Ha azonban valaki nem tartozna az évtizedek óta csak monitorfény által barnított játékosok táborába, ám ennek ellenére is rémlik neki a fent említett cím, az több dolog számlájára is írható. A Remedy ugyanis 2009-ben úgy döntött, hogy ingyenesen letölthetővé teszi az eredetileg DOS platformra kódolt játék Windows-os áiratát (melyet azóta is elérhet bárki erre a linkre kattintva), valamint bejelentette, hogy elkészíti annak remake-jét iOS-re. 2011 márciusában meg is érkezett a kicsinosított, felturbózott alkalmazás az Apple masináira, melynek sikerén felbuzdulva az Androidot futtató készülékek birtokosainak sem kellett sokat várniuk, hiszen kisvártatva ők is megkapták a Death Rally legújabb változatát.
A múltba merengés oka kicsit összetettebb annál, minthogy pusztán felvázoljuk a játék eddigi történetét, azt ugyanis nem árt már most, az elején leszögeznünk, hogy a frissen megjelent, PC-s Death Rally a látszat ellenére nem egy újabb állomása az immáron tizenhat éves franchise történetének – vagy legalábbis teljes értékű mérföldkőnek semmiképp sem tekinthetjük. A Remedy ugyanis – a hordozható eszközökön történt jó szereplést látván – személyi számítógépekre is megjelentette ugyan a felújított alkotást, ám sajnos keserű szájízzel kell bejelentenünk, hogy szinte egy az egyben ugyanaz a produktum landolt a Steam virtuális polcain, amit érintőképernyős okoskütyüjeinken már pupillaszáradásig vagy kijelzőbetörésig játszhattunk – ezért pedig nem hangzik túl jól első látásra bármennyit is fizetnünk.
Noha a hasonlítgatás és az elődök felemlegetése ugyan abszolút helytálló egy ilyen cím esetében, most azonban ahelyett, hogy tovább keseregnénk a pénztárca-karcsúsítás eme nemesnek egyáltalán nem nevezhető módján, lássuk, mit tartogat a játék azoknak, akik nosztalgiából vagy épp kíváncsiságból hajlandóak kicsengetni érte 9 Euró körüli összeget Steamen. Az első indítás után azonnal belecsöppenünk egy hajsza közepébe, melynek során rendőrautók egész garmadájától kellene megmenekülnünk egy minden irányból zárt területen. Mivel a feladat eleve lehetetlen, senki se csodálkozzon, ha kisvártatva közrefogják a piros-kék villogóval ellátott járművek és közlik vele, hogy le van tartóztatva. Eme bukás elengedhetetlen kelléke a tényleges játék kezdetének, hiszen a helyi rendőrfőnök csupán ezután bíz meg minket a feladattal, miszerint részt kell vennünk a Death Rally-ban, hogy sikereinkkel felhívva magunkra a figyelmet előcsalogassunk egy régóta körözött keménylegényt, akire ezután a rend éber őrei lecsaphatnak.
Már csak azért sem érdemes belebonyolódnunk abba, hogy mennyire szerencsés egy játékot egy kötelező kudarcélménnyel indítani, mert a történet ennyiben nagyjából ki is merül. A rendőrfőnök eltűnik a színről, mi pedig magunkra maradunk autónkkal egy botegyszerű menüben, ahonnan egyetlen kattintással elérhető garázsunk, fegyverzetünk és a rendelkezésre álló pályák is. Ha az utóbbiak közül választunk ki egy számunkra szimpatikusnak tűnő ikont, a verseny – mindenféle előjáték nélkül – azonnal elindul. Amint teljesítettük a rendszerint három körből álló, maximum egy-két percnyi időt igénybe vevő futamot, azonnal visszakerülünk az előbb említett menübe, ahol a verseny során szerzett javainkat járművünk fejlesztésére és helyrepofozására költhetjük. Ha ezen is túl vagyunk, jöhet egy következő szabadon választott pálya és vele együtt egy újabb, szintén csupán néhány percnyi versengés.
Ahogy ebből a rövid játékmenet-leírásból is jól látszik, a Death Rally azok számára is pofátlanul egyszerűnek hat majd, akik az általános iskola második osztályában feladott matematikafeladatoknak is csak a közönség segítségével mertek nekiállni. Tény persze, hogy az autóversenyek az esetek túlnyomó többségében sokkal inkább szólnak a száguldozásról, mint a gondolkodásról, de egy ilyen faék egyszerűségű játék manapság hamar kihullik a piacról. A választható pályák kis létszáma csak hozzátesz ehhez a puritánsághoz, előidézve ezzel egy felettébb repetitív játékmenetet és kitéve a játékost annak a veszélynek, hogy rövidtávon megunja a száguldozást.

