Kezdjük ott talán ezt a bemutatót, hogy bár a játékban egyáltalán semmi jelentőséget nem kap a sztori, egy kis előtörténetet azért kitaláltak hozzá az illetékesek. Egészen pontosan a 35. századba fog elrepíteni minket ugyanis a Zandagort, méghozzá egy olyan galaxisba, ahol bolygóállamokban, békében él az emberiség. Az Andromédából azonban olyan idegenek érkeznek, akik Zandagort vezetésével felborítják a békés egyensúlyt, majd megindul a nagy csata, amelybe mi is becsatlakozhatunk, természetesen csak akkor, ha beregisztrálunk az amúgy ingyenes játékba. Ha mindez megtörtént, akkor először is a nagy galaxisban rá kell böknünk egy bolygóra. Talán nem is sejtjük, de ekkor már komoly döntést hoztunk meg, hiszen egyáltalán nem mindegy, hogy milyen planétán vetettük meg lábunkat, lévén többféle osztállyal rendelkező bolygók közül válogathatunk, amelyeken más és más ökoszféra található. Az ökoszféra alapján tudjuk csak meg, hogy milyen állat és növényvilággal rendelkezik bolygónk, milyen építőanyagokat találhatunk ott, de még a speciális erőművek is különböznek, szinte planétánként.
Ha kiválasztottuk élőhelyünket, amelyet szeretnénk felvirágoztatni, valamint harcba küldeni az ellenféllel szemben, akkor neki is indulhatunk az alkotás legösszetettebb és egyben legtöbbet használt részének, amely tulajdonképpen a gazdasági menedzsment lesz. A lényeg itt az egyensúly, avagy bármit is teszünk, építünk, az mindig kelljen, felesleges építmények esetében ugyanis lassulhat a termelés, esetenként nem lesz túl hatékony, sőt, ha felborul a rend, még populációnk is teljesen kihalhat. Az egész tehát egy ördögi kör, amely kezdődik azzal, hogy folyamatosan növekednünk kell. Ennek fényében építünk néhány falut (később városokat), ezeknek a lakosoknak azonban ételt és munkát kell adnunk, ellenkező esetben borul az egyensúly. Így tehát építhetünk majd többféle húsüzemet, „vegagyárat”, de még kenyérgyárat is, amelyek táplálni fogják lakosságunkat. Az újabb gyárak és falvak építéséhez azonban építőanyagokra lesz szükségünk, így kőbányára és fűrészmalomra, amit később követ majd a homokbánya, a titánmű, a szénégető, az üveggyár, vagy éppen a műanyaggyár.
A kör azonban még itt nem zárult be, hiszen a gyárakhoz, és úgy általában mindenhez, energiára van szükségünk, amelyet először csak szélfarmokból, később – bolygótól függően – bioetanol erőművekből vagy vízi erőművekből nyerhetünk, majd ha minden a helyén, ismét jöhet a populáció növelése, aztán az étel, a nyersanyag termelés, és így tovább újra meg újra. A játék főmenüjében természetesen folyamatosan nyomon követhetjük az adatok alakulását, így például a morált, a populációt, a munkaerőt és annak helyzetét, tehát elveszve nem leszünk az alkotásban – pláne, hogy egy nagyon tartalmas súgó is beépítésre került -, sőt, szintlépésekkor még egy levélben tájékoztatni is fognak minket arról, hogy mit értünk el, hányas szinten vagyunk, és merre kellene tovább haladnunk. A programban ugyanis egy frappáns kis szintfejlődési rendszer kapott helyet, így Tech-szintenként újabb és újabb lehetőségek, építmények és egyebek állnak majd rendelkezésünkre. Fejlődéshez nem kell más tennünk, mint lakosságunkat egy bizonyos számértékig feltornáztatni, ami ugye falvak, majd később városok építésével érhető el.
Az ördögi kör pedig így meg is indul majd, és tulajdonképpen az első néhány szintet ilyen nyugalomban fogjuk eltölteni. Igazán időigényes a játék ezen része – hát még később, magasabb szinteken -, hiszen minden épület időre épül, egy falu például 50 percig, és így tovább. Építményeinket tudjuk aktiválni és inaktiválni, ezzel is segítve azt, hogy megtaláljuk az egyensúlyt, amely magasabb szinteken egyre nehezebb és nehezebb lesz. Természetesen ami felépült, az le is rombolható, ugyanakkor nem árt tudni, hogy a Zandagort betöltése után nem csak építkezésekből áll az élet. Nyersanyagkészletünk ugyanis véges, így tehát ha kifogyunk a kőből, várnunk kell, amíg eleget termel a gyárunk, és így tovább. Azonban, ha van elegendő pénzünk, merthogy saját fizetőeszköz is található a játékban – saját árfolyammal ráadásul -, akkor a beépített tőzsdén vásárolhatunk magunknak megfelelő mennyiségű követ, vagy amire éppen szükségünk van. Itt persze el is adhatunk termékeket, de ne feledjük, hogy a tőzsdén – a mindig változó árak mellett – sokszor keményen megkérik az árát egyes termékeknek.
