A videojátékok történetében szinte példa nélküli az a mértékű hype, ami az új GTA megjelenését megelőzte, ennyi mesterséges vagy valódi infó szivárgás, ennyi találgatás nem sok játék előéletében adatik meg. Mindenki mindent tudni vélt a következő epizódról, némi zavar is volt a fejekben, például a GTA Online miatt – most akkor a játék része vagy sem? -, és a tavaszról őszre tolt premier még tovább fokozta az izgalmakat. Természetesen ebben jelentős szerepe volt a Rockstarnak, de vitathatatlan, hogy a sorozat rajongói (jómagamat is ide sorolom) legalább annyira várták az V-öt, mint amcsiban a lediplomázók az első ajándék autót. Nem teszem fel a költői kérdést, hogy érdemes volt-e várni rá. Inkább belefogok.
A helyszín Los Santos, a Los Angeles mintájára létrehozott képzeletbeli amerikai nagyváros. Mint minden nagy területet foglaló településen, itt is rengeteg életkörnyezet található, szakadt lakókocsipark a sivatagban, kemény gettó a külvárosban és a csillogó milliomosnegyed a hegyen. Az eddigi GTA epizódoktól eltérően nem egy hanem három játszható főkarakter élete fölött dönthetünk. Hogy, hogy nem, mi mindhárom típusból kapunk egy főhőst, akik bár különböző körülmények között élnek, közös életútra tévednek a játék előrehaladtával.

Franklin élete kerül elsőként a kezünkbe. A gettóban élő fekete bőrű srác kemény gyerek, az utca edzette. Megvan a saját törvénye, de azért rendes életet próbál élni, egy autókereskedésben beszerző. Kollégái között komoly feszültséget okoz, amikor kiderül, hogy ő a hónap dolgozója. De hisz ki más is lehetne, ha Franklin olyan ügyesen köti el az autókat amire a főnöknek szüksége van kereskedése felvirágoztatásához? Munkájából adódóan Franklin kegyetlen jó sofőr, amire szüksége is van, hiszen élete gyakorlatilag a zsaruk előli menekülésből áll.

Egy napon a főnök új megrendelésével a milliomos negyedbe küld minket, ahol el kell kötnünk egy garázsban álló verdát. Természetesen ügyes gyerek lévén, mi ezt végre is hajtjuk, azonban menekülés közben meglepetés ér minket. Ezen a ponton – nagyjából 10% környékén – csatlakozik Michael a történetbe, innen a két karakter élete már keresztezni fogja egymást többször is. Ettől a ponttól választhatunk a két karakter közül, gyakorlatilag bármikor.

Persze ez nem teljesen igaz, hiszen ha valakivel nagyon előrehaladtunk a küldetések sorában, akkor őt egy ideig nem lehet választani, be kell érni a többiekkel is – ellenkező esetben nem működne a történeti szál.

Michael tipikus laza milliomos (nem mintha olyan sokat ismernék mondjuk…), a medencéje partján üldögélve, vagy a nappali hatalmas kivetítőjén tévézve tengeti sz*ros mindennapjait. Persze nem a gólya hozta a töméntelen lóvét, Michael kilenc évvel ezelőtt Trevorral együtt egy bankrablás során teremtette meg az alapokat a minőségi élethez.

A jóféle élettel jóféle megcsalós asszony is jár, akinek jobban tetszik a teniszoktató „ütője”, mint a férje által kínált testi örömök. A régi mondás, miszerint az asszony verve jó, alkalmazható lenne rá, de hősünk nem az a fajta gengszter, aki üti a nőt. Inkább kinyírja. Persze a gondtalan élet velejárója még a két elkényeztetett gyerek is, a picsogós lány, Tracey és az agyát már fiatalon rommá füvező Jimmy, aki amúgy jó gyerek csak hülye a sok videójátéktól (hahaha).

