1945, Berlin. Hitler jó elrejtett bunkerében dühösen konstatálja, hogy tábornokai, legfőbb bizalmasai mind megrettentek a a szövetségesek benyomulásától, mindenki a megadást javasolja. De a vezér nem arról híres hogy meghátrálásra lehet kényszeríteni, ezért beveti az addig titokban tartott haderőt: a föld alól előbújva, hörögve, támolyogva feláll a második világháború legfélelmetesebb és legnagyobb gépezete, a zombihadsereg.

Az abszolút korhű bevezetést követően mindenféle csavar nélkül vetjük magunkat a darálásba, az eredetileg a Sniper Elite V2 spinoffjaként készülődő Zombie Army Trilogy nem sok időt hagy a felderítésre, a dülöngélő élőhalottak az első másodpercekben bizonyítják, mennyire éheznek az élő húsra. Szerencsére nem kell üres kézzel nekiindulnunk a feladatnak, távcsöves puskánk segítségével viszonylag könnyen elkezdhetjük utunk megtisztítását.
Mivel alapvetően kiegészítőnek készült, ezért nem is igazán hosszú a hullahentelde világháborús iterációja, három epizódon keresztül (igen, jól gondolod, a Trilogy nem véletlen), epizódonként 5 chapterben érkeznek a gyorsmozgású hullák. Bár ez elsőre nem tűnik bonyolult feladatnak, azért ne legyünk kishitűek, a Left 4 Dead alapjain egyensúlyozó játékban mindenféle ellenség szeretné megrövidíteni életünket. Az alapvetően lassú mozgású ám közelünkbe érkezvén terminátorrá váló hagyományos zombitól kezdve a hörgő csontvázakon és a láncfűrészes erdészkatonán keresztül a robbanó zombiig mindenféle teremtmény szeretné megkurtítani földi pályafutásunkat.

A játékban a szokásos fegyverarzenál áll rendelkezésünkre, pisztolyok, shotgunok, gépfegyverek és többféle robbanóanyag: gránátok, aknák, ésatöbbi… A legtöbb esetben a jól célzott headshot lesz a menő, azonban van amelyik csúnyaságnál más pontot kell hatékonyan eltalálni a sikeres megállításhoz, a csontik például középtájt szereik benyelni a skulót. Vannak elvétve gépágyúk is, amelyekkel rendesen meg lehet sorozni a hullahordát, persze ezek le vannak betonozva, magunkkal vinni nem lehet őket, ezért inkább kombógyűjtésre használhatók nagyszerűen.
Ha már kombók: a folyamatos sikerért folyamatos kombószorzó jár, valamint a trophyk (acsik) gyűjtése is csudijó móka, megfelelő mennyiségben állnak rendelkezésre mindenféle jutalmak, és a helyzet nehézségétől függően viszonylag könnyen megszerezhetők. A Zombie Army Trilogy során az ilyen jellegű jutalmak nem kapnak túl nagy hangsúlyt, de rá lehet kattanni a megszerzésükre eléggé, nálam határozott függőség alakult ki a kombószorzó maximalizálására.

A lineáris menj-és-lőj játékmenetet időnként megtöri egy-egy elvégzendő feladat, de ezekből elenyészően kevés van és nem is igazán tesz hozzá a játékhoz. A Left 4 Dead-ben már megismert mentőházakban időnként feltöltjük a muníciót (a lepuffantott zombikat is át lehet kutatni skluóért), majd megyünk tovább a kijelölt útvonalon. Gyakorlatilag végig vagyunk terelve a játékon, sok lootolásra nincs lehetőség, sőt konkrétan semennyire.

Az újra halott élőhalottak (tehát a lelőtt zombik) átkutatására egyébként néhány másodpercünk van csak mert utána elenyésznek, porrá válnak, hogy végleg itthagyják a földi létet.
Nem esett még szó arról a tényről, hogy a játék 3D-ben is játszható, ami számomra külön öröm volt, mert szembemenve azokkal az állítólagos trendekkel hogy a 3D halott, nekem fontos ha valami tudja ezt a pluszt és bár ez a szubjektív véleményem, fontosnak tartottam a megemlítését, hátha valaki számára ez akár mérvadó is lehet.

Zombie Army Trilogy videóteszt:

Nézd nagyban ezt a videót!

A Sniper Elite védjegyévé vált a röntgenkamerás gyilok, természetesen ez ebben a részben is hangsúlyos szerepet kap. Határozottan élvezetesre sikerült ismét az automatikusan aktiválódó jelenet, a kellő távolságból indított sniperlövedék gyönyörű roncsolásos halált okoz a… hulláknak.

A single kampány mellett természetesen a coop is szerephez jut, sőt szavatolja a játékidőt, hiszen az egyjátékos mód nem képes pár óránál tovább kitartani – habár azért abban is van potenciál, ha az ember igazán belejön, simán elvisz 10-12 órát. A coop esetében minden epizód minden chaptere játszható, egyszerre maximum négyen apríthatjuk az ellent. A legjobb persze ha ismerősökkel játszik az ember és kialakul egy stratégia, ki hol bújuk meg, ki sniperezik, ki darál a Thompsonnal, ilyesmi.
A többjátékos lehetőségben Horda mód is rendelkezésre áll, ebben az esetben folyamatosan ömlenek az önfeláldozó zombik a saját kis hentesüzemünkbe, gyakorlatilag csak a darálás a lényeg, viszont nagyon jó kis délutáni pontgyűjési zsúrt lehet vele rendezni.

Bár egy idő után kissé monotonná válhat a Zombi Army Trilogy, játékélményt tekintve igen jól sikerült stuffal van dolgunk, a hangulat ugyanis elsőrangú lett. Az igazi okot elemezhetnénk, de kinek ezért, kinek azért fog bejönni az élőhalott nácidara. A grafika megítélése már nem tud ilyen fényes lenni, lévén finoman kifejezve: nem szép. A szokásos levegőben sétáló ellenfelek, mint sok más játékban sajnos itt is megtalálhatók, de nem csak ez a probléma, hanem az hogy látszik, nem annyit foglalkoztak vele, amennyit egy AAA kategóriás címtől az ember elvár, ez pedig annak köszönhető, hogy alapvetően egy kiegészítőről van szó.
A hang azonban fenomenális, folyamatos a hörgés, nem csak a hangfalakból, hanem – PS4-en – a kontrollerből is, ami előszür elkerekedett szemeket garantál mindenkinél aki éjjel áll neki egyedül játszani, ugyanis nem csak játék közben hanem a menüben is folyamatosan adják ki a hangokat a hangszálhibás élőhalottak. A zenére sem lehet semmi panasz, a hangulathoz tökéletesen passzol, vannak momentumok amik olyan jól sikerültek, hogy az ember egy horrorfilm kellős közepén érzi magát.

Ha ezt még megspékeljük azzal hogy bekapcsoljuk a 3D-t, na akkor garantált az aznapi inszomnia.