Kicsit olyan érzésem volt, mint ha el lennék átkozva ezzel a cuccal egyetemben, ugyanis a tesztelés időszaka alatt volt egy nagyon, nagyon, naaaaagyon hosszú internet szünetem, aztán pedig a cikkírás közepén a laptopom kijelzője adta meg magát, ami elég cinkes, mivel Macbookot használok. De mindegy, elhárultak a hibák, így elétek tudom tárni azt a förtelmet, amit Assassin’s Creed: Unity néven adtak ki. Amikor fejben elkezdtem összerakni az írást, rettentően sok gonosz poént találtam ki, ráadásul volt közöttük néhány vérben oldódó sértés is, amivel a készítőket akartam zrikálni, ugyanakkor rájöttem, hogy teljesen felesleges, mivel ez a stuff magáért beszél.
Pedig maga az alapkoncepció nekem nagyon is bejött, miszerint lesz egy lastgen meg egy nextgen epizód is, amik azért kapcsolódnak egymáshoz. Ez már csak azért is jó húzásnak bizonyult, mert ahogy Ti is látjátok, azok a stuffok, amik egyszerre készülnek mindenhova, bizony a grafikai kompromisszumok miatt eléggé felemásan sikerültek. Ráadásul a Unity egy igazán kaotikus és vérben gazdag időszakban, a francia forradalom alatt játszódik, ahol aztán lehetőségből van bőven!

Hősünk Arno Dorian lesz ebbe a részben, aki először szeretett édesapja halálát kénytelen végignézni, majd pár évvel később elveszti az őt felnevelő, második apjaként imádott De La Serra uraságot is, ráadásul őt hibáztatják a halála miatt, így a Bastille átnevelő és szeretetotthon kényelmét élvezi egy rövid ideig, ahol aztán egy vérbeli asszasszin segítségével megszökik és rettenetes bosszút fogad minden elvesztett családtagjáért.

Persze a sztori nem lenne kerek a párhuzamos síkok nélkül, így egy rész megint a jelenben fog játszódni, ahol egy Bishop nevű, kellően dögös lányka segít nekünk abban, hogy a gonosz és kegyetlen Abstergo vállalat ne tudja beindítani a Phoenix Project-et. És hogy mi is ez a projekt, valamint hogy függ össze Arno sorsával? No, ez nekünk kell majd kideríteni. Egyébként meg kel jegyeznem, hogy a cucc nem indított rosszul, mivel a fentebb említett jeleneteket még egészen szórakoztató módon tálalja a játék.

Például a sunnyogás alapjaira már kiskorunkban is rá kellett jönnünk, mivel Arno nem volt éppen a legnyugodtabb gyermek. Itt egyébként ugrunk majd egyet az időben és meg is érkezünk 20 évvel később a kezdő helyszínre, Versailles városába. Ez persze csak a kezdés, hiszen eléggé pici az egész település, valamint a begyűjthető dolog is csak ládákra és kokárdákra korlátozódnak. Aztán nem kell sokat előre haladnunk, és meg is érkezünk a történet fő helyszínére, Párizsba.
Itt rögtön meg is tapasztaljuk, hogy miben más ez az epizód, mint mondjuk a Rogue. Valami egészen elképesztően gyönyörű lett a Unity! Szavakkal nagyon nehéz visszaadni azt az érzést, amikor kószálunk a Fény Városában és mindenhol olyan tömegek mozognak olyan fokú kidolgozottság mellett, hogy majdnem leraktam a hajamat. Teljesen mindegy, merre mászkálunk, mindenhol emberek tucatjai nyüzsögnek, zászlókat gyújtogatnak, beszélgetnek, haladnak a dolguk felé, esetlegesen akadályoznak minket, csak úgy. Hiába látsz katonákat az utcákon, nem nagyon mernek semmibe beleavatkozni, mert konkrétan a tömeg rájuk támad akkor. Szinte érezni lehet a forradalmi hangulatot a levegőben! Ugyanakkor az is zseniális, ahogy mondjuk a külsőbb kerületek felé haladunk, úgy fogynak az emberek, valamint alakul át az egész egy rendezett városképpé. Ez a szegmense az anyagnak tagadhatatlanul jól sikerült, valamint szintén ez a rész menti meg a totális szégyentől az egészet.