Miután milliomos hősünk zsebében nem sokáig maradnak a milliók, bele kell vetnünk magunkat a kemény életbe vele is. A sokat tapasztalt bankrabló hamarosan újra a gengszterlét kellős közepén találja magát: mielőtt észbe kapnánk, már tervezzük is egy ékszerüzlet kirablását.
Itt ki is térnék kicsit a rablások küldetéseire. A GTA4-ben jött a küldetés, törj be ide, rabold ki ezt vagy azt. A Grand Theft Auto V-ben ez sokkal összetettebb folyamat. Először is el kell mennünk a helyszínre, fel kell mérnünk a terepet, fotókat kell készítenünk, majd jön a tervezési szakasz. Össze kell válogatnunk a csapatunkat, a sofőrt, a fegyverszakértőt, a hackert és csak ezután vethetjük bele magunkat magába az akcióba. Egyébként természetesen a dolog nincs túl bonyolítva, de mégis alapvetően döntheti el az akció sikerességét. Hiszen például ha olyan csapattagot választunk aki kevesebb részesedésért vállalja a bulit, lehet hogy olyan béna sofőrt kapunk a személyében, akit azonnal elkapnak a zsaruk…

Nem spoilerezek ha elárulom, a rablás sikerrel zárul és ezzel meg is érkeztünk a harmadik karakter becsatlakozásához, ami nagyjából 25% környékén történik meg. Tehát a játék negyedén túl vagyunk, mire a teljes kompánia választható és irányítható lesz.

Trevor rettenetes módon szakadt és igénytelen, olyan közegben él, ami a disznóól szintje alatt van legalább kettővel. A játékban ő a telibesz*rom típus, gyakorlatilag nem számít neki semmi, olyan mint egy úthenger, mindenkin és mindenen átgázol. Amikor megkapjuk felette az irányítást, épp az egyik spanja nőjét teszi magáévá lakókocsijában. Amikor szerencsétlen srác ezt szóvá teszi, a kopaszodó vadember földbe döngöli, majd levezetésként elmegy kiírtani egy komplett motoros bandát.

Személyében megkapjuk a trió legügyesebb lövészét, Trevor a fegyverek szakértője, és halálosan pontosan is lő velük. Olyan környéken él, ahol állandó a szenny és semmit nem számít az emberélet. Poénból az arra tévedő autók kerekeit lövik ki és a háztetőről vadásznak a vadkutyákra az unatkozó farmerek.
A fenti karakteken kívül választható még Chop, Franklin kutyája. Időnként szükség is lesz rá, amikor a kutya szaglása vagy futási teljesítménye a mérvadó. Azon kívül, hogy egy speciális karaktert kapunk vele a játékban, ha csak magunkkal visszük is, jó szolgálatot tesz. Chop ugyanis hűséges eb módjára nem szívleli, ha gazdájára támadnak, így egy-egy durvább szituációban nyugodtan rábízhatjuk a ránk támadó bandák legyőzését, könnyűszerrel leterít szinte mindenkit.

Nyilván a kutya szereti ha foglalkoznak vele, így időnként el kell vinni sétálni, hogy kellően boldog legyen. Dobálhatjuk neki a labdát, ő ezt csaholva, ugrándozva hozza nekünk vissza. Én itt összekötöttem a kellemest a hasznossal, ugyanis ha a labdával megcélzok egy jól szituált gyalogost, akiből kinézek pár plusz dollárt, azt megdobom a lasztival. Erre ő általában megharagszik, rám ront, Chop pedig másodpercek alatt elintézi helyettem a delikvenst. Ilyen esetben nem fognak körözni, mégis hozzájutok pár plusz dollárhoz. Megjegyzem, a legtöbb pénz általában a kiérkező mentősöknél van. Így őket is megdobálom labdával…

