Creed III PC-s kiadására, akkor a többször tíz órányi egyjátékos kampány, a valódi open world élmény, a rengeteg kaland, a kiváló történet, a korrektnek tekinthető átirat, valamint természetesen a többjátékos mód miatt az idei év egyik legjobb alkotásának tekinthetjük a számítógépes felhozatalban.