Voltak gyermekbetegségek is, de a Witcher menetelésbe fogott, amit semmi nem állíthatott meg. A második rész a rajongók igényeit is figyelembe véve alakult, a játék kiforrott, beírva a CD Projekt RED csapatának nevét a PC-s (és a második résszel már a konzolos) halhatatlanok könyvébe. A harmadik részt hatalmas hype és rajongói várakozás övezte a bemutatásától fogva. Aztán Geralt végre újra és utoljára megérkezett a PC-re és konzolokra.
Hol a lány?

A történet a szokásos igényességgel bír, nem véletlenül, hisz a játék alapját Andrzej Sapkowski lengyel író novellái és regényei adták, ugyanúgy ahogy az előző két részben is. Kaer Morhen-ben, a Witcherek várában kezdődik a kaland. Geralt épp egy gyönyörű mágusnővel, Vengerbergi Yenneferrel tölti szabadidejét, majd nagy nehezen otthagyva a társaságot, levonul, hogy ifjú tanítványát, Ciri-t istápolja kicsit. Ez idő alatt máris tarkón, gyomron és fültövön vág minket a nagybetűs HANGULAT. Aztán a békés gyakorlatozást karcsapásként szakítja félbe egy démonsereg, a Vad Falka megjelenése.

Geralt felriad, az egész csak álom, ám a baj valós. Igaz, hogy a kaer morheni események messze a múltban játszódtak és Ciri azóta már felnőtt. Ám tényleg nyoma veszett, és Geralt mesterével, Vesemirrel kutatja a kihűlt nyomokat. egyetlen támpont Yennefer levele. A történet innentől kezdve kicsiny patakból hatalmas és rendkívül összetett folyammá dagad.
Árulások, cselszövések, hatalmas harcok várnak ránk, hogy végül kiderüljön, miért olyan értékes Ciri mind az elfeknek, mind a Vad Falka démonainak, és hogy a mindig a függetlenségre törekvő Geralt vajon képes lesz-e az intrikák korbácsolta hullámokon a felszínen maradni? Képes lesz-e megmenteni fogadott lányát a Gonosztól.

A fő küldetésszál mellett rengeteg apró küldetés végrehajtható, ám ezek is mind kidolgozottak, összetettek, úgymond novellák a nagy regényben, aki szereti a történetek, lubickolni fog az élvezetben. Összegzésként: a történet és a hangulat lebilincselő, és hatalmas pozitívum, hogy ismét készült a játékhoz egy frenetikus minőségű MAGYAR FELIRAT IS!

Videótesztünk a PS4 verzióról:

Nézd nagyban ezt a videót!

Geralt witcher, a Rív witcher léptet barna lován
A játéktér hatalmas, és végre szabadon bejárható, még annyi korláttal sem találkozunk amennyi a Witcher 2-ben volt. A kalandozásunk során hű társunk lesz Keszeg nevű lovunk, akiről majd a későbbiekben bővebben is megemlékezem, ám most ne térjünk el a tárgytól! A játék hatalmas és GYÖNYÖRŰ.
A Skyrim óta nem éreztem azt, hogy egy világban ott vagyok, az nem csak egy díszlet, amiben barangolok össze vissza. Minden falu egy külön kis életközpont, amikor a lovammal léptetve rám szólt a libapásztor, hogy „Héha, hát kend eltapossa a jószágot a lovával”, letettem a hajamat. Minden terület kidolgozott, járunk havas területen, termőföldön, falvakban, sáros szekérutakon, a föld alatt is. Mindenütt a profizmus és az összerakottság köszön vissza.

Sosem látunk két ugyanolyan NPC-t, pedig ezt direkt figyeltem, és a fejlesztők betartották, amit ígértek. Az ellenfelek is változatosak, minden dinamikus, a hype-ban kiemelték a haj és szőr megoldásokat, és viccesen hangzik először, de aztán hatalmas élmény mikor lobogó sörénnyel ront rád egy hegyi medve, ami akkora, mint egy kisebb fészer.

