A játék indításakor egy elég puritán, 90-es éveket idéző látvány tárul a szemünk elé, ám a menüpontok a helyükön vannak, nincs konkrét kampány, hanem van jópár előre telepített útvonal. Ezek mellé szabadon tölthetünk le fejlesztők és a közösség által készített menet-vonalakat, mozdonyokat, vagonokat és számtalan egyéb összetevőt. Alapjáraton elmondhatjuk, hogy a nem épp baráti árért csupán egy keretprogramot kapunk, némi előtelepített tartalommal.
Ahogy kiválasztottuk az egyik küldetést, elindul a játék, és szembesülünk ennek a szimulátor típusnak a legnagyobb hátulütőjével, ami egy mezei játékost könnyen el is riaszt. A grafikára hatalmas kontraszt jellemző, ugyanis a központi elemek, azaz a mozdonyok és a vagonok már-már pazarul néznek ki, a környezet és az effektek, pedig szem véreztetően rondák. Értem én, hogy egy vonatimádónak a nagyvas a lényeg, de sosem értettem – még ha ezek a szimulátorok nem nagy büdzséből készülnek (AAA játékokhoz képest) – miért nem fekszenek rá kicsit jobban a környezetre. Mert igazából nagyon sokat megyünk egy sínpáron, és nem ártana, ha néha rámernénk nézni a környezetre is.

Visszakanyarodva a vonatokra, még egy laikusnak sem lehet panasza rájuk, jól néznek ki és a fülkék belső képe is egészen realisztikus tud lenni. De azt továbbra se értem, hogy ha egy gőzmozdonyt ilyen szépen megcsinálnak, az effektek miért ilyen gyengék. Mindegy, meg lehetne szokni, meg a grafika nem is a szimulátorok fő eleme, de az kissé kiakasztó, hogy a stuff egy olyan gépen, ahol a GTA5 és Witcher 3 kaliberű játékok ultrán remekül játszhatóak, ez a játék még LOW beállítások mellett sem képes 15 fps-nél többre. A screenshotok high beállításon készültek, miközben viaskodtam a diavetítéssel.
A grafikán és optimalizálatlanságon túllépve mag a játék tartalmas, és kellemesen kikapcsol agyilag, a vonatozás nem merül ki a mozdony kezelésén, sokszor mi kapcsoljuk le illetve fel a vagonokat, váltókat állítunk, szemaforokat figyelünk, berakodunk, kirakodunk. Apropó, vonatok kezelése! Két mód van, az egyik a casual, ami már-már sértően fapados az egyszeri játékosnak is, hisz csak egy, a sebességet megadó kart kell kezelni meg néha meg kell nyomni az éberség jelző gombot, nehogy elaludjunk a fülkében (vagy a gép előtt).

A hardcore irányítás pedig brutálisan élethű, egy mozdony szabályos elindításához körülbelül 10 kart kell kezelni, 4 kijelzőt figyelni, és ekkor elkezdjük tisztelni a mozdonyvezetőket, mert ha bizony kőkemény figyelem kell ehhez, akkor a valóság milyen lehet? Ilyenkor jön ki a játék remek fizikája, érezzük a szerelvények súlyát, erejét.
Itt szögezném le, hogy a játék NEHÉZ, annak meg, pláne aki nincs hozzászokva ahhoz, hogy húsz percig nem nagyon nyúl semmihez, aztán egy elrontott lassítás miatti kettőméteres túlfutás máris a küldetés bukását jelenti, és kezdheti előről az egészet.

Kiemelném a hangokat, amik zseniálisan jók lettek, és hatalmasat dobnak az grafikai csomag által megnyirbált élményen. A lassan maximális fordulatra pörgő több száz lóerős villanymotorok hangja zene a fülnek! Konkrét zene azonban nincs, de minek is az, elnyomná a kerekek édesen muzsikáló zakatolását.

A játékhoz folyamatosan érkeznek az új tartalmak, küldetések, ám ezek fényében is elmondható, hogy nem ez a piac legjobbja, számomra legalábbis a Train Simulator 2015 még mindig szimpatikusabb választás. Főleg hogy a Steamen a Trainz: ANE 40 euro, amiben csak az alapjáték van benne, míg TS 2015 Steam Edition verziója, amiben van pár jóféle DLC pakk is még így is olcsóbb 37 eurós árcédulájával.
Ez annak fényében még nagyobb visszalépésnek tűnik, hogy sokan a Trainz 12-t tartják az egyik legjobb vonat Simnek. Elmondható tehát, hogy a Trainz ANE a laikusok számára elrettentő, míg a fanatikusok számára szimplán csalódás lett.

A teszt során nVidia GTX 780 videókártyát és 16GB Kingston HyperX Beast memóriát használtunk, ASUS Maximus VI Hero alaplappal, Cooler Master HAF XB házba szerelve – Windows 8.1 rendszeren.