Talán mondanunk sem kell, hogy ezt követően bizonytalanná is vált a sorozat jövője, de a Namco Bandai néhány hónapos kényszerpihenő után átgondolta a történteket, és elhatározták, hogy az aranyközéputat választják, hiszen egy exkluzív címnek manapság kritikán felüli alkotásnak kell lennie. Ennek köszönhetően még 2011-ben megjelent a PlayStation 3-ra és Xbox 360-ra szánt Ace Combat: Assault Horizon, amit közel másfél évvel az eredeti premiert követően mindenki legnagyobb meglepetésére egy PC-s változat követett. A sorozat ezzel első ízben tette tiszteletét számítógépeken is, hogy milyen végeredménnyel, arról az alábbiakban olvashattok néhány kósza sort.
Kezdjük első ízben talán azzal, hogy az Assault Horizon képében végre megjelenhetett az első olyan árkád repülőgépes akciójáték, aminek végre nem csak a látványos jeleneteire figyelhetünk oda, hanem a történetére is. A franchise-nak mindig is jellemzője volt, hogy komoly háttértörténetet mesél el a kissé elnyújtott feladatok mellett – a bevetések még mindig 30-45 percesek átlagosan -, ezzel pedig újfent magasra tette a mércét a Namco Bandai. A cselekmény egy Colonel William Bishop nevű pilóta életébe enged betekintést, aki egy harmadik világháború küszöbén azt a hálátlan feladatot kapja, hogy a NATO, az ENSZ és Oroszország oldalán – meglepő módon egy célért küzdve – szálljanak szembe a fiktív afrikai SNR Köztársasággal, akik igencsak komoly fenyegetést jelentenek mostanság a világbékére, így a nagyhatalmak a szokásos fegyvert vetik be: háborúznak a békéért, hangozzék ez bármennyire abszurdan is. Tervük megvalósulásában óriási szerepet vállal majd Bishop és maroknyi alakulata, akik égi áldás formájában próbálják majd megakadályozni a kérdéses állam akcióit, amelyek néha már szó szerint brutális katonai hadműveletek lesznek, mi pedig folyamatosan ott leszünk az első sorban, és élvezzük majd a kiváló történetet, a kellemes átvezetőket és az intenzív harcokat.
Játéktesztünkben azonban itt érkeztünk el ahhoz a ponthoz, amikor azt mondjuk, hogy de! Az Ace Combat: Assault Horizon története ugyanis valóban kitűnő, mi több, azonnal odaszegezi az embert a képernyőhöz, de ezen kívül sajnos a legtöbb momentuma elveszik a nagy átlagban, és csak néhány apróságban tud kiemelkedni például olyan alkotásokhoz viszonyítva, mint a nagyszerűen sikerült H.A.W.X., ami a stílus egyik legjobbja volt az utóbbi időben. Félreértés ne essék, példaképpen a Ubisoft játékához mérten egyáltalán nem rossz az új Ace Combat – pláne, hogy PC-n az első -, de nem is emelkedik ki túlzottan az átlagból. A sugárhajtású gépekkel való küzdelem például teljesen átlagos – az elképesztő gépparkra, amiből szabadon csemegézhetünk a bevetések előtt, azért jár egy plusz pont -, ergo felszállunk, majd várjuk a teljesítendő feladatokat, amelyek többsége az lesz, hogy semmisítsük meg a hordákban támadó ellenséges repülőgépeket, esetenként vízi egységeket és a többi. A legtöbb küldetés igencsak elnyújtott lett, így gyakran fél óráig is eltart egy-egy pálya, ami az említett H.A.W.X.-hoz képest igencsak hosszadalmas és sajnos kissé unalmas is. A játékmenet során egyébiránt érezni, hogy ez mégiscsak egy japán gyökerekkel rendelkező széria, hiszen annyi kijelző és olyan éles hangok fogadnak majd minket a harcok közben, ami egyáltalán nem jellemző a nyugati címek többségére.