És igen Geralt arcszőrzete tényleg valós időben növekszik! A grafika pazar voltába csupán néhány apró bug figyel be, ütközési bugok, no meg engem az kifejezetten idegesített, hogy a növényzet textúra néhol képes kifejezetten pacásnak tűnni, még ultra beállítások közt is. Értem én hogy a levélszélen áttűző napot akarták megmutatni, de na.
Egy ilyen akciójátékban rendkívül fontos az animáció, ami megint csak elsőrangú lett, és végre egy harcban meg merik mutatni, milyen is egy harc, ahol méteres, borotvaéles pengék érnek húst és csontot. Fröccsen a vér, repkednek a végtagok, egészen brutális sebeket vagyunk képesek okozni, de ez egy pillanatig sem öncélú, a hangulathoz szervesen illeszkedik a dolog. A harcok változatosak, Geralt végre csúszik-mászik, UGRIK.

A vizuális tálalás újfent lenyűgöző és a motor rendkívül jól skálázható, egy középkategóriás gépen alacsonyabb beállítások mellett is szép marad a játék, de ultrán egyszerűen kenyérre ken.

Páncél, kard, mágia

A játékban igaz, hogy csak egy hőst terelgetünk (a sztori bizonyos pontjain Cirivel is csapathatjuk, de ő nem testre szabható), úgy alakítjuk ki a stílusunkat, ahogy akarjuk. A Witcherek két alapvető fegyvertípusa (acél és ezüst) mellett használhatunk számszeríjat, fejszéket, bunkót, buzogányt stb, tehát elfelejthetjük a „végig ugyanaz a két kardom van” érzést.
Ezen felül ott vannak a jól ismert jelek, a mágia gyenge, de hatékony formái is. Aztán van rengeteg a régebbi részekből ismerős főzet, olaj, kenőcs, ital, bomba. Az alkímia kiemelkedően fontos része a játéknak. Geralt szintet is lép, ilyenkor a három alapiskola (harc mágia, alkímia) és plusz egy (meditáció) képességeit fejleszthetjük, ám nem minden perk aktív, nekünk kell összepakolni az épp használni kívánt kombókat, amiket aztán mutagénekkel még tápolhatunk is. Okos, sokrétű és remek rendszert raktak össze a készítők.

Testünket fedheti könnyű közepes és nehézpáncélzat is, ám soha nem fogunk acéllemezekből kalapált lovagi szettben tündökölni, megmaradunk a ésszerűség határain belül. Fegyvereink elhasználódnak romlanak, ilyenkor a kovácsnál lehet javíttatni őket. A kovácsok nem mellesleg le is gyártanak nekünk akármit, amihez rajzot és nyersanyagot tudunk biztosítani. Felszerelésünket rúnakövekkel fejleszthetjük is.

Geralt fizimiskája is variálható, a borbélyok megnyírnak minket, rengeteg féle frizura áll rendelkezésünkre, köszönhetően az egyik első ingyenes DLC-nek, ami a cikk írásakor már le is tölthető.

Ütlek, borulsz, rúglak feksző’
A játék egyik központi eleme a harc. Ez nagy odafigyelést és koncentrációt igényel, ugyanis már közepes nehézségen is végzetes lehet egyetlen elvétett ütem is. A küzdelem végre már teljesen szabad, van erős meg gyenge ütés, felrelépés, félrevetődés, ezekből pedig remek kombókat lehet összefűzni. És kell is mert a harcok kihívása nem kispályás, nem érezzük azt hogy hősünk terminátor és a nagyobb harcokra (például mellékküldetések bossai) igenis rá kell készülni, ki kell kutatni mik a gyengeségei ellenfelünknek, el kell készíteni a kenőcsöket olajokat, rendbe kell hozni a felszerelést, szóval tényleg érezzük, hogy itt harc lesz és nem csak vagdalkozunk és hullik az ellen.