Haladjunk még a pozitív dolgok mentén, mert szerencsére azért akad még néhány jópofa dolog. Rengeteg változtatás érte egyébként az anyagot, amik jó irányba mozdították el bennem az értékelői tüskét. A grafikát már ugye említettem, viszont azt még ide kell sorolnom, hogy végre elérhető egy csomó belső tér is. Ezeket az utcákról tudjuk majd megközelíteni, több kombinációs lehetőséget adván a menekülésekhez vagy keresgéléshez. A másodlagos dolgaink is tisztességes ráncfelvarráson estek át, ugyanis a döbbenetes mennyiségű gyűjtögethető és szedegethető cuccok mellett tudunk majd nyomozni különböző gyilkosságok miatt, Nostradamus eldugott ketyeréit keresgélhetjük fejtörők képében, vagy segíthetünk bajban lévő harcostársainknak is. Ehhez jön még hozzá a csomó Social House misszió, ahol rabolni, gyilkolni és védelmezni fogunk, valamint bázisunk, a Lé Théater csinosítgatása is ránk vár majd.
Ugye megszokott, hogy minden egyes epizódban van egy központi hely, viszont szerintem ez a kávézó lett a legmenőbb mind közül. Amikor átvesszük, egy igazi koszfészek, nulla forgalommal, hogy aztán öt lépcsőn keresztül kipofozzuk, aztán a végére vagyonokat termeljen. Minden egyes kijavított szegmenssel különböző titkos ajtók nyílnak a házban, valamint így tudjuk elérni a bázisunkhoz kapcsolódó küldetéseket is. A jól megszokott dolgok vannak itt: lesz fegyverterem, páncélterem, Nostradamus eldugott vackai, könyvtár meg kismillió egyéb dolog.

Érdemes amúgy Arno erkélyére felkapaszkodni és gyönyörködni a kilátásban, mert egészen pazar a látvány! Kapott egy kis RPG ízt is a játék, mivel a legtöbb jól megszokott képességünk alapból nem lesz elérhető, hanem nekünk kell majd szépen megvásárolni őket, mutatván ezzel is, hogy hősünk hogy kúszik egyre előrébb a ranglétrán, amit egyébként a HUD bal felső sarkában láthatunk majd. Ez a coop részben is segítség, mert így láthatjuk, hogy egy amatőr brigád élére kell állnunk, vagy négy megközelítőleg azonos szintű player tud majd összedolgozni. Szintén ki kell emelnem héruszunk nagyon finoman animált mozgását, ami sokkal valósághűbb, mint eddig bármikor.

És akkor elérkeztünk a cikk azon részéhez, amikor egy négy kilóméteres de szócskának kellene itt állnia, mondjuk hatszáz felkiáltójellel egyetemben. Ahogy látjátok, elég erősen indít az anyag, hogy aztán olyan mélyre zuhanjon, mint semelyik rész a franchiseból. És igen, bevallom, jó érzés lesz lehúzni a játékot, mert amit a Ubi művelt, az a totális hülyének nézés, de mondhatnám úgy is, hogy fullba nyomják a kretént. A hibákat két részre kell osztani: van egy technikai rész, amin további foltocskákkal biztos, hogy lehet javítani, illetve adott egy, a játékmechanikát érintő csoport is, de kezdjük az elsővel.

Ugye nagyon sok médium arról panaszkodott, hogy ez nem 60 FPS, hanem sokszor annak is örülni kell, ha a 20-at eléri. Nos, jelentem, ezen sokat javítottak és élvezhető szintre tornászták fel, én nagyon minimális beakadással és szaggatással találkoztam, noha elismerem, még mindig jelen van. Sokkal nagyobb baj lesz a töltési idő, amibe konkrétan beleőszültem!
Ez az átokverte program minden fast travel esetén (mivel Párizs nagyon nagy, ezért elég sokszor) tölt. Ha elkezdünk egy feladatot, tölt. Ha befejezünk egy feladatot, tölt. Ha meghalunk, tölt. Szóval minden egyes ilyet szorozzatok be úgy cirka másfél perccel. Igen, jól olvastátok, másfél perc. Az elején még nem zavart annyira, aztán a végén már sportot csináltam a méricskélésből. A legrövidebb töltési idő 45 másodperc, a legtöbb pedig olyan másfél perc volt. Hiába telepíted a teljes játékot, nem érdekli. Gondolom mondanom sem kell, hogy mennyire töri meg a játék lendületét ez a művelet.