Már a fenti példa is szemlélteti valamelyest, mennyire kidolgozott világgal van dolgunk. Los Santos brutálisan összetett, döbbenetes látni, mennyire él az egész. Bármerre megyünk, mindenhol valóban különböző karakterekkel találkozunk, minimális a hasonlóan viselkedő emberek száma. Ha felmegyünk a hegyekbe ahol virágokat termesztenek, teljesen máshogy reagálnak ránk mintha a belvárosban császkálnánk. Értem ezalatt hogy példának okáért a város szélén élő farmer gyanakvóan néz ránk ha közelítünk felé és szép lassan előveszi a shotgunt, mielőtt még úgy gondolnánk, az ő traktorja szabad préda, ezzel ellentétben a városban sétálva ha valakit meg akarunk szólítani, unottan ránk néz, majd előveszi a mobilját és elkezd netezni, vagy csinál egy kamuhívást csak kopjunk már le…
Természetesen a játék fő szálát a nagy küldetések (missziók) adják, amiből több is van ami két karakternek együtt, vagy a triónak közösen kivitelezhető, de rengeteg önállóan végrehajtandó küldetés és mellékszál is megtalálható. Ezek mellett végtelen számú mini akció is szerephez jut a játékban. Ilyen például amikor megtámadnak valakit az utcán és mi ennek tanúi vagyunk, ilyenkor segíthetünk, vagy hagyhatjuk is a francba az egészet. Van olyan, hogy valakinek elrabolja egy zsebes a pénzét, utána rohanunk, elkapjuk a rablót, majd visszadjuk az áldozatnak ami az övé. Ezt egyébként nem javaslom abban az esetben, ha pár ezer dollár a zsákmány, mert visszaadva azt, maximum kapunk egy százast, ami azért nincs arányban a visszaszolgáltatott összeggel. Érdekes bug hogy ilyen helyzetben ha elvesszük a vagyonát annak, akinek épp az imént adtunk vissza mondjuk kétezer dollárt, van nála egy huszas. Megtérülőbb ha nem jótékonykodunk.

Említettem már az előző részhez képest történt változást például a rablások menetében. Természetesen ezen felül még rengeteg módosítás is történt a játékmenetben, látszik hogy tényleg próbálta a Rockstar a legjobb elemeket összegyúrni az elődökből. Így számomra nagyon örömteli hogy újra lehetnek a tulajdonunkban különböző épületek, amik a megvásárlás után pénzt fognak termelni. Ilyen például a repülőgép-hangár, ami egyébként nem is egy rossz befektetés, drága, de jól is hoz a konyhára. Lehetnek részvényeink, ami azért is egy jó lehetőség, mert olyan küldetés is van, amikor likvidálni kell egy cég vezetőjét, aminek hatására az adott üzlet csődbe fog menni, így a konkurencia papírjai sokkal többet fognak érni. Ha tehát a küldetés teljesítése előtt bevásárlunk a konkurens cég papírjaiból, nagy haszonra tehetünk szert.
Az előző részekben is voltak alternatív szórakozási lehetőségek, mint az éjszakai pillangók látogatása, vagy ivászat egy szórakozóhelyen, azonban a Grand Theft Auto V-ben ez még magasabb szinten van jelen. A minijátékok szinte önállóan is megállnák a helyüket, példának okáért a golf, vagy a tenisz olyan jól sikerült, hogy órákra le tud kötni. A moziban a film valóban film, egy szürreális történetet vetítenek a cinemák leginkább, de még ez sem fogható ahhoz, amikor otthon betépve nézzük a rajzfilmet, vagy a pszichedelikus drogok hatása alatt írtjuk a csak az agyunkban jelen lévő űrlényeket a város főterén.

Újdonságként érkezett a sorozatba a küldetések végén az értékelés. Amikor végzünk, arany, ezüst vagy bronz fokozatot kaphat a teljesítményünk. Tulajdonképpen nem sokat számít, viszont amikor pénz is jár a teljesítményért, ott azért keményen bele tud számítani, mennyi zöldhasú üti a markunkat. Azonban ha valami nem sikerült túl jóra, nincs nagy gond, hiszen – mint az Angry Birds-ben hihi – bármikor újra játszhatunk minden küldetést.

Karaktereinket tudjuk fejleszteni, de nem úgy mint mondjuk a Saints Row szériában, mindössze borbélyhoz járhatunk és ruhákat cserélhetünk, szerintem ez bőven elég is. A San Andreas-ban ezt véleményem szerint nagyon eltúlozták a fejlesztők.

