Aztán ahogy átkerült PC-re, na, ott szabadultak el igazán az indulatok. A szüleim például nem értették, hogy a szobámból kiszűrődő, Get over here mondatnál miért üvöltök úgy, mintha nyúznának, valamint a Finish him-nél miért röhögök úgy, mint egy félőrült. Aztán kiadták a második részt a minden sokkal jobb, minden sokkal szebb és tartalmasabb jeligével, mi pedig a hétvégéinket nem a szabad levegőn, nevetgélve töltöttük, hanem egy barátom gépe előtt, egymást alázva. Aztán persze ha valaki rájött véletlenül, hogy mi a kivégzés vagy valami extra spéci mozdulatnak a titka, akkor ő lett a király az adott napra.
A harmadik részre valahogy azt éreztük, hogy egy picit elfáradt a sorozat, legalább is már jobban érdekelt minket a foci és a lányok szoknyája, mint hogy Sektorral megalázzuk Liu Kanget. Ne feledjük, az időpont még mindig 1995! Aztán ahogy teltek-múltak az évek, jöttek a különböző epizódok ilyen-olyan alcímmel ellátva, viszont a régi fény már nem tündökölt olyan nagyon. Voltak itt Mythologies meg Shaolin Monks részek, viszont az egykori király már csak a Tekkenek, a Dead or Alive-ok meg holmi Soul Caliburok hátsóját tudta kamillázni.

Talán mindig ez volt a legnagyobb baja a szériának, hogy képtelenek megújulni és felvenni időben a trendeket. Szerintem a franchise történetének legaljább pillanata az a Motor Kombat nevű, gokartos szekció megalkotás volt, ezt, amíg élek, nem bocsájtom meg nekik. A 2000-es évek elején aztán egy picit elindult fölfelé az egész, mert a Deadly Alliance például egészen jól sikerült. A kellemes pontok és eladások ellenére azonban a gamer események központi eleme már nem ez a széria volt. Aztán 2011-ben robbant a bomba, megérkezett az újradefiniált epizód, ami gyakorlatilag mindent vitt, annyira friss és eredeti volt.
Úgy hozta vissza a régi elemeket, hogy közben csillogott-villogott. Ha lehetséges, a mostani epizód, a Mortal Kombat X viszont még ennél is nagyobbat fog ütni, azt garantálom! Egy picit előre hozva az értékelést: egészen egyszerűen döbbenetes, milyen minőséget raktak le az asztalra a készítők!

Már a kezdőképernyő alatt is megborzongtam, annyira beleéltem és átéreztem az egészet, sőt, mintha még halvány cigi füstöt is éreztem volna, ami ugye régen az árkádok sajátjai voltak. Nem elég, hogy mesésen szép az új epizód, de olyan tartalommal (kontent, muhahaha) párosították, ami szerintem hónapokra fog odaszögezni minket a képernyő elé, de lássuk is a véres, gusztustalan részleteket.

Az első dolog (a 2 gigás patch telepítése után) ami fel fog tűnni, hogy bizony frakciót kell választanunk magunknak, akik a Föld dominanciájáért küzdenek. Minden egyes tevékenység, amit elindítunk, növelni fogja a választott csapat értékeit, de ennél jóval több dolog van ebben, azonban erről egy picit később. Mielőtt bármit elindítanánk, első utunk a gyakorláshoz vezessen, mert bizony fel kell eleveníteni a mozdulatokat, valamint történtek természetesen változtatások is.
Ami roppant érdekes, hogy a karakterek különleges képességeit három eltérő stílusba osztották, tehát nincs olyan, hogy mindenkinek elérhető minden megszokott támadása. Scorpion például amikor a Hellfire módot válassza, csak akkor tud tüzet idézni a másik alá, vagy tűzaurát vonni maga köré. Viszont ha mondjuk a Ninjutsu variáns a megfejtés, akkor két karddal vagdalkozik, tűz nélkül.

Visszatért a sprinteléshez szükséges energiát jelző ikon is, sőt, az Injustice-hoz hasonlóan, rendkívül interaktívak lettek a pályák. Ha a megfelelő helyen állunk, akkor a dedikált gomb lenyomásával, mondjuk arrébb ugrunk egy farönk segítségével, vagy egy jó nagy kalapáccsal fejen vágjuk opponensünket, de olyan is van, hogy szegény idős nénit használjuk hajítófegyver gyanánt.

Maradtak a jól megszokott, több sorozatból álló kombók, valamint a három szakaszból álló csík, amit felhasználhatunk egy-egy támadás megszakítására, meg természetesen az igencsak kemény X-Ray speckó mozgás bevitelére. Ezek elmondhatatlanul durvák, például Cassie Cage esetében fájdalmasan húztam össze magam a fotelomban. Ők sebeznek természetesen a legtöbbet, viszont csínján bánjunk vele, mert ha rossz időben használjuk el és mondjuk levédik, akkor aztán elég nehezen mászunk ki a szorult helyzetekből.

Az első negatívumot is itt kell megemlítenem, mert lesz néhány, összetettebb támadás, amit ha rosszkor használunk, a levegőt fogjuk rugdosni, nem tudjuk megszakítani ezeket, ez 1-2 másodperces előnyt jelent ellenfelünknek, ami egy pro játékos esetében szinte instant game over.
Persze az egész csúcsa, a Fatality-k most is jelen vannak, de olyan szinten durvák és gusztustalanok, hogy néhánynál szabályosan felfordult a gyomrom. Újfent üdvözölhetjük a Brutality-t, valamint kapunk két új variánst is, a Quitality-t, ami multiban használható és instant kinyírja a másikat, ha ki akar lépni a meccsből, valamint a Faction Kill, ami pedig a választott frakcióhoz köthető belezés. Az mindenesetre elmondható, hogy döbbenetesen kemény minden, ami a képernyőn zajlik, szóval ezt kicsiknek tényleg nem ajánlatos látni.

