Liberty City, azaz a harmadik részben megismert város alapos ráncfelvarráson esett át. Ide, a szabadság városába érkezik Niko Bellic, a balkáni fenegyerek, hogy új életet kezdjen. Unokatestvére, Roman sokat írt Nikonak az amerikai életről, a rengeteg pénzről, valamint a gyönyörű nőkről, akik körülveszik. Nem csoda hát, hogy hősünk ebben a megapoliszban akarja megtalálni a boldogságot. Ám mikor megérkezik a városba, rá kell ébrednie arra, hogy kuzinjának nem a bankszámlája, hanem inkább a szája nagy. Itt csöppenünk bele a néha kliséktől sem mentes, mégis nagyszerű történetbe.
Niko karaktere nagyszerűen eltalált, megkockáztatom hogy az eddigi legszimpatikusabb főszereplő a sorozat történelme során. Kezdhetjük azzal, hogy még nekünk, magyaroknak is kedves lehet a ropogós akcentussal beszélő, szerb ex-katona. Sokkal könnyebb azonosulni vele, mint az előző GTA-ban szereplő izomagyú fekete rapperel. Nemzetisége mellett további pozitívum, hogy ő rendelkezik az eddigi legemberibb személyiségjegyekkel a sorozat főszereplői közül. Olykor szomorú, máskor elmereng a múltján, néha pedig olyan mély gondolatai vannak (GTA-s keretek között) ami bármelyik jobb érzésű amerikait elgondolkodtathat arról, hogy milyen országban is él. Az, hogy őt irányíthatjuk, olyan élményt ad, amilyet eddig semelyik rész se tudott nyújtani. Egy külföldi állampolgár beilleszkedése az ígéretek országába, annak minden bájával és bajával együtt.

Ugyanúgy, mint a San Andreas esetében, sokan érezhetik majd azt, hogy ez a GTA nem akkora durranás, mint amire számítottak. Első ránézésre semmit nem változott a játék: ugyanúgy kocsikat lopkodunk, és maffiózókat tessékelünk át a másvilágra. Néhány óra játék azonban elegendő ahhoz, hogy ráébredjünk, mennyi újdonságot zsúfoltak bele ebbe a részbe. Már a történet elején megkapjuk a mobiltelefonunkat, amely az ismerőseinkkel való kapcsolattartás szempontjából fontos. Ez nem csak a munkára értendő: ha valakivel elég sokat lógunk, új lehetőségek nyílnak meg. Lehet menni bowlingozni, kajálni, berúgni, és még rengeteg tevékenységet folytatni szerte a városban. Az alkoholizálás ábrázolása különösen jól sikerült: Nikoban szinte felfedeztem saját magamat, hiszen néztem már ki én is hasonlóan egy átmulatott éjszaka során. Minél többet foglalkozunk valaki lelkével, annál jobban fog minket kedvelni, így akár speciális dolgokat is elérhetünk a segítségükkel. Romannál például megnyílik a taxi szolgálat, ami jelentősen csökkenti az anyagi kiadásainkat a játék során. Érdemes tehát mindenkivel sok időt tölteni, mert érdekes bonuszok üthetik a markunkat ez által.

Ha már a taxi szóba került, erről is ejtek pár szót. Számomra nagyon nagy élményt jelentett az, hogy a Saint?s Row-hoz hasonlóan bevezették a ténylegesen használható fuvarszolgálatot. Ha látunk egy taxit a körzetben, füttyszóval jelezhetjük utazási szándékunkat. Ha éppen nem foglalt a jármű, akkor azt használva könnyedén eljuthatunk a már ismert helyekre némi zöldhasú ellenében. Ilyenkor bent ülünk ténylegesen a taxiban, és figyelhetjük a város életét az ablakon keresztül. Ha már elegünk van a kirándulásból, sürgethetjük a taxist, aki ekkor minden KRESZ szabályt áthágva kezd el száguldozni az úti cél elérése érdekében. Ha ez sem elég gyors, akár át is ugorhatjuk az egész utazást némi extra dollár leperkálásával. Mondanom sem kell, a taxi olyan kényelmi funkció, amely nem csak látványos, de hasznos is.