A harc része (igaz, a gondolkodás síkján) a különféle felderítő feladatok végrehajtása, nyomkeresés például. Ilyenkor witcher érzékeinket használhatjuk, ami kicsit hajaz a Batman széria detektív módjához, de csak alapelvében, itt tényleg mi kutatjuk fel, ami érdekes lehet, a program pont annyira fogja kezünket, hogy ne érezzük magunkat elveszve.

Keszeg, te ló!

A Wild Huntban fontos szerepe van a lovaknak, Keszeg nevű hátasunkon kívül felülhetünk minden lóra és egyszer egy unikornisra is, igaz ott nem OLYAN lovaglás céljából. Lovunk tehát nem csak közlekedési eszköz, hanem csatamén is, ugyanis harcolhatunk a hátáról. A nagyobb ellenfelek ellen, ha van hely, elég kifizetődő a – nekirontok csapok egyet, majd tisztes távolban megfordulok, és megint rárontok – harcmodor.

Olyan is előfordul, hogy az emberszabású (gy.k.: bandita) ellenfeleink rontanak ránk lóval, ilyenkor ha gyalog vagyunk, nehéz a dolgunk, de ha nyeregben ülünk, remek lovas összecsapások is kibontakozhatnak, hála a kiváló harcrendszernek. Persze Keszeg se nem süket, se nem vak, így ha sokáig vagyunk az ellen között, főleg fenevadak esetében, Keszeg (és minden más ló) elég hamar bepánikol és levet a hátáról, majd elvágtat. Ez egy farkas falka közepén csaknem a biztos halált jelenti. Keszeget fejleszthetjük, jobb nyereg, nyeregtáskák, szemellenző a pánik elkerülésére, csökkentésére.
Néha kénytelenek vagyunk gyalog közlekedni, ilyenkor ha lóra ülnénk, elég füttyenteni egyet, és Keszeg már üget is felénk. Ez amúgy érdekes, mert Keszeg hiper-ló lehet, hisz képes a legirreálisabb helyekről jönni. Na mindegy, ez csak (ló)szőrszálhasogatás. A lábunk és a lovak mellett immár hajón is utazhatunk össze vissza, ami szintén jó ötlet, színt visz a játékba – és gyors is. Helyet kapott a gyorsutazás lehetősége is, de a játék annyi mindent nyújt utazás közben is, hogy csak nagyritkán fogunk ráfanyalodni a teleportra.

Szól az ének, sír a duda

A játék hangjai tökéletesek, a szinkronszínészek közt van néhány egészen nagy név is, például Charles Dance, aki ugye a Trónok harcában Tywin Lannsitert játszotta. Magyar szinkron sajnos nincs, de MAGYAR FELIRAT ugye van. Szintén minden környezeti zaj a helyén van, kedvencem a fahídon átrobogó majd a földúton tócsában vágtató ló patájának a hangja.

Ahogy az eddigi részek esetében is, a játék zenei anyaga fenomenális lett, maximálisan illeszkedik a hangulathoz, és még jócskán dob is rajta. Népi (szláv, lengyel) folk dallamok és énekek csendülnek fel, az ember szeme néha szinte könnybe lábad, mikor beér egy faluba, megy le a nap, a ló nyerít, az emberek beszélgetnek és szól a nagybetűs ALÁFESTŐ ZENE.

Irány a poros út, jer’ tarts velem.
A Witcher 3: Wild Hunt a kisebb hibák ellenére is egy szinte tökéletes akció szerepjáték, ahol a történet és a hangulat jócskán kenterbe veri még a hasonló témájú filmek nagyját is. Tartalmas időtöltés, és hosszú időre képes rabul ejteni csodálatosan emberi és mégis eredeti fantasy világával.

Ha szereted a Wicther világát, ettől az epizódtól elalélsz, ám ha eddig valahogy nem jött be, esetleg idegesített pár dolog a régebbi epizódokban, akkor se habozz, mert biztos megleled a számításodat!

A teszt során nVidia GTX 780 videókártyát és 16GB Kingston HyperX Beast memóriát használtunk, ASUS Maximus VI Hero alaplappal, Cooler Master HAF XB házba szerelve – Windows 8.1 rendszeren.