Érdekes egyébként, hogy a csapat úgy indult meg felfelé az emelkedőn, hogy megmaradtak annál a stílusnál, amihez talán a legjobban értenek. Eddig megjelent alkotásaik között ugyanis egyértelműen nagy arányban készültek FPS játékok – bár kínálatuk szerint szinte minden műfajhoz hozzányúltak már – így érthető, hogy a Sniper: Ghost Warrior sem egy stratégia lett, hanem egy first person shooter. Ráadásul a témában is egy már ismert koncepciót használtak fel, méghozzá a mesterlövészek életét kívánják bemutatni számunkra, amit már nem csak a City Interactive, hanem több-kevesebb sikerrel más brigádok is megpróbáltak már visszaadni a múltban. Sniper: Art of Victory, Sniper: Path of Vengeance, Sniper Elite, hogy csak néhányat említsünk a sok közül. Érdekességük, hogy bár nevükön kívül semmilyen kapcsolat nincs köztük, minőségileg – utóbbit kivéve – szinte mindegyik kritikán aluliként maradt meg emlékezetünkben. Így tehát nem volt túl nehéz dolguk a programozókban abban, hogy egy több tekintetben is maradandó, a mesterlövészek életét bemutató videojátékot készítsenek nekünk a Sniper: Ghost Warrior név alatt.
Természetesen azért még korai lenne örömtáncot járnunk, hiszen a szellemharcos sem fog magas értékeléseket kapni, sem tőlünk, sem más oldalaktól, ezt már most borítékolhatjuk. A játéknak viszont vannak erényei, amelyeket muszáj értékelni. Ilyen például a Call of Juarez-ben megismert grafikus motor, amelynek hála a Sniper: Ghost Warrior is meglepően szép kinézetet kapott a fejlesztőktől. Ez viszont sajnos maradéktalanul nem igaz, hiszen addig szép csak az alkotáson belül minden, amíg közelebbről nem vesszük szemügyre az adott objektumot, illetve nem kezd el mozogni. Akár hiszitek, akár nem, számomra itt bújt ki a szög a zsákból, hiszen a legutolsó Call of Juarez esetében a kinézet majdhogynem csillagos ötös volt, egyszerűen brutálisan jó munkát végeztek ott a fejlesztők, tehát ismerjük a grafikus motor képességeit. Itt azonban látszólag nem törődtek annyit vele, hiszen bár a tájak csodásak, az emberek mozgása és arcmimikái borzalmasak, a tárgyak közelről egyszerűen kibökik a szemünket olyan rondák, a járműveken olyan szögletes kerekek vannak, hogy genetikailag képtelenek lennének a közlekedésre, a sort pedig még bátran folytathatnánk.
Azonban nem tesszük, hiszen felesleges ócsárolni a kinézetet – a tájak azért néha elég szépek lettek -, ugyanis feltehetően a legtöbb fanatikus a játék menete miatt nem fog már odáig eljutni, hogy bővebben kielemezze azt. Aki mégis, annak pedig nem számít, hogy néhány ember giliszta módjára közösül az őserdőben, vagy éppen gond nélkül átfut a falakon, hogy a hurkapálcikára hasonlító fűszálak kinézetét vagy a nem létező fizikát meg se említsük. Bár az előbb már talán leesett, ha nem, akkor nyomatékosítjuk, a játékmenet éppen olyan, mint a kinézet. Elsőre nem is olyan rossz, majd később előjönnek a hibái, és kezd egyre idegesítőbbé és idegesítőbbé válni. Alapjáraton egy mesterlövész bőrébe bújhatunk majd bele, aki a klisés és roppant unalmas történet szerint egy kitalált sziget katonai diktatúráját kell, hogy megdöntse. Mindezt azonban nem csak a távcsövön keresztül, lopakodva, csendben és halkan fogjuk elérni, hanem lesznek küldetések, amikor egy normál, hangtompító nélküli fegyverrel és gránáttal a kézben rontunk rá az ellenségre. Az ilyen részek egyértelműen mínuszba terelik a késztermék végső pontszámát, hiszen amíg a mesterlövészpuskával a kézben már-már érdekes feladataink vannak, addig a fenti részek esetében egy teljesen átlagos, végletekig leegyszerűsített, unalmas és rosszul kivitelezett FPS-sé degradálódik a Sniper: Ghost Warrior.