Az előzetes hírekben emlegetett, Savo névre keresztelt, vadonatúj pálya valóban helyet kapott a játékban, ám ahogy mondani szokták: egy fecske nem csinál nyarat. A Savo szép is, jó is, kellően Death Rally-ba illő is, ám egyedül képtelen arra, hogy jelentősen feldobja a játékélményt.

Produktumuk színesítését – a felhúzott grafikán túl – olyan elemekkel próbálták megoldani a készítők, mint például a játék során feloldható járművek, fegyverek és pályák ha nem is tömkelege, de összességében azért népesnek nevezhető tábora. A dolog érdekessége, hogy ezen újdonságokra úgy tehetünk szert, ha begyűjtjük azok darabkáit az elérhető pályákon. Egy ellenfél kilövése, egy előre kihelyezett doboz eltiprása, de akár egy nagyobb íven vett kanyar is hozzájuttathat minket valamely új pálya, autó vagy épp lőszerszám egy darabkájához, hogy végül türelmes munkával összekuporgassuk az áhított elem részleteit. Emellett minden pályán találkozhatunk egy főellenféllel, aki rendszerint a legjobb sofőri képességekkel és sokszor nagyon gyors és strapabíró autóval is rendelkezik, ám legyőzése (értsd: megelőzése vagy kilövése) esetén szép summa ütheti a markunkat, ráadásul az achievement-eső sem marad el.
A szimpla versenyek mellett azonban sokkal nagyobb szerep jut ellenfeleinknek a pályák között random módon felbukkanó egyéb játékmódok berkein belül. Ha úgy gondoljuk, eléggé kitapasztaltuk már az egyértelműen mobilfelületről átültetett irányítást annak minden nyűgével és bajával együtt, elfogadhatunk például kihívásokat (Challenge), melyek során ugyan csupán minimális változtatásokkal ellátott (egykörös verseny, egy ellenfél, stb.), de valamelyest mégis más élményben lehet részünk. Gyökeresen eltérő élményeket azonban kizárólag a Death Match-ektől várhatunk, amikor is nem egy lineáris pályán kell száguldoznunk, hanem a fentebb említett „intro-játékból” ismerős, szabadon bejárható, de zárt területen kell végeznünk a ránk többedmagával vadászó ellenlábasunkkal.

Természetesen ebben a játékmódban is – csakúgy, mint minden egyes versenyen – szedhetünk fel plusz lőszert, járművünket javító csomagokat és pénzt egyaránt, ám a folyamatos lövöldözés közepette ez kétségkívül nehezebb feladatnak bizonyul majd, mint az alap száguldozás folyamán. Ismerőseinkkel eltöltött multiplayer játszmák során mindez persze sokkal jobb mókának ígérkezik, ám ehhez természetesen szükség lesz néhány hozzánk hasonló madárra, aki nagy lelkesedésében beruházott a Remedy sokadik piacra kidobott alkotására. Lehet, hogy ez így első látásra durvának tűnik, de ki kell jelentenünk: hiába az alacsony összeget feltüntető árcímke, a Death Rally sajnos nem éri meg a pénzét. Na, de lássuk, mi a fentiekből levonható végleges konklúzió!
A Death Rally külcsínre nem rossz, és hangulatának köszönhetően nosztalgiázásra is alkalmas lenne, ha nem lenne elérhető a fentebb linkelt, ingyenes, eredeti játék. Így azonban sajnos nem több egy silány utánzatnál, mely mai szemmel nézve egyáltalán nem nagy dobás, és ezen sajnos a mobilplatformra készült verziókból kihagyott, ám most újra visszaköszönő Shadow Man sem tud sokat segíteni. (Aki nem tudná, ő az a láthatatlan figura, aki néhány verseny előtt véletlenszerűen felbukkanva tesz egy-egy villámajánlatot nekünk – jobb kocsi, jobb fegyver stb egyetlen verseny erejéig -, melyet elfogadva nagyobb eséllyel indulhatunk ugyan az adott pálya meghódítására, cserébe azonban részesedést kér bevételeinkből.) Érthető és várható volt tehát a PC-s Death Rally megjelenése, de ezúton szeretnénk megkérni a Remedy-t, hogy gyártson inkább Max Payne és Alan Wake szintű remekműveket ahelyett, hogy a régi címeit porolgatná le. Köszönjük!