A Hyrule Warriorst egyetlen szóban is össze lehet foglalni: dara. Vagy kaszabolás, kinek mi tetszik. Mint minden jó játék ebben a stílusban, a Hyrule Warriors semmiféle agykapacitást nem igényel, gyakorlatilag egy macska is végig tudja játszani, ha képes ütemesen nyomogatni néhány gombot. A lényeg nem is abban van, hogy bonyolult feladatokat oldjunk meg, sokkal inkább abban, hogy pusztítsuk az ellent, vég nélkül.

Aktuális népünnepély folyik éppen valamelyik palotában amikor a csúf, gonosz Cia, az aktuális rosszfiú megzavarja a vigadozást és belepiszkít a buliba. Itt álljunk meg egy pillanatra! Némi kiigazítás, Cia nem csúf és nem is fiú, egy gyönyörű keblekkel rendelkező szemrevaló plasztikcica ugyanis legfőbb ellenségünk, akit szívem szerint nem lekaszabolnék a kardommal vagy dárdámmal, illetve az aktuális fegyveremmel. A játék magán hordozza a japán játékvilág minden tipikus elemét, így garantálom, csöcsökből és hatalmas fegyverekből nem lesz hiány.
Visszatérve tehát, a buli megszakad és a lovagi tornából pillanatok alatt igazi csatatér lesz, minionok, orkok többszázas, ezres csordáival találjuk szembe magunkat. Miután visszaverjük az agresszív seregek támadásait, kiderül, hogy Zelda hercegnőnek nyoma veszett, a feladat adott hát, meg kell őt találni.

Játékmenet tekintetében nincsenek túl nagy csodák, az elsődleges játékmód a Legends Mode, gyakorlatilag ez a játék alapja. Link a kezdeti hősünk, és ahogy haladunk előre a kaszabolásban, sorban nyitjuk meg az újabb választható opciókat, tehát újabb és újabb hősökkel gazdagodunk. Természetesen mindegyiknek saját fegyverei és harcmodora van, illetve a kombóik is mind különböznek. Ez egyébként visz némi színt az egyébként egyhangú gombnyomogatásba, de csak ideig óráig. Még jó hogy sok Warrior van a játékban.

Adott több viszonylag nagy térkép, rajta elfoglalható helyőrségekkel és milliónyi ellenféllel. A bázisokat bossok tartják uralmuk alatt, akiknek elpusztításával átvesszük a helyőrség felett az uralmat. Ők csak akkor bukkannak fel, ha már jelentős mennyiségű ellenfelet juttattunk a másvilágra. A bossokra rá tudunk lockolni, ami különösen jó tulajdonság, így el tudujuk kerülni hogy az őt védelmező sok kis ellenfélre ne pazaroljuk kardcsapásainkat. Összesen tizennyolc térkép van a játékban, nagyjából 10-12 óra játékidőt biztosít csak az alap Legend Mode.
A különböző kombók folyamatosan fejlődnek, ahogy haladunk előre a játékban egyre több és több áll rendelkezésre, amiket többféle gombkombinációval tudunk aktiválni. Persze lehetséges csak egy gomb nyomogatásával is haladni, viszont abban már tényleg semmi élvezet nincs, ráadásul sokszor az idő is szorít. Kapunk ugyanis a pályákon belül kisebb küldetéseket is, van hogy fogjul ejtenek valakit, oda kell rohanni és kiszabadítani, vagy épp visszafoglalnak egy bázist amit persze újra fel kell szabadítanunk, mielőtt még tovább terjednének a kis piros pontok a térképen.

Az elfoglalt bázisokat saját katonáink már védik, ahogy a fentiekből kitűnik, nem mindig a legmegfelelőbb módon. Alapvetően nem egyedül vagyunk a pályákon az ellenség ellen, viszont a velünk harcoló katonák nem igazán szólnak bele a csata hevébe, egyszerűbb lenne ha várnának inkább valahol és nem lennének útban. Bamba tekintetük és csiga mozgásuk nagyjából annyit ér, mint egy darab szikla.