De természetesen nem vagyunk kötelesek vásárolni, hiszen, ha úgy gondoljuk – lévén egy online stratégiáról beszélünk, nagyon sok felhasználóval – akkor kereshetünk magunknak barátokat, szövetségeseket, akikkel kereskedhetünk is, vagy csak úgy szívességből kölcsönzünk, esetleg ajándékba adunk azt, amire éppen másnak, a barátainknak szükségük van. Természetesen magányosan – ha időmilliomosok vagyunk – is kiválóan játszható a Zandagort, azonban sokkal nehezebb dolgunk lesz, mint néhány szövetségessel az oldalunkon. Ugyanakkor nem csak szövetségeseket, hanem ellenségeket is szerezhetünk a játékban, hiszen azon túl, hogy kémkedhetünk mások bolygóin, még hadat is üzenhetünk nekik, lévén a későbbiekben lehetőségünk lesz hadihajógyárat építeni, és egész űrflottákat felhúzni magunk köré, amelyekben cirkálók, csatacirkálók és csatahajók is lehetnek többek között. A csaták mindemellett olyan szinten túl vannak bonyolítva – a gyakorlatban nem -, hogy nehéz lenne elmesélni őket, így ezt a részt itt hagyjuk is nyugodni, hiszen bár biztosan senkinek nem fognak gondot okozni a háborúk, így leírva garantáltan kissé érthetetlen lenne az egész.
Annyit nem árt tudni ezzel kapcsolatban sem, hogy, mint minden más a játékban, úgy ez a rész is nagyban a fantáziánkra lesz bízva, és néhány érdekességet azért mégis érdemes itt megjegyezni, így például, hogy lesznek saját flottáink – kocsmáink is, ha már itt tartunk -, amelyekbe gyárthatunk a fent említett űrhajók közül bármit és bármilyent. A részletesség természetesen itt sem veszett el, minden egyes repülő alkalmatosság ugyanis saját tulajdonságokkal rendelkezik. Saját flottánk így rendelkezik morállal, összesített erővel, tapasztalattal, de olyan tényezőkkel is, amelyek a legfontosabbak a csatában, így például sebességgel, látótávolsággal, rejtőzéssel és így tovább. Saját hajóinknak mi parancsolhatunk, így pontosan azt teszik, amit szeretnénk, küldhetjük őket járőrözni, támadni, de még portyázni is. A háborúzás tehát a gazdasághoz hasonlóan egy újabb összetett opciója a Zandagortnak, a kettő együttes irányítása pedig már valóban csak a kiváló stratégák kiváltsága lesz, hiszen rengeteg helyre kell egyszerre figyelni, természetesen ha megtaláltuk az egyensúlyt, akkor a későbbiekben már nem lesz túl nehéz dolgunk.
Tehát, mint a fentiekből is leszűrhető volt, a Zandagort egy elég összetett online stratégiai játék lett, bár fontos megjegyezni, hogy tulajdonképpen csak a felszínét érintettük mindannak, amit az alkotás maga tartalmaz. Rengeteg apróság, tényleg gyufahegynyi beállítások is akadnak a programban, amely folyamatosan fejlesztés alatt áll, tehát az illetékesek még toldozzák-foltozzák, ami néhány helyen igazán rá is fér. Egyes részek például, néhány másikkal szemben, kissé kidolgozatlannak tűntek, valamint hiába van egy nagyon jól felépített súgó a játékban, az sokszor használhatatlan, és inkább lesz saját tapasztalására bízva a játékos, mintsem konkrétan vezetve. A folyamatos leveleken keresztüli tájékoztatás persze mindig ott van mellettünk, de néhány részlet garantáltan még a kemény mag számára is kissé érthetetlen lesz. Nem ártott volna ugyanakkor még odafigyelnie az illetékeseknek a csodálatos magyar nyelv használatára, hiszen bár kiemelendő, hogy helyesírási hibával nagyon-nagyon ritkán találkozunk, ami bennmaradt, az mégis hatalmas. Olyan szó például nincs a magyar nyelvben, hogy „hatékonytalan”, helyette szerencsésebb a „nem hatékony” használata. Szintén nem léteznek olyan szavaink, mint az „összerő” vagy éppen a „vegagyár”, ezekre min d-mind vannak helyettesítő,sokkal szebben csengő elnevezések. Egy ilyen nagyobb projekt esetében ezekre nem ártott volna komolyabb figyelmet szentelni…
Ezek azonban nyilván csak szőrszálhasogatások, hiszen tisztán látszik, hogy a Zandagort mögött rengeteg munka fekszik, mivel egy olyan gazdasági menedzsment, egy olyan háborús rész, univerzum és világ van mögötte, amely felépítéséért már egy nagy kalapemelést megérdemelnek a mögöttes srácok. Ugyanakkor a játék – nem csak kipróbálásra – melegen ajánlható azoknak, akik szeretik a stratégiát igénylő, szövegre és számokra épülő menedzselős játékokat – mérnöki matektudás nem kell azért hozzá -, mellette pedig akinek csak néhány órája van naponta, hogy ránézzen virtuális bolygójára (később akár bolygóira), az is bátran vágjon bele a Zandagortba, hiszen napi egy-egy óra építés-szépítés és rendezgetés is bőven elegendő ahhoz, hogy lassabban ugyan, de komoly eredményeket érjünk el benne. Így a teszt végén pedig nem is maradt más hátra, mint egy link, amelyre rákattintva, rögtön eléritek az alkotás hivatalos honlapját. Előre a galaxis egyesítéséért!

Zandagort