Igen, a negyedik részt direkt nem tettem hozzá a felsoroláshoz, mert azt nem vagyok hajlandó elfogadni, mint a sorozat lezárását, de ennyire messzire nem akarok elkanyarodni. Ez a franchise is azon elemek közé tartozott, amikből egészen egyszerűen képtelenek voltak egy épkézláb játékot összekalapálni a brutális technológiai fejlődés ellenére. Hirtelen két cím jut csak az eszembe, amivel még egészen pici koromban játszottam, természetesen mindkettő a Sony első PlayStationjén volt elérhető. Emlékeztek még az Alien Resurrection-re, vagy az Alien Trilogy-ra? És a dátumra, amikor ezek megjelentek? Segítek egy picit. A Trilogy 1996-ban jelent meg, a Resurrection pedig pont 2000-ben.

Aztán eljött a Colonial Marines bejelentése, amit jobban vártam, mint a Mikulást, de szerintem a végeredményről ne is beszéljünk, nem érdemli meg. Igen, tudom, hogy volt közben AvP is, de azt nem sorolom szorosan ide, ezért itt és most nem foglalkoznék azzal a szériával. Szóval, 2014-ig kellett várnunk hogy egy értelmes, hangulatos, de messze nem hibátlan anyag jelenjen meg a Xenomorph-ok főszereplésével.
Mivel pontosan tudom, hogy a legtöbb olvasó egyből az értékelő boxot nézi meg, ezért szeretném leszögezni, hogy talán egy picit túl szigorú is voltam a játékkal, de ezt azért tettem, mert nem szeretném, ha a magas pontszámok megvezetnének egy olyan játékost, aki csak a zsáner miatt venné meg (FPS), illetve azért, hogy mészároljon benne idegeneket. Ha esetleg ezt vártad, akkor kegyetlen nagyot fogsz csalódni, mert ez a cucc bizony nem shooter, hanem valami kaland, rettegés és horror hibrid, ahol a fegyverek harmadlagos szerepet játszanak csak, a túlélés, rejtőzködés és figyelem elterelés lesz a kulcs a legtöbb esetben. Azt hiszem hogy nem is csigáznék tovább senkit, lássuk hát, hogy is sikerült az Alien Isolation.

Ahogy azt már bizonyára tudja mindenki, az ikonikus hősnő, Ellen Ripley hadnagy lányát, Amandát fogjuk alakítani a kalandban. Nagyjából 15 év telt el a Nostromo eltűnése után, a csecsemőből pedig időközben egy nagyon kemény asztromechanikus csaj vált az ifjabb Ripleyből, aki természetesen a legendás anyuka nyomában halad és a Weyland-Yutani társaságnál kapott állást, a Torrens nevű hajón. Egészen békésen telik az idő, de egy friss info kizökkent minket: megtalálták a Nostromo fekete dobozát és a közeli mélyűri állomásra, a Sevastopolra vitték.

Természetesen hőseink azonnal felkerekednek és elindulnak. Már a megérkezés sem megy zökkenőmentesen, ugyanis amikor landolási engedélyt kérnek, válaszul valami érthetetlen és töredezett üzenetet kapnak a helyi erők vezetőjétől, amit nem tudnak értelmezni, ezért a dokkolás mellett döntenek. Már itt hiba csúszik a számításba, mert elszakadunk egymástól és egyedül térünk magunkhoz a félhomályos zsilipkapunál. Ahogy felderítjük a kezdő helyszíneket, az égvilágon semmi sem történik, ezáltal a biztonság egy hamis illúziójába kergetik hősünket, de annál nagyobb lesz a meglepetés, amikor az első kibelezett áldozattal találkozunk.
A sztoriról többet nem is mondanék, hiszen ez az egyik fő pillére a dolognak. Rajongok az olyan játékokért, amik lassan, nyugisan építik fel a szituációt és szerencsére az AI pontosan ilyen. Egy jódarabig az égvilágon semmi sem történik, csak haladunk előre, leküzdjük a zárt ajtókat meg a félhomályos termeket. Az egész állomásról üvölt, hogy valami nagyon nincs rendben, de mivel semmi sem történik, ezért minden egyes megtett lépés csak tovább fogja borzolni az idegrendszerünket. Ez egyébként kétség kívül a játék legerősebb pontja: olyan atmoszférát teremt már rögtön az első pillanatban, hogy legszívesebben leraknád a kontrollert, annyira parázol, viszont menni akarsz előre, mert érdekel, hogy mi van a következő folyosón, esetleg a zárt ajtók mögött.