A másik szintén vállalhatatlan dolog a coop küldetéseknél, azaz a beharangozott új játékmódnál van. Nem működnek a Ubi szerverek. Ugye egyszerre maximum négyen csapathatnátok, ami jó móka lenne, viszont nekem az első ilyen pályát hatszor kellett megpróbálnom, mert random szétfagyott az egész menet közben. Volt, hogy beragadt az egyik fő NPC, de volt olyan is, hogy simán csak kivágott a francba. Gyalázatos. A beragadásokat és egyéb fagyásokat nem is említem, mert csak megint felhúzom magam. Volt, hogy a PS4-et úgy vágta szét a játék, hogy alig akart újra bootolni.

Szóval ezeken még talán lehetne valamit javítani, viszont a most felsoroltakkal semmit sem tudnak kezdeni, mivel a játékmenet része. Az első undorító dolog az irányítás, pontosabban irányíthatatlanság. Én nem tudom, hogy pont ebbe a részbe minek kellett belenyúlni, de hogy Ti is lássátok: ezentúl nem egy gomb nyomva tartásával rohangászunk látványosan. Ha futsz, akkor ezentúl figyelned kell arra, hogy le vagy fel mozogsz, mivel külön gombot kapott mindkettő. Ha ez nem lenne elég, valami olyan iszonyatosan pontatlan a kezelhetőség, hogy több missziót buktam el azon, hogy mondjuk kiugrottam egy fedezékből és lezuhantam a tetőről.

A harcrendszer is vérfrissítésen esett át: kis túlzással kezelhetetlen és használhatatlan. Az eddigi viszonylag folyékony mozgást valami olyan darabos és nevetséges izé váltotta fel, amiről még írni is büntetés, nem hogy még játszak is vele. Aztán itt van a képességek szétszedése, és az ezzel együtt bevezetett négy különféle fizetőeszköz!
A pénz az egyértelmű, ezen vehetünk meg nagyjából mindent, renoválhatunk, estébé. Aztán lesz itt két különféle asszaszin pont: az egyikből a képességeket tudjuk megvenni, a másikkal pedig a már meglévő fegyvereket tudjuk fejleszteni. És ha ez még nem lenne elég, van még Helix pontunk is, amivel meg tudjuk hekkelni a fejlesztéseket. Most komolyan, ennek mi értelme van? Aztán ott van a fedezékrendszer is. Egy gombnyomással hősünket el tudjuk rejteni bútorok takarásába, ami még okés. Viszont arra nem gondoltak, hogy mondjuk mi van akkor, ha egy, a rejtekhelyünkkel merőleges tereptárgy mögött akarjuk folytatni az egészet? A Ubi szerint a megoldás: gyere ki a coverből, aztán bújj el a másik mögött. Micsoda? Olyan opció, hogy átmozogjunk? Minek az, oldd meg így.

Sajnos napestig tudnám még sorolni az ilyen, kisebb-nagyobb bakikat, amik konkrétan élvezhetetlenné teszik az egész játékot. Teljesen jó, hogy ebbe a részbe is brutális tartalmat raktak, de mi az értelme, ha már a bemelegítő missziók alatt az ember agyvize felforr? Egyébként 12 fejezetre oszlik a játék, viszont ha valaki ki akarja maxolni, akkor szerintem úgy 40 órát szó nélkül bele lehet tenni. Persze itt is lesznek opcionálisan végrehajtandó dolgok, mint eddig, de már ezek sem érdekeltek. Apropó zárnyitás! A térképen lesznek piros színnel jelölt ládikák, amiket csak akkor tudunk majd kinyitni, ha a lockpick skillünk elég magas lesz hozzá. Természetesen ezt is agyon kellett bonyolítani, mert három szintje lehet egy ilyen ládának. Gyáááááááá.
Az Assassin’s Creed: Unity egy óriási kihagyott ziccer. A grafika nyers ereje megdöbbentő és ultra látványos, ami miatt képes leszel egy nagyon kis időre elfelejteni a játék többi hibáját. Egy kis időre. Aztán szép fokozatosan kezded elveszteni az agyad, ami valószínűleg odáig fog fajulni, hogy üvöltve, habzó szájjal téped ki a korongot a gépedből, aztán építesz egy oltárt, ahol rituálisan feláldozod. Kedves Ubisoft, most őszintén, erre mi szükség volt? Mi a mentségetek erre a förmedvényre?