Maradva még néhány gondolat erejéig a sugárhajtású repülőgépekkel való játékmenetnél, a cél itt is az, hogy becserkésszük az ellenfelet, majd amikor az automata célzórendszer befogta, néhány rakétával likvidáljuk őket. Az Ace Combat: Assault Horizon is tartalmaz természetesen dogfight módot, ami a leghatásosabb eszköz az ellenfél repülőgépeinek földre kényszerítéséhez. Ennek a lényege, hogy megközelítjük a kiválasztott vasmadarat, majd a megfelelő pillanatban megnyomjuk a dogfight aktiválásához szükséges gombot, így tulajdonképpen egy láthatatlan csőben fogjuk üldözni az ellenséget – lezuhanni ebben az esetben nem tudunk – mindaddig, amíg el nem szökik vagy le nem lőttük. A sugárhajtású vadászgépek mellett egyébiránt különféle lopakodókba és bombázókba is betehetjük a hátsó felünket, de ennél sokkal izgalmasabbak lesznek a helikopteres küldetések, amelyek az Ace Combat: Assault Horizon legjobb és legeredetibb részét képezik. Habár ezek a küldetések is elnyújtottak lettek egy kicsit, sőt, az irányítás is hagy maga után némi kívánnivalót – PC-n legalábbis -, de a rendkívül rossz automatikus mentési rendszer hiányosságai is ezen a ponton fognak megmutatkozni leginkább, de amiért nem találhatunk minden bokorban helikopteres videojátékot, ezért ezeket az apró hibákat könnyen meg tudjuk majd bocsájtani a programnak.
A helikopteres akciók esetében egyébiránt többnyire nem légi, hanem szárazföldi célpontok ellen fogunk csatározni, és érdekesség, hogy ez a rész olyan, mintha egy teljesen más videojáték lenne, a hagyományos vadászgépes missziókhoz képest ugyanis érdekesebb feladatok és lényegesen szebb küllem is vár majd ránk a pályákon, ami kissé érthetetlen számunkra is. Teljes egészében egyébiránt egy kicsit kritikán alulinak nevezhető az Ace Combat: Assault Horizon grafikája – ne tévesszenek meg a képek -, ami hiába jelent meg már 2011-ben, de ez nem mentség az alacsony felbontású textúrákra, amelyek meglepő módon nem csak a földi objektumok esetében tűnnek fel, hanem példának okáért a repülőgépmodellek esetében is, így elfelejthetjük például, hogy gyönyörködünk gépünk műszerfalában vagy a részletes kidolgozottságban, az Ace Combat: Assault Horizonra ugyanis ez nem igazán jellemző. Cserébe legalább az optimalizálással nincs gond a játék esetében, a PC-s port tehát ezen a téren jól vizsgázott, de hiányosságai így is akadnak, különös tekintettel az irányításra, amit – főleg a helikopteres küldetések esetében – ne is próbáljunk meg kivitelezni egyszerű billentyűzettel, mert egy életre szóló rossz emléket szerezhetünk magunknak, helyette inkább a hagyományos joystickkal próbáljunk szerencsét.
A játék nagy előnye még egyébiránt, hogy egy igencsak vaskos többjátékos móddal is rendelkezik, amiben a hagyományos kompetitív mókák mellett – két új játékmóddal a fedélzeten – még kooperatív módban is kijátszhatjuk a küldetéseket, amivel igencsak színesebbé varázsolhatjuk a kampányt, valamint a teljes játékélményt. Természetesen a színesítés nélkül is kellemes élmények várnak majd ránk, ha úgy határozunk, hogy beszerezzük PC-re az Ace Combat: Assault Horzont, ami erre a platformra egyébiránt egy kibővített változatban jelent meg, állítólag megszépült küllemmel, új repülőgépekkel, pályákkal és így tovább. Összességében tehát elmondható, hogy amennyiben nem közelítünk nagy elvárásokkal a játék felé, akkor egy újabb kellemes árkád akciójátékot illeszthetünk a gyűjteménybe, aminek értelemszerűen semmi köze a keményvonalas szimulátorokhoz, sőt, a japános vonulat miatt a megszokott árkád repkedéshez mérten is felfedezhetünk majd benne érdekességeket, de aki szereti a stílust és a modern légi hadviselést, az hibái ellenére is biztosan a szívébe fogja zárni a végeredményt.