A különböző fegyveres harcok mellett van még varázslat is, amivel egyszerre elég sok ellenfelet juttatunk a másvilágra, valamint különböző erőnövelők, amivel átmenetileg minden kardcsapásunk sokszorosával sújt le. Ezen kívül szedhetünk fel bombákat, valamint van aki például a lantjának húrjainak megpendítésével ér el kirobbanó hatást az ellenség köreiben.
Tizenhárom választható karakterünk van, legtöbbjük a Zelda sorozatból természetesen, de vannak új arcok is a porondon. Plusz három ingyenes karakter DLC-ben is érkezik a masinára egyébként. Hősökből nincs tehát hiány, Link mellett olyan legendás karakterek tűnnek fel, mint maga Princess Zelda, Ghirahim, Fi, Ganondorf, Midna vagy akár Zant.

A Legend Mode-on felül komoly játékidő-potenciált kapunk még a Hyrule Warriors-szal.

A Free módban bármelyik rendelkezésünkre álló karakterrel újrajátszható minden, már megnyitott pálya, különösebb dolgot nem ad a már teljesített pályához, hiszen maga a tény hogy bárki választható a hősök közül, már önmagában elég pluszt ad. Rengeteg XP gyűjthető azonban általa.

Az Adventure Mode egy külön játék a játékban. Adott egy egész pontosan 128 területre felosztott térkép, ahol minden terület egy-egy küldetést takar, amelyeket értelemszerűen teljesíteni kell. Egyszerűbb és nehezebb küldteések is vannak, illetve van olyan ahol többféle kombinációját is megtaláljuk, részfeladatokkal. Lehet olyanról szó, hogy le kell győzni egy boss-t, avagy épp olyanról hogy 10 perc alatt intézz el 300 ellenfelet. Külön érdekessége ennek a módnak, hogy az első Zelda játék térképén kell kiválasztani a feladatokat. Egész felemelő érzés látni a NES 8 bites grafikáját egy aktuális konzolon.
A Challenge módban szintén különböző küldetéseken vehetünk részt, bármelyik karakterrel, bizonyos feladatok itt is vannak, azonban az előző móddal szemben ezek általában boss-harcok, valamint a bossig eljutás nehézségeivel való küzdelemről szólnak.

A hack&slash kedvelőinek (magamat is ide sorolom) tetszeni fog a folyamatos agyatlan csata, azonban aki nem vevő a stílusra, hamar bele tud unni a játékba. Az igazság az hogy egyhuzamban 2-3 óránál többet úgysem rak bele senki, mert ezalatt valóban monotonná tud válni, még megszállott hardcore arcoknak is. Sajnos a harcok nincsenek megfelelően balanszírozva, a kis minionok és különböző ellenfelek nagyon könnyen legyőzhetők, gyakorlatilag csak bámulnak ránk bamba fejjel, mi meg daráljuk őket. Ellenben néhány boss határozottan kemény dió, bár ha megtaláljuk a gyenge pontjukat, akkor ezt a diót hamar fel tudjuk törni.

Akadással ritkán ugyan, de találkozni, leginkább amikor százas tömegek mozognak a pályán, akkor ez bizony előfordul. Nem zavaró egyébként, mert ritka, de létező dolog. Párban játszani nem érdemes, határozottan romlik a grafika minősége, ami illúzióromboló, jobb tehát single player módban hentelni.
A Hyrule Warriors tipikusan olyan cím, amivel a Nintendo-nak nyitnia kellett volna a WiiU piacra kerülésével, ha ez így történt volna, nagy valószínűséggel nem a jelenleg elfoglalt pozícióban tartanánk számon. Nem tudok elmenni amellett a tény mellett, hogy megállapítsam, hiányzik ez a fajta játékmenet a többi konzolról és a PC-ről is, a Nintendo WiiU alapvető bája, párosítva egy hardcore játékmenettel, nagyon ütős kombináció.

A Hyrule Warriors mindenkinek szól, aki ismeri Link kalandjait és annak is aki nem. Ha rajongója vagy a Zelda sorozatnak, csak akkor fog ez a spinoff tetszeni, ha nyitott vagy egy újfajta megközelítésre, ha viszont nem ismered a sorozatot, biztos vagyok benne, hogy ezután meg akarod tudni, honnan is jöttek ezek a hősök.