Ennek köszönhetően a stílus és az 1940-es évek első felében történt események rajongói szó szerint sikítoztak örömükben, amikor a csapat bejelentette, hogy felőlük aztán jöhetnek és mehetnek is a trendek, de ők ettől függetlenül is egy második világháborúban játszódó valós idejű stratégián fognak dolgozni. Habár sokan legyintettek a kijelentésre, de a fejlesztők hittek magukban és hittek ötleteikben, így az információk érkezésével egyre többször és egyre gyakrabban sikítozhattak a fanatikusok – hogy folytassuk a fenti kis képzavart -, ma pedig már ott tartunk, hogy küszöbön a megjelenés, mi pedig egy exkluzív előzetesnek köszönhetően be tudunk számolni nektek a Company of Heroes 2 milyenségéről!
Már itt a cikk elején leszögezném, hogy számomra a műfaj és a tematika ötvözete a legnagyobb gyengém, így biztosan nehezen fogom megtalálni az objektivitást az alábbi sorokban, de azért igyekszem majd nem túl elfogultnak látszódni, hiszen engem már akkor megvett a játék kilóra, amikor első ízben láttam egy Tigris tankot a képernyőn. Habár mosolyom nem volt teljesen őszinte, hiszen a kérdéses ikonikus és egyben csodaszép páncélost sajnos a feladat értelmében el kellett pusztítanom, ami nem véletlen, hiszen az alkotás összességében a szovjetekre fókuszál, de szerencsére van német oldal is, így a másik fél részéről is átélhetjük a nagy kalandot, ami elsődlegesen azért – lenne – különösen fontos, mert amint ismert, a történelmet mindig a győztesek írják. Anélkül azonban, hogy bármelyik világháborúban részt vett oldal bűneit és vétkeit elmismásolnánk, illetve belemennénk egy „mi lett volna, ha” gondolatmenetbe – pedig szívesen megtenném, elhihetitek -, lássuk inkább magát a játékot egy kicsit közelebbről.
Kezdjük rögtön a történettel, ami – számtalanszor elsütöttem már a múltban, de igaz – maga a történelem. A híres világháborús események mellett a játékban természetesen lesznek kiemelt szereplők, sőt, amin még jómagam is megdöbbentem, csodaszép átvezető animációk is, amelyek igyekeznek megmagyarázni és körítést szolgáltatni az aktuális eseményeknek, ennek köszönhetően pedig olyan közel érezhetjük majd magunkhoz a világháború eseményeit, mint a múltban talán még soha. A sztorit felesleges komolyabban boncolgatni, annyit mondanék csupán, hogy vannak benne meglepetések még a műfaj legnagyobb rajongóinak is, ám ennél sokkal fontosabb, hogy egy sokkal másabb aspektusából élhetjük át a nagy háborút, méghozzá olyan formában, amire korábban talán soha nem volt példa. Hogy mit jelent ez a gyakorlatban? Összességében azt, hogy a játék legtöbb pályáján nem csak a háború nagy ütközeteit és nagy hőseit láthatjuk, nem csak mindig a győzelem kerül az előtérbe, hanem bizony egy jó visszavonulásnak is legalább olyan fontos szerepe lesz, mint egy ügyesen kivitelezett támadásnak. Nagyon tetszett a Company of Heroes 2-ben, hogy egyáltalán nem sterilen, hanem szó szerint igazán mocskosan tudta bemutatni az eseményeket, és bár katonáinkhoz nem tudunk annyira közel kerülni, mint a Men of War-sorozat esetében azt megtapasztaltuk, de így is megérezzük majd, ha valakit elveszítünk, hiszen akárcsak a valóságban, itt is minden emberélet számít.
Mindehhez – illetve a számomra nagyon kellemes, melankolikus és kilátástalan hangulat megteremtéséhez – természetesen szükség volt egy megfelelő grafikus motorra, amit a Relic Entertainment számára úgy látszik, hogy nem volt túl nehéz kivitelezni. Minden túlzás nélkül állíthatom, hogy jelenleg – a Total War: Rome 2 megjelenéséig biztosan – a Company of Heroes 2 a legszebb és legrészletesebb valós idejű stratégia a piacon. Habár gépet is követel a kicsike, de szó szerint elképesztő, amit a pályákon láthatunk, legyünk akár egy romos városban, akár egy erdőben, de olyan részletességgel került megalkotásra minden, hogy az valami elképesztő. A játék külleme természetesen DirectX 11 mellett teljesedik ki igazán, ekkor mutatkoznak meg azok a részletek, amelyek egyszerűen szükségesek ahhoz, hogy szuperlatívuszokban tudjunk csak beszélni a küllemről, a végletekig kidolgozott egységekről, objektumokról és így tovább. Nyilván mit sem ér a szép küllem, ha a játékmenet unalmassá válik és belefullad a saját hibáiba? Nyilván semmit, ellenben a Company of Heroes 2 esetében szerencsére erről sincs szó, hiszen igencsak mesterire sikeredett a játék mechanizmusa, annak ellenére is, hogy túl sok egyediséget nem vonultat fel a kortárs második világháborús stratégiákhoz képest.