Aztán persze egy elég hatásos belépővel megjelenik az a nyamvadt xeno, onnantól meg már azért lesz tele a nadrág, mert fogalmad sincs, hogy mikor ugrik a nyakadba legközelebb. Folyamatosan hallod magad körül a sziszegését meg a hörgést, valamint a szellőzőben való mocorgásának a hangját. Viszont nem csak ez a dög az egyetlen veszély az állomáson: a rettegéstől félőrült emberek, valamint megzakkant androidok is kóricálnak szép számmal. Szóval, ahogy mondtam, olyan atmoszférát és hangulatot teremt a stuff, amitől garantálom, hogy folyamatosan stresszben leszel.

Ehhez természetesen a grafika is kell, ami egészen döbbenetes lett. Itt nem a technikai blabláról beszélek, hanem a stílusról, mert egyszerűen olyan, mint az 1979-es eredeti filmben. Mindenhol retro számítógépeket, DOS alapú menüket látunk. Ezt nem is tudom értelmesen kifejteni, de konkrétan olyan, mint a filmekben látottak. Ezért ordenárén durván nagy piros pont jár a készítőknek! Ami viszont sokszor lehúzza eléggé az összképet, az a technikai megvalósítás. Mivel a játék motorját úgy kellett megírni, hogy egyszerre több platformon is jól teljesítsen, ezért nagyon sok optimalizálatlanságból fakadó hiba maradt benne.

Abban a szerencsés helyzetben voltam, hogy ki tudtam próbálni Xbone-on valamint Ps4-en a mostani generációból, illetve PS3-ra az előzőből. Ami megegyezik mindegyiken, hogy kifejezetten szépen fest a cucc. Persze a Ps3 csak 720p, 30 fps, valamint az élsimítás szinte teljesen hiányzik a játékból, meg néha elég randa vsync probláma is fellép, illetve az is idegesítő, hogy a távolban lévő emberek annyira elmosódottak lesznek, mint a Ps1 érában, de ettől függetlenül nagyon korrekt a minőség itt is.
A két kurrens platform nagyjából hasonló minőséget produkál, viszont ami nevetséges, hogy a képtörés meg az elmosódottság itt is jelen van. Illetve még amit nem értek, hogy az Alienen kívüli szereplőkre miért nem fordítottak nagyobb figyelmet, mert a legtöbb NPC bizony görényül fest. Szóval maga a stílus az telitalálat, viszont a kóderek nem igazából végeztek jó munkát. Ugyanakkor az ő nyakukba sem tudom ezt feltétlen varrni, mert ha lett volna még bő másfél hónapjuk, akkor sokkal jobban optimalizált lenne az egész.

A PC változathoz csak pár pillanatig volt szerencsém, viszont ott max felbontáson (amihez finoman szólva is erőmű kell) a hajamat is letettem, annyira durva volt a nyers grafika is. Szóval ha nekikezdünk az anyagnak, az eszünket se rakjuk le a szekrénybe, valamint a rejtőzködést és sunnyogást fejlesszük mesteri szintre. Még ha biztonságban is érezzük magunkat, akkor is összegörnyedve haladjunk, mert soha nem tudhatjuk, mikor ugrik a nyakunkba valami vagy valaki.

Amanda ügyes csaj, ezért nagyon sok dolgot össze tud rakni a szétszórtan heverő alapanyagokból, csak előbb a tervrajzot kell megtalálnunk az adott tárgyhoz. Tudunk építeni villanógránátot, aknát, EMP gránátot, gyógycsomagot, csőbombát, molotov koktélt, zajkeltő kütyüt meg még egy csilliárd dolgot. Ezzel csak egyetlen egy bajom volt: a felsoroltak közül egyedül az eü cosmagot használtam, semmi mást, pedig az elérhető legnehezebb fokozaton nyomtam már elsőre is. Fegyverből összesen öt darabot találhatunk: kapunk egy sima sokkolót, ami a szintetikus izék ellen nagyon hatásos.

Lesz aztán egy forgótáras pisztolyunk, shotgun, bolt thrower, valamint az atomdurva lángszórónk. Amint ez utóbbit megszereztük, na, sajnálatos módon onnantól nagyon sokat veszít a program az értékéből, mivel a kütyü túl erős lett. Jön az Alien? Kit érdekel, adjunk neki napalmot és elmenekül. Egyszerre öten támadnak ránk és nincs kedvünk lopakodni? Pörköljünk oda, mindenki meghal másodpercek alatt.
De nem csak ez az egyetlen baj a programmal. Hol is kezdjem? Összesen 18 missziót kell teljesítenünk, ami ugyan nagyon jól hangzik, valamint a végigjátszás is olyan 20 óra környékére tehető, viszont a repetitív feladatok és helyszínek miatt sajnos nagyon ellaposodik az egész. Egészen egyszerűen nem pörögnek fel az események minden olyan szép nyugisan történik, ráadásul a történet is nagyon uncsi, tele klisékkel és jóelőre kiszámítható fordulatokkal, így a játék felétől magunkat kell motiválni hogy, hogy ne rakjuk le a cuccot.

