A ringbe küldött számítógép lelkét az ATmega1284P mikrokontroller alkotta, ami 128 kB-os tárhellyel és 16 kB RAM-mal rendelkezik, és gyárilag a ma már megmosolyogtató 20 MHz-es frekvencián végzi feladatait. A leírt specifikációból már sejthető, hogy a chipet nem éppen erre a feladatra tervezték, a gyártó eredetileg olyan beágyazott felhasználási célra tervezte, mint például egy távirányító vezérlése.

Könnyen belátható, hogy az eszköz paraméterei nem elégségesek egy Linux operációs rendszer futtatásához, ezért Dmitry Grinberg „mellédrótozott” még egy SDRAM memóriamodult, valamint egy 1 GB kapacitású Secure Digital memóriakártyát is. Az ilyen módon elkészült számítógépet kiegészítette még egy saját maga által megírt ARM processzor emulátorral, így a kiszemelt Ubuntu Linux ARM kompatibilis kiadása máris bevetésre kerülhetett.

Az emulált központi feldolgozó a ma már szinte elképzelhetetlen 6,5 kHz-es tempón dolgozott, de ez is elegendőnek bizonyult az operációs rendszer sikeres betöltéséhez. Nem nehéz kitalálni, hogy a szóban forgó konfiguráció meglehetősen komótosan kezelte a rendszerbetöltési folyamatot, de ez esetben pont ez volt a cél, hogy egy Linux milyen minimális hardverrel képes együttműködni.

Az Ubuntu Linux nem kevesebb mint két óra alatt bootolt be bash promptba, de az igazán meghökkentő dolog csak ezután következett, ugyanis Dmitry ennyivel még nem elégedett meg, és sikeresen betöltötte az operációs rendszerhez tartozó komplett GNOME asztali környezetet is, igaz, ehhez a művelethez további négy órára volt szükség.

A szóban forgó kísérletnek gyakorlati haszna ugyan nem nagyon van, de remekül példázza, hogy a hardverekben és a Linux rendszerekben milyen lehetőségek rejlenek. Ezúton is hatalmas gratuláció Dmitry Grinbergnek a rendkívüli munkájához, na és persze nem utolsó sorban a türelméhez is.