Szerencsére ezekből a részekből csak nagyon kevés lesz, ám azok is felejthetetlenné válnak idegesítő mivoltuk miatt. Csak egy példa: hiába bújunk fedezékbe, az ellenfél lazán átlő rajta… Biztosan valami új technológiát használnak, amit mi nem ismerünk. Ha viszont kezünkbe vesszük a távcsöves puskánkat, meg fog szállni minket a nyugalom, ezzel ugyanis nem lehet rohanni, sietni és kapkodni. Méterről-méterre meg kell majd szervezni haladási irányunkat, hogy kiket szedjünk le távolról, és kiket közelről úgy, hogy ne keltsünk feltűnést, ugyanis ha megszólal a riasztó, akkor kezdhetjük a feladatot az utolsó mentett állástól. Szerencsére ez is csak néhány pályára érvényes, a legtöbb esetben ugyanis semmilyen következményekkel sem jár, ha észrevesznek minket, maximum hirtelen ránk ront több ellenség, és kicsit többet kell puffantani egy perc alatt, mint normál esetben. Ezzel hadd ne mondjam, mennyire megkönnyítik a játékosok dolgát, hiszen egyszerűen elveszik a szavatosság és a kihívás a programból, ami éppen egy lopakodós, bujkálós darab esetében egy óriási nagy hiba.
Szerencse a szerencsétlenségben – újfent -, hogy a Sniper: Ghost Warrior-t úgy játsszuk, ahogy szeretnénk. Így tehát a fenti módon nem veszünk tudomást arról, hogy lebukunk, és már-már kamikaze akciónak betudható mozdulatokat hajtunk végre, vagy a másik lehetőség, hogy nyugodtak maradunk, és figyelünk minden mozdulatunkra, majd ha véletlenül észrevesznek minket, akkor újraindítjuk az adott pályát, vagy betöltjük az utolsó mentett állást, mint ahogyan természetes lenne, és amit meg kellett volna valósítaniuk az illetékeseknek. Elég nagy baj, hogy nem tették, cserébe azonban legalább a mesterlövészpuskához kapcsolódó dolgokat jól kivitelezték. Így tehát például ha sokat futunk, képtelenek vagyunk egy helyben tartani a célkeresztet, ha messze vagyunk a célponttól, akkor számolnunk kell a széllel és egyéb tényezőkkel is, azonban ezek a lehetőségek is olyan szinten – elnézést a kifejezésért – „casualosodtak”, hogy például a nagyon távoli célpontok esetében egy piros pont jelöli azt, hogy hová is kellene céloznunk, de beépítésre került egy bullet time megoldás is, amivel ideig-óráig lelassíthatjuk az időt, így pedig becserkészni egy fejlövést, mondhatni gyerekjáték, és enyhén búcsús céllövölde érzetet kelt.
A City Interactive tehát finoman szólva egy jó ötletet mindig ellensúlyoz egy rosszal, de annyi biztos, hogy azért még mindig nagyobb arányban vannak a rossz megoldások, mintsem a pozitívumok. Egy bujkálós játék esetében például fontos, hogy jól kivitelezzék a „rejtekrendszert”, tehát ha elbújunk a fűben, akkor ott ne a program döntse el, hogy most meglátnak-e vagy sem, mert míg fél perccel ezelőtt gond nélkül el tudtam ott bújni, addig 30 másodperccel később lazán észrevettek, és elintéztek. Gyakran hiába lapulunk meg a fűben, vagy egy fedezék mögött, az tulajdonképpen semmit sem ér, mint ahogy a halk lopakodás is csak nevében az. Kicsit ellensúlyozza a sok negatívumot, hogy a küldetéseink, bár mindig egy kaptafára épülnek, azért elég érdekesek tudtak maradni, a játék egészéhez képest legalábbis mindenképpen. Lesz, hogy be kell lopóznunk az ellenséges bázisra, hogy ott felrobbantsunk valamit, megöljünk valakit, de akadnak olyan feladatok, amikor a távolból kell segítséget nyújtanunk bajtársainknak, természetesen távcsöves barátunkkal duettezve.
Mindez azonban édeskevés ahhoz, hogy a végső pontszám kiosztásában megmásítsa véleményemet, ami nagyjából annyi lesz, hogy: jó-jó, de minek? A Sniper: Ghost Warrior tipikusan olyan játék, ami a színtér teljes egészét tekintve rossz és felesleges, azonban kötelességünk a City Interactive felhozatalához is viszonyítani, ők ugyanis tulajdonképpen most túlteljesítettek magukon, és magasabbra helyezték azt a bizonyos lécet, ez azonban még mindig kevés ahhoz, hogy a piacon komolyabban érvényesülni tudjanak. Vannak itt jó ötletek, akadnak kiváló megoldások, azonban az, hogy a programozók mit műveltek a Chrome Engine-nel, már előrevetíti számunkra, hogy ne várjunk sokat a teljes alkotástól sem, hiszen akik egy kiválóan összerakott grafikus motort sem tudnak pöpecre hegeszteni, azok mit akarnak egy komplett játék esetében? Önmagukhoz képest meglepetés, a játék ötletét szemlélve, és viszonyítva a nagy többséghez viszont egyértelmű csalódás. Reméljük azért nem adja fel a City Interactive, ilyen fejlődési tempóban 2020-ra már tökéleteshez közeli programokat is gyárthatnak. Addig is, csak akkor ruházz be rá, ha megrögzött FPS és mesterlövész fanatikus vagy, úgy szerezhet néhány kellemes percet a Sniper: Ghost Warrior, máskülönben ne számíts sok jóra.