Roppant üdvözlendő újítás a checkpoint. Nagyon idegölő volt az előző részekben, hogy egy-egy küldetést teljesen nulláról kellett kezdeni, ha elbuktunk. Az új rendszerben a missziók bizonyos fontos momentumain mentési pontok vannak, és ha az örök vadászmezőkre lépünk, akkor kiderül hogy nincsenek örök vadászmezők, mert pár lépéssel visszább új lehetőséget kapunk és folytathatjuk a megkezdett küldetést.
Bár a checkpoint nagyon kellett, fontos megjegyezni, hogy ez előrevetíti az egyik negatívumot amit meg kell említenem a játékkal kapcsolatban. A GTA V ugyanis időnként túl könnyű. Nem mindenkinek lesz az, de aki a GTA4-et kimaxolta, annak sokszor meglepően egyszerű lesz az új rész, és nem csak azért, mert a küldetéseket nem kell nulláról kezdeni. Az életenergia újratöltődik – igaz csak bizonyos pontig, az autóvezetés könnyítése miatt a rend őreinek lerázása szinte gyerekjáték, főleg ha felcsapatunk a hegyekbe, ahová ki tudja miért, nagyon kis erőkkel követnek a kékruhások.

Persze, azért nem lesz fenékig tejfel a dolog, ha csak a szimpla közel 70 fő missziót tekintjük, akkor is bizton állíthatom, nagyon sok órát fog beletenni a játékba aki nekiáll. A mellékküldetésekkel együtt lazán el lehet vele tölteni egy hetet – alvás nélkül. Nyilván mivel az életben egyéb dolgunk is akad mint játszani, illetve a szervezetnek regenerálódásra is szüksége van, ezért inkább azt kell mondjam, több hétig is el lehet vele lenni anélkül hogy megunná az ember. Nagyon jó ötlet volt a Rockstar-tól, hogy az online később jön, addigra ki lehet ismerni a hatalmas bejárható területet, ki lehet maxolni a missziókat, és a járművek használatát is el lehet sajátítani.
Apropó járművek: hatalmas gyűjteményre tehetünk szert verdákból, amiket aztán szanaszét tuningolhatunk. Ugyanígy a fegyvereinket is moddolhatjuk rendesen, és nem csak ilyen-olyan festések állnak rendelkezésre, hanem a speciális tár, a fegyverre szerelhető lámpa, a scope, vagy a hangtompító szinte mindegyikre szerelhető.

Amit látunk, már-már tökéletes, hiszen nem csak a város, a hegyek, a felhők – tehát az állandó látványelemek, de a víz alatti világ is csodálatosan van megalkotva. A korallzátonyokhoz érdemes leúszni és megcsodálni azokat, egy-két fulladás is belefér, megéri.

Áradozásból elég is ennyi, következzen azért egy kis negatívum is, mert nem lehet minden tökéletes. Csalódás számomra, hogy az MI sokszor még mindig tök hülye. Odaállok a rendőr mellé, előveszem a mobilomat, erre fejbelőnek. Ellenben ha nekimegyek, provokálom, nem csinál semmit. Ez nem általános, de gyakran előfordul. Meglepődve tapasztaltam továbbá, hogy volt olyan, amikor fogta magát egy mentős, minden előjel vagy provokáció nélkül odajött hozzám és akkorát kevert le, hogy lefejeltem a villanyoszlopot.

Furcsa volt még az is, hogy csapatok a verdával, úgy viszem ki a fákat, mintha papírmasék lennének, viszont ha nekimegyek egy szimpla sövénynek, akkor totálkárra zúzom azt.

A grafika nagyon feszegeti a határokat, és bár a PS3 verziót én még nem próbáltam, a tesztpéldány X360-on furcsa ellenpéldák vannak a megejelenítésben. Ilyen például a néhol recés széleket produkáló térkép a bal alsó sarokban, miközben az autó amivel megyek, tökéletesre van csiszolva, csillog-villog és gyönyörű tükröződő effektek vannak a motorházon.
Ennyi a negatívum, nem tudok másba belekötni, nézzétek el nekem. Megkaptuk az eddigi legtökéletesebbre fejlesztett sandbox-játékot, a Grand Theft Auto V hozza a papírformát, a Rockstar továbbra is képtelen hibázni.

Összességében teljesen mindegy, mivel zárom a fenti tesztet, hiszen aki amúgy is megvenné a játékot, az már vagy pörgeti, vagy nemsokára fogja. Ha valaki pedig eddig sem érdeklődött a játék iránt, ezután sem fog, akár elvből, akár azért mert nem mozgatja meg az év egyik legnagyobb durranása.

Nem, nem fogom év játékának nevezni, egyszerűen azt a jelzőt használnám inkább, hogy a játék, amelyet mindenkinek ki kell próbálnia.