Amennyire beránt és nem ereszt az első fél, annyira lapos és uncsi a folytatás. Így viszont már az a 20 óra is máshogy fest, mivel szerintem ebben az esetben túl hosszúra nyújtották a kalandot. Az anyag legvége pedig konkrétan felhúzott, annyira banális, közhelyes és sablonos. Nagyon rossz hogy nem írhatok konkrét dolgokat, mert akkor gyakorlatilag elspoilerkedném az egészet, de akik esetleg már végigtolta, az remélem pontosan tudja hogy mire gondolok.

Hagyjuk is a negatív dolgokat, mert van még egy rész, ami hihetetlenül jó lett. Igen, jól sejtitek, az anyag audio része. Az egy dolog, hogy a filmből hozták át az összes zenét. Az is egy dolog, hogy mindennek olyan a soundja, mint a 79-es múvinak. De az nonszensz, hogy ezt az egészet hogy rakták össze! Ezzel a stuffal csak és kizárólag sötétben, egyedül, valami jó fejhallgatóval érdemes nekiülni, ugyanis akkor már a saját lépteid zaja is annyira megrémiszt, hogy rögtön valami búvóhelyet keresel. Szerintem az eddigi király Battlefield-et is szó nélkül kenterbe veri.

A másik kiemelendő dolog az a mesterséges intelligencia, főleg az Alien esetében, ugyanis az a rohadék tényleg okosodik. Ha folyamatosan egy féle helyre bújunk, akkor egy idő után ott kezd el keresni minket és kitép a szekrényekből is szó nélkül, ezért sűrűn variáljuk a búvóhelyeinket. Ami viszont még ennél is szemetebb dolog, hogy a stuff nem ismeri a script fogalmát, ezért minden egyes elhalálozás után máshol jelennek meg az ellenségek, ami persze nem baj, mert nem tudunk átrohanni a pályákon.
Természetesen mi is tudunk gonoszak lenni, főleg ha a no kill trofira hajtunk. Ha túl sok ellenség áll előttünk és nincs kedvünk köztük elóvakodni, akkor csapjunk valami jó hangos zajt, bújjunk el és voilá, a xeno kicsinál mindenkit. Persze ennek meg az a hátulütője, hogy minket fog üldözni, de valamit valamiért, ugye. Extraként amúgy egy kicsit tudathasadásos dolgot kapunk, ugyanis van egy survival opció is. Igen, külön túlélés egy túlélő játékban. Jelenleg sajnos csak egy pálya és egy karakter érhető itt el, de már elő is lehet fizetni a season pass-ra, szóval érkezni fog a bővítés hamarosan. Itt az a lényeg, hogy időre különféle feladatokat hajtsunk verge és jussunk el a pálya végi lifthez. Ebben ugye az a ciki, hogy sietnünk kell, tehát az Alien folyton a nyomunkban lohol.

Ez lenne tehát az Alien Isolation. Egy rendkívül jól indító cucc, ellaposodó végkifejlettel, repetitív feladatokkal és pályákkal, okos ellenfelekkel, jó sunnyogással és lehengerlő hangulattal, platformtól függetlenül. A végső pontszámmal pedig iszonyatosan nagy bajban voltam, mivel a cucc legfőbb húzóereje maga a név, valamint a környezet, meg persze a gyerekkori emlékek, hogy ezt a nyomorult dögöt igenis meg akarom büntetni. Ha a széria rajongója vagy, remélem már épp sorban állsz a saját példányoddal, mivel akármennyi hiba is van benne, ez egy jó Alien játék, amit kötelező végigvinned.
Ha viszont hidegen hagynak ezek a lények meg úgy en bloc ez a világ, akkor azért vásárlás előtt tegyél egy próbát vele, mivel nagyon könnyen mellényúlhatsz. Egy kedves barátom fogalmazta meg nagyon pontosan az elvárásaimat a franchise következő darabjával szemben: Én nem vagyok hajlandó bujkálni a dög elől. Ide a shotgunt és apró darabra lövök minden ilyet. Ámen.