Sajnos a PC-s játékosok kicsit ráfáztak, mivel nekik némileg kevesebb idejük volt az „End-Game-Content”-eket nyüstölni, de a most megjelenő Curse of Osiris minden platformot szintre hoz, és tavaszig zavartalanul irthatjuk a galád Vex-et.

A kiegészítő a Merkúr bolygóra kalauzol el minket. Az Utazó által eredetileg megszépített, de a Vörös Háborúnak és a Vex-nek hála darabokra tört, és gépesített planéta lesz a centruma az eseményeknek, ezen belül is a Világítótorony fog szociális központként szolgálni az Őrzőknek.
A játék címével ellentétben Osiris-el nem igazán fogunk találkozni, csak szellemével, Sagirával, aki hű követőnk és felvilágosítónk lesz, miközben bejárjuk Merkúrt, a Végtelen Erdőséget és néhány már ismert helyet. Ezen utóbbi Erdőség egy időn kívül álló hely, ahol a Vex próbál szimulációk segítségével egy olyan jövőt létrehozni, melyben minden élőt el tudnak törölni a naprendszerből. A kampány célja ennek megakadályozása, Őrzőnkkel a főszerepben.

Ha ti is lehúzott rókabőr illatot éreztek, akkor jó a szaglásotok, viszont ettől nem fog az élmény rosszá válni. A Vex egy tipikusan olyan ellenségtípus, amit élvezet ölni, tudván, hogy minden egyes széthulló rosszaság egy lépéssel közelebb hozza a békét (hiába mondja tudatalattink, hogy egy perc múlva „respawn”-ol az összes). Ami viszont már jobban feltűnik, hogy az alapjátékhoz képest nem igazán változtak az ellenségek.
Nagyon kevés új célpont áll majd rendelkezésünkre, úgyhogy szokjunk hozzá a Goblin, Hobgoblin seregekhez, sőt, még a visszatérő Cabal-okhoz is, akik gyakori lakói a különféle szimulációknak, illetve régebbi helyszíneket is fel fogunk újra keresni, ott sem fáradtak Bungie-ék az új ellenségekkel. Az meg csak hab a tortán, hogy az egész Vex ellen folytatott hadjárat pár óra alatt befejezhető.

Cserébe mind a Merkúr, mind a Végtelen Erdőség fantasztikusan meg vannak csinálva. A színvilág, a környezet és a zene hangulatos játéktérré varázsolja mindkét helyszínt, vizuális gyönyör lesz minden perc, amit bennük tölthetünk. Egyetlen bibi, hogy eléggé limitált lesz az élmény; Merkúr ijesztően kicsi, gyorsan bejárható, és a Kalandokon (Adventures), illetve az új „Public Event”-en kívül semmi más nem vár ránk ott.
A Végtelen Erdőség ennek az ellentéte: oda csak küldetések során juthatunk el, és ugyan hatalmas, de az utunk a feladat által lesz lehatárolva. De sebaj, legalább kaptunk egy új „Public Event”-et, ami kevésnek tűnhet, viszont az egyik fénypontja a DLC-nek. Egy hosszadalmas esemény, ami külső szemmel nézve akár cirkuszi mutatványnak is tűnhet, mivel karakterek repkednek ide-oda, és golyókkal rohangálnak fel s alá.

Ezt szólózni szinte biztos, hogy nem lehet, idő és gyakorlás kell ahhoz, hogy magabiztosan teljesíteni tudjuk, hogy aztán a „Heroic” variánsra válthassunk, melynek előfeltételei sem egyértelműek. A tréning itt mindenképpen megéri, mivel ez egy jobb opció az új „Strike”-okkal ellentétben.

Ezen utóbbiak eddig sem voltak a „Raid”-re készülők kedvencei, és ez most sem fog igazán változni. A recept továbbra is a jól bevált formulát követi: egy már ismert sztori küldetést játszunk le, némileg megváltoztatott dialógussal, ami elvileg megindokolja, hogy miért nem kapunk egyedi tartalmat, és miért kell ugyanazt a feladatot újra megcsinálnunk.
A „Heroic” verziók talán egy fokkal érdekesebbek a nagyobb kihívás és a „Luminous Engram” miatt, melyre az ezekhez köthető „Milestone” segítségével lehet szert tenni, de a „Heroic Public Event”-ek összességben időtakarékosabbak, és kifizetődőbbek.

