Magáról a filmről véleményt nem fogok formálni, egyrészt mert az ismereteim nem kielégítőek, másrészt meg azért, mert erre nem én vagyok az illetékes személy. Annyit szeretnék csak hozzáfűzni az egészhez, hogy sokan ellenérzésekkel álltak hozzá a filmhez és a főszereplő (Daniel Craig) jelenlétével a mai napig sincsenek kibékülve. Ez is egy ok volt ahhoz, hogy a film alapján készült játékhoz még többen közeledtek félve, de a másik ok, ami az eddigi 007-es ügynökről készült játékok lennének, lehet, hogy nyomósabb, hiszen maradandó alkotás úgy vélem nem készült a témában.

Egy film adaptációhoz mindig is félve közelít egy hardcore játékos, hiszen az eddigi tapasztalatok összességében nem mutatnak túl jó arányokat. A James Bond: Quantum Of Solace játékot ennek fényében két szemszögből vizsgálhatjuk meg. Vagy úgy nézzük, mint egy önálló játékot, amihez a film jelenlétét elfelejtjük és csalódunk, vagy úgy tekintünk rá, mint egy film adaptációra és hatalmas meglepetés fog érni minket, hiszen egy ilyen szemszögből előre leszögezném, hogy nagyon jó kis produkció született.

A történeti vonalat úgy gondolom kihagyhatjuk, hiszen olyanról, hogy sztori, tulajdonképpen nem is beszélhetünk. A filmből rengeteg jelentős és megismert helyszínt belecsempésztek nekünk a fejlesztők, hol elvettek, hol hozzátettek az élmény növelése érdekében és itt ragadnám meg az alkalmat, hogy mindenkit óva intsek valamitől. Ha a film ismerete nélkül vágunk bele a játékba, fogalmunk sem lesz arról, hogy hol járunk, illetve mit csinálunk. Itt tettem le én is a játékot és kutattam a film után, amiről apró betekintőknek hála teljes összképet kaptam. Így folytatva máris tiszta lett előttem a kép, szóval ezt a cselekménysorozatot ajánlatos mindenkinek végigcsinálnia a tökéletesség élménye végett. Persze ettől a játékban még egy önállóan helyt álló sztorink nem lesz, de legalább tudjuk, hogy miért öljük meg azt a sok embert, akik szembe jönnek velünk.

A játék stílusát tekintve FPS, de ennyivel nagyon sajnálatos lenne elintézni a dolgot. Fontos szerep jut ugyanis a fedezékeknek és a bujkálásnak, hiszen mégiscsak titkos ügynökök vagyunk, nem ronthatunk rá mindenkire úgy, mint egy terminátor. Ennek fényében elmondható, hogy az irányítás elég nehézkes a PC-s verzióban. Azért merem ezt ilyen bátran kijelenteni, mert volt szerencsém a Playstation 2-es változatot is kipróbálni, ami FPS-hez képest sokkal könnyebben volt kezelhető, mint a személyi számítógépes változat. A fedezékek használata ugyan érdekessé teszi a játék menetét, de meg is nehezíti azt. Ha valaki mégis nagyon akarna és nagyon próbálkozna, bele lehet tanulni, de elsőre lehet, hogy nehéz lesz egy átlag játékosnak, hiszen az alkotás nem veszik el a mészárlás útvesztőiben, ami plusz értékeket aggathat a produkcióra, mégis a két szék között a pad alá esés cselekménysorozat figyelhető meg. Mondom ezt annak fényében, hogy a casual gamereknek túl nehéz lesz a játék, a hardcore arcok meg már csak a filmes mivolta miatt sem állnak neki a kipróbálásnak.

