A DRM története -bár még egyelőre nem létező paksaméta-, ha megírásra kerülne, és összeszednénk az eleddig ilyen problémával napvilágra került játékokat hozzá, nagy valószínűséggel egy kisebb terjedelmű regényt kapnánk végeredményül.
A közelmúltban egyre nagyobb problémát kezdtek ölteni a másolásvédelemmel kapcsolatos dolgok, viszont volt reménysugár is az alagút végén, példaképpen elég, ha csak a Ubiusoft anti-DRM programjára gondolunk.
A történet vége -maradva a regényes koncepciónál- akár szépen is végződhetne így, de egy nemrégiben napvilágot látott játék sajnos ismét belerondít az összképbe, amely nem más, mint az Atari gondozásában napvilágot látott Riddick: Assault on Dark Athena.
Magával a játékkal programozásilag nincs probléma, legalábbis az első tesztek alapján ez állapítható meg, a másolásvédelmével viszont már sajnos akad. Az Atari ugyanis úgy gondolta, hogy bőven elég lesz a felhasználóknak, ha három számítógépre nyújtanak telepítése lehetőséget, ami egy-egy gépre ugyan korlátlan lehetőséget biztosítana, de...
A szomorú de, pedig annyit takar, hogy ugyan egy adott gépre bármennyiszer telepíthetünk, de mi van, ha tönkremegy valami alkatrész, vagy éppen az operációs rendszerünk omlik össze?! Windows újratelepítés esetén elviekben nem okoz gondot a játék újratelepítése, de hardver csere esetén, ha előtte már kölcsönadtuk két haverunknak, akkor komoly problémákba ütközhetünk. Igen, ilyenkor pedig indulhatunk kedves mosolyokkal az ügyfélszolgálathoz, akik talán adnak majd egy új kódot.
Szomorú esetről nyerhettünk tanúbizonyságot tehát ismételten, a kérdés csak az, hogy mikor látják már be a játékfejlesztők, hogy a DRM semmire sem jelent megoldást. Te miképpen vélekedsz erről? Véleményedet bátran oszd meg velünk egy kicsit lejjebb, hozzászólás formájában.