Hasonló lenne a helyzet a most bevezetett „Heroic” Kalandokkal, melyek a már lejátszott Kalandok nehezebb kiadásai. Itt előtérbe kényszeríti a játék virtuóz szociális képességeinket, ugyanis nincs hozzájuk „Matchmaker”, így nekünk kell összegereblyézni a csapattársakat, hisz szólóban csinálni eléggé macerás ezeket.

Viszont itt érdemes majd befektetni időt és energiát, mivel Brother Vance a Világítótoronyban „Lost Prophecy Verse”-eket vág hozzánk a Kalandok teljesítéséért, melyek egyszerűbben fogalmazva fegyver tervrajzok. Hetente váltogatja a tíz lehetséges opciót, melyekből egyszerre csak három elérhető, és a „craft”-oláshoz szükséges hozzávalókat „Heroic Strike”-ok vagy Kalandok során szerezhetünk. Erős fegyverekről van szó, úgyhogy farmoljunk bátran.
Az új „Raid” opció csalódást okozhat első ránézésre olyanoknál, akik valami nagy újításra számítottak, hisz ismét a „Leviathan”-ra kell felkéredzkednünk, hogy részt vehessünk ezen a „Raid-Lair” megnevezésű eseményen.

Ha ezen a kezdeti hasfájáson túltettük magunk, akkor észre fogjuk venni, hogy egy nagyszerű kihívás vár minket, melynek rugalmas rendszere értékeli a kreatív hozzáállást. Itt egy lazább, nem annyira fegyverorientált megmérettetésnek kell eleget tennünk, teli fejtörőkkel, és kevésbé szigorú feltételekkel a sikerhez. Rövidebb, mint a „Raid” maga, de sokkal szórakoztatóbb, mely nem megy a kihívás rovására.
A szintlimitet kitolták 25-re, amilátszólag teljesen felesleges, mert semmi látványos extrával nem jár a szintlépés, az „Iluminated Engram”-on kívül, mely a „Bright Engram” helyére került az új szezonban, és kozmetikai tuningelemekkel áraszt el minket. A „Power” szint is felcsúszott 335-re, és vele együtt a különböző tartalmak előfeltételei is megnőttek.

A PvP részleg extra pályákkal gyarapodott, illetve most már több XP jár egy-egy meccs után, és gyakrabban fogunk tárgyakat is kapni, ritkaságtól függetlenül. Emellett bevezették a „Masterwork” fegyvereket, ha eddig nem volt elég opció a „Power” szint feltolásához.

Ezen fegyverek esése a 250-es „Power” szint után indul be, és erősebb típusai a legendás megfelelőjüknek. Van egy véletlenszerűen kiválasztott értékük, melyre bónuszt kapnak, és egymásutáni ölések esetén „Orb”-okat is generálnak.
Ilyeneket „Raid”-en vagy a „Trials of the Nine”-nál tudunk a leggyakrabban kapni, nem meglepő mód. Az attribútum bónuszt újra lehet választani (véletlenszerűen persze) némi értékes nyersanyag kicsengetése után, vagy, ha nincs kedvünk a szerencsénkre hagyatkozni, akkor magunk is „Craft”-olhatunk „Masterwork” fegyvert, elég súlyos összegekért.

Összességében egy kielégítő DLC-vel gazdagodott a Destiny 2, és minden hiányossága ellenére csak ajánlani tudom ezt a kiegészítőt. Nem érződik kevesebbnek a játék tőle; az új dolgok nem feltétlenül tűnnek újnak, hisz legtöbbje a régi sémát követi, de a megnövekedett tartalom és fejlődési lehetőség biztos, hogy le fog minket foglalni tavaszig, a következő letölthető tartalom megjelenéséig.