A grafikáról olyan nagyon sokat nem lehet azon kívül leírni, hogy mennyire durvajó lett. Természetesen minden és mindenki iszonyatosan részletesen van kidolgozva, a pályákon zajlik az élet rajtunk kívül is. Nekem a kedvencem az, amikor a régmúltban harcolunk, és közben kommandósok óvakodnak be, egymást fedezve, majd nekiállnak a sérült bajtársak ellátásának. Amikor valakire ráközelít a kamera, még az izzadságcseppek is látszanak az arcán, meg persze a küzdelem szép kis nyomot hagy rajta, szakadnak és törnek a maszkok, bevéreznek a szemek, felrepednek a szájacskák.

A harcosok animációjáért is egy hatalmas piros pont jár, mert néha szinte harcművész bemutatót tartanak, olyan folyékonyak a mozdulatok. Ezzel kapcsolatban szintén egy apróbb negatívumot tudok felhozni, a töltési időket. Nem zavaróan hosszadalmasak, meg a minőségért cserébe abszolút megbocsájthatóak, szóval ez is inkább csak szőrszálhasogatás.
Minden egyes küzdelem egyébként három dologgal jár. Az első, hogy növeljük a karakterünk szintjét, ami a multiban lesz fontos, lévén, hogy olyan szűrővel dolgozik az algoritmus, ami a hasonló erejű feleket sorsolja egybe, valamint az avatarunkat is több lépcsőben tudjuk szerkeszteni. Erre amúgy érdemes időt szánni, mert már nem csak a design kedvéért rakták oda, hanem bizonyos bónuszokat kaphatunk értük a harcok alatt.

A második dolog, hogy kapunk szépen csilingelő pénzérméket, amit a kriptában tudunk elkölteni, természetesen az extra dolgok feloldására. A harmadik pedig a frakciónk szintjének növelése, ami szintén online nyer majd értelmet.

Tartalom szempontjából is egészen durva lett az MKX. Ha a gyakorláson túl vagyunk, akkor szerintem első utunk a Story részhez vezessen, ami egy nagyjából öt órás, tömör akciófilm lett. Nem fog semmi meglepetés érni minket, 12 fejezetre osztották ezt, szekvenciánként eltérő harcosokat fogunk irányítani, természetesen főleg az új szereplőkre fókuszálva, akikből azért van egy jópár. Johnny Cage és Sonya lánya, Cassie például elég menő (és erős), de a kis vadnyugati életérzést hozó Erron Black is súlyos arc.

Összesen majdnem kéttucatnyi játszható szereplő van, plusz, ha még ehhez hozzáadjuk a sok kosztümöt és a három féle harcstílust, akkor azért láthatjuk, hogy el leszünk látva harcosokkal és variációs lehetőségekkel.
Az 1 vs 1 küzdelem alap, természetesen. A Tower kihívások már sokkal érdekesebbek, ugyanis átvariálták a Challange Tower-t az előző részből. Lesz itt Test your might, ahol törni kell a dolgokat. Test your luck, ahol a bunyót nehezítő körülményekkel is fel kell venni a versenyt. Klasszikus, 10 emberes kihívás, akiket csak simán végig kell verni. A Living tower már egy fokkal izgibb, hiszen itt vannak fél órás, napi és heti kihívások is. Persze a fentebb említett dolgokat egymás ellen harcolva is lehet teljesíteni.

Az igazi újdonság egyébként a multiban található, amit szintén két részre lehet bontani. Ja, igen, mielőtt elfelejtem, PS4-en ahhoz, hogy a neten tudjunk játszani, mindenképp PS+ előfizetés szükséges. A sima, klasszikus többszereplős online verekedés amúgy hozza a megszokott szintet, főként az egy-egy elleni küzdelemre koncentrálva, de lesz itt egy King of the Hills is, ami eldönti egyszer és mindenkorra, hogy ki a Jani a környéken. Szintén újdonság, hogy vissza tudjuk nézni a meccseinket, így akár ki is elemezhetjük, hol hibáztunk.
Ennél sokkal izgalmasabb lesz a Faction Wars nevű dolog, ahol a Föld feletti dominanciáért küzdünk. Itt kerül a képbe, hogy kiket választottunk először (Black Dragon, Brotherhood of Shadow, Lin Kuei, Special Forces, White Lotus), mert ezeknek megfelelően tudunk küzdeni. Ha információink helyesek, akkor ez a mód azért is különleges, mert itt platform függetlenül válogatja össze az ellenfeleket, azaz simán lehet, hogy mi PS4-en játszunk, aztán mondjuk elver valaki, aki meg iPadet használ.

Szóval, ahogy látjátok, eszméletlenül király lett a Mortal Kombat X. A grafika igazi nextgen minőség, a tartalom nagyon mély, a küzdelmek jól balanszírozottak, a szereplők száma teljesen korrekt (persze plusz pénzért vehetünk még magunknak, például a Predátort vagy Jasont) és jelen van az iszonyatosan kemény brutalitás is. Kötekedni most nem nagyon szeretnék, egy-két apróság van csak, ami belerondít az összképbe, de ezek fölött simán szemet lehet hunyni.

Nem is tudnám máshogy zárni a cikket, mint az egyik fejlesztő szavaival, akitől megkérdezték, hogy mennyire lesz kemény a játék. Erre azt felelte, hogy a fatalitys meetingeken bedobtak egy csomó ötletet, majd a legtöbbet el is vetették azzal, hogy ezeket nem csinálhatjuk meg. Természetesen később ezeket kódolták a játékba legelőször.