A játékmenet egyébként a maga nemében pörgősnek mondható, hiszen az akció folyamatos. Néha belecsempésztek az fejlesztők egy-két agytekervény-mozgató dolgot is, aminek hála a sok rohanás és bujkálás izgalmasabbá válik. Többször lesz, hogy időre kell valamit megoldanunk, üldöznünk a célszemélyt és ha a gép úgy gondolja, ellenfelünk elmenekült, akkor kezdhetjük az utolsó mentési ponttól az adott pályát. Néha idegesítő, főleg első végigjátszáskor, mert ugyan a pályák lineáris vonalon haladnak, akadnak nagyobb terek is, ahol nem mindig egyértelmű, hogy merre tovább. A játékmenetet tehát nem érheti komolyabb kritika, becsülendő, hogy apróságokkal kívánták érdekessé tenni.
Mivel köztudott, hogy az alkotás melyik játékok grafikus motorját használja, adott lehetett volna egy nagyon szép kivitelezés, ami sajnos nem teljes egészében mondható el a James Bond: Quantum Of Solace esetében. Megállja a helyét a mai világban, szó se róla, de néhol túl kidolgozatlannak éreztem a pályákat, sőt összecsapottnak is. Bár fedezékek és tárgyak mindig körbevesznek minket, hogy legyen esélyünk elbújni, maga a környezet mégis hagy maga után kívánnivalót. Ez valószínű azért lett ilyen, hogy ne kelljen csúcsgép a futtatáshoz, hiszen emlékezzünk, mégiscsak egy filmes adaptációról beszélünk, ami nagy valószínűséggel szélesebb körben fog elterjedni, mint egy RTS játék. Mint említettem a Playstation 2-es verziót is sikerült áttanulmányoznom, amihez szeretnék hozzáfűzni egy kis apróságot. Azon a platformon ugyanis az egyik legszebb grafika fog visszakacsintani ránk, ha elindítjuk a játékot. Láttam már nagyon sok alkotást Playstation 2-őn, de a Quantum Of Solace, grafikáját tekintve mindenképpen az élbolyban van.

Bár sokan ódzkodnak attól, hogy a játékban a film főszereplőjének virtuális mását irányíthatjuk, meg kell hagyni, hogy egész felismerhetőre alkották a kissé fura fazont. A karakterek kidolgozottsága amúgy is nagyon jól sikerült, míg azt animáció már egy kicsit kevésbé, de még szinten felül marad az összkép így is. A pályák kidolgozottsága felemás, mint említettem is, változatosnak változatosak, de némely részek kidolgozatlanok és semmitmondóak. Viszont az, hogy minden egyes pálya más és más környezetben zajlik (a barlangoktól kezdve, a háztetőkön át egészen a nagy villákig, minden megtalálható lesz) az pompás ötlet, hiszen a változatosság miatt még egy kicsit növekszik a játékélmény, amit amúgy olyan apróságok lerontanak, mint a szinte végtelennek nevezhető élet. Meghalni meg tudunk, de szinte esélytelen, hiszen ha túl sok találatot beszedünk, akkor egy kicsit visszavonulunk a tűzharcból és életerőnk újra feltöltődik. Az amúgy realisztikusan kidolgozott játékból egy kicsit leront, de természetesen ezt is felírhatjuk a filmes mivoltának.
A nagy bánatom, a hangok sajnos itt sem vettek le a lábamról! A zenék semmilyenek, a fegyverek hangjai nagyjából rendben vannak, a szinkron pedig már közeledik a tökéleteshez, de az is hagy maga után kívánnivalót. Néhány idegesítő effektus kivételével az összképet tekintve hangok terén erős jóra vizsgázott előttem, de lehet csak az én fülem túl reál beállítottságú.

Nagyjából ennyi lett volna a James Bond: Quantum Of Solace. Maga a játék rövidsége egyenesen arányos a bemutató hosszával, amiről akarva, akaratlanul sem lehetne bővebben írni. A végére mégis kellene valami okosság, ami természetesen nem fog elmaradni most sem. Ha mindent egy kalap alá veszünk és nem úgy tekintünk a játékra, mint egy Call Of Duty-ra például, hanem a film megnézése után szeretnénk újraélni a 007-es kalandjait, akkor azt kell mondanom, a produkció teljesen rendben van. Számtalan filmből készült játékkal találkoztam már életem során, szinte mindegyik vagy túl gyerekes volt vagy egyszerűen semmilyen. A James Bond: Quantum Of Solace egyértelműen a valaha készült egyik legjobb ilyen adaptáció lett, ez vitathatatlan, persze a kijelentés átéléséhez úgy is kell szemlélnünk a játékot. Ha egy forradalmi vagy egy új FPS-t várunk csak, akkor mélységes csalódás érhet minket, annak ellenére is, hogy rengeteg pozitív pluszt pakoltak a fejlesztők Bond bácsi kalandjai mellé.
Aki még ez alapján sem tudja elképzelni az összképet, elmondanám, hogy a játékvilágból talán a Hitman-hez áll legközelebb a produkció, de egyáltalán nem teljesen olyan, csak hasonló, ha a játékmenetet nézzük. Akinek tetszett a film és szereti a játékokat is, annak kötelező darab, hiszen ilyen tekintetben tényleg egy maradandó alkotás készült el a James Bond: Quantum Of Solace képében.