Ez azt jelenti, hogy sem az elérhető funkciókat, sem az irányítást, sem a kiegészítő lehetőségeket tekintve nem beszélhetünk forradalmi újításokról, azonban minek a reformáció, ha egyszer működik az évek óta bevált recept, sőt, a finomhangolásoknak köszönhetően még jobb is lett minden? A kérdés természetesen költői volt, sőt, bizonyára a Relic Entertainment sem szeretett volna mást, csak megalkotni egy kitűnő, valamint egy minden téren az elithez tartozó második világháborús stratégiát, ami természetesen sikerült is nekik. Nyilván szerettek volna elrugaszkodni kissé ők is a kliséktől és megmutatni, hogy nem hiába tekintjük őket a világ egyik legjobb stratégia-fejlesztőjének, így azon túl, hogy mozifilmbeillő fordulatokkal és látványos pillanatokkal színesítették a játék kampányát, képesek voltak például olyan apróságokkal feldobni a játékmenetet, mint a környezeti hatások és az időjárás alkalmazása. Ezt már az előzetesekben is hangoztatták, hogy ilyen, meg olyan jó lesz, de a gyakorlatban átélni egy hóvihart, emiatt elveszíteni embereinket, netán berobbantani a befagyott folyót az ellenség páncélosai alatt, hogy ott leljék hullámsírjukat, az valami elképesztő élménynek számít, sőt, olyan élménynek, amit eleddig egyetlen stratégia sem tudott produkálni.
Azon túl, hogy az időjárás hatással van embereinkre, magyarul magasabb hóban lassabban közlekednek, a hidegben megfagynak és így tovább, a hó, illetve a havazás is látványos kivitelezést kapott. A híres orosz télről bizonyára már mindenki hallott, a Company of Heroes 2-ben azonban testközelből is átélhetjük majd mindezt, láthatjuk, ahogy tankjainkat befedi a hó, katonáink pedig szinte könyörögnek azért, hogy vigyük őket valamilyen fedett helyre. Mondanom sem kell, elképesztően hangulatos mindez! Természetesen a fentieken kívül egyéb apró érdekességeket, mondhatni újdonságokat is felfedezhetünk majd a játékmenet során, így például katonáink különleges képességeit, parancsnokunk sajátos extráit – hívhatunk például légi csapást vagy felderítő repülőgépet -, de megemlíthetnénk a hagyományos RTS-játékmenetet feldobó területfoglalásra kiélezett rendszert is, ami egészen sajátos formában jelenik meg pályákon, hiszen azon túl, hogy a legeldugottabb utcákon és a legutolsó bokorban is találhatunk ellátmányt – ezért érdemes kutakodni a pályákon – az elfoglalt területekkel újabb utánpótláshoz és pontokhoz juthatunk hozzá, amelyekből erősítést hívhatunk magunknak, de pontok szükségesek ahhoz is, hogy kihasználhassuk katonáink speciális képességeit.
Összességében ugyanakkor hangsúlyoznám, hogy a szokásos stratégia-klisék tapasztalhatók meg az egyjátékos kampány során, ami igaz az irányításra és a teljes összképre, ami ettől függetlenül is nagyszerű lett, a Company of Heroes 2 ugyanis óriási élménynek tekinthető, méghozzá aprócska hibáitól eltekintve is. Az általunk tesztelt változatban ugyanis sajnos még nem működött tökéletesen az egységek útkeresése, de a nehézségi szinttel és a mesterséges intelligenciával is akadtak problémák, így az orosz egységek rendkívül erősnek tűntek, habár azt hozzá kell tennem, hogy a németek sem adták könnyen magukat az összecsapások során. Nyilván oldalakon keresztül lehetne fejtegetni, hogy miféle apró újdonságok találhatók a játékban, de felesleges volna, mert aki rajong a második világháborús stratégiákért az – saját példámból kiindulva – már az első perceket követően fülig szerelmes lesz a végeredménybe, és apró hibái ellenére is azonnal beleszeret majd a Relic Entertainment alkotásába, amit reméljük, hogy csakhamar kiegészítőkkel, majd a mostanihoz képest lényegesen előbb egy harmadik résszel is gazdagítani fog a csapat, mert ebben a formában és ebben a minőségben – még a komolyabb újdonságok hiányában is – nagy szükség van a második világháborús stratégiákra! Viszont jöhetne már egy a németekre koncentráló epizód is…