A lövöldözős rész eddig is nagy szerepet kapott a játékban, de ezúttal a mostanában oly népszerű fedezékrendszernek köszönhetően még kiforrottabb lett. Használata egyszerű, és erősen ajánlott is. Ha rálockolunk valakire, akkor Niko kilép a fedezéke mögül, míg a vaktüzelés a lock használata nélkül érhető el. Így az akciórészek már inkább átmennek türelemjátékba, legtöbbször csak meg kell várni, hogy a kiszemelt célpont előbújjon a rejtekhelye mögül, és akkor meghúzni a ravaszt. Lehet továbbá balra-jobbra gurulni, és választhatunk a lock és a szabad célzás között is. A tűzharcok során érezhetően nagyobb szerepet kap a rutin, mint a szerencse. A fegyverek amúgy tipikus GTA fegyverek, pisztolyoktól kezdve a mesterlövész puskán át a rakétavetőig bármivel terrorizálhatjuk a mit sem sejtő járókelőket. Ezen kívül fel lehet venni rengeteg mindent a földről, amit szintén használhatunk fegyvernek. Nincs is jobb érzés annál, amikor hozzávágunk egy sörösüveget ahhoz, aki beszól nekünk a kocsmában, de vandálabb lelkületű emberek a kirakatok egy részét is betörheti egy tégla segítségével.
A másik lényeges dolog, a vezetés is igen kellemesre sikerült. Egy ideig szokni kell, de mikor ráérez az ember, rögtön jobb kedvvel fog vadászni a legdrágább autókra. Minden kocsi máshogy reagál, illetve gyorsul, de egy idő után mindenki megtalálhatja a számára megfelelő gépjárművet. Az utak mellett néha parkolnak autók, amiket csak némi huzavona után lehet beindítani. Ha pechünk van, akkor az elindulás után is riasztózik egy ideig, ami a rendőrök érdeklődését eléggé fel tudja kelteni. Végre nem robbannak fel az autók ha felborulunk, sőt olyat is láttam hogy egy bizonyos sérülés után járművünk nem ment tovább, hiába forgatgatta a slusszkulcsot Niko barátunk. Nagy öröm volt észrevenni, hogy ha sokat pörgetjük egyhelyben az autó kerekeit, akkor szétkopnak, és csak a felni marad meg belőlük.

A város minden eddigi képzeletet felülmúl, annyira realisztikus és élettel teli. Mérete kicsivel nagyobb, mint az előző rész három városa összesen. Szinte nincs két ugyanolyan utca, vagy környék, ráadásul Liberty City láthatóan él: éjszaka alig vannak autók, hajnalban kukásautók mennek a szemétért, napközben pedig érezhetően nagy a nyüzsgés. Emberek szerelgetik az autóikat az utak mentén, kávézgatnak munkába menet, bandákba verődve cigiznek a játszótereken. Minden környéken más emberek sétálgatnak, más autókat vezetnek. Amerre nézünk, neonreklámok és falra ragasztott plakátok láthatóak. Ezek nagy része vicces, jó kis gegekre lelhet az, aki nyitott szemmel jár a ?Nagy Almában?. Találkozhatunk galambokkal is, melyek likvidálása külön aljátéknak számít.

Mint már megszokhattuk, most is több rádiócsatorna verseng a játékosok fülének meghódításáért. Szinte lehetetlen, hogy ne találjunk számunkra megfelelő stílust a tizennyolc rádióadó közül. A zenéket néha megszakítják az idiótábbnál idiótább DJ-k, valamint reklámok. Gyakran csordult ki a könnyem a röhögéstől az eszetlen és nem mindennapi humortól, amit a legkomolyabb tálalással adnak elő a műsorvezetők. De nem csak rádió létezik, hanem tévé is, amelyen megnézhetünk többek között egy izgalmas pókerversenyt, valamint egy nagyszerű HALO paródiát is. Itt is kapjuk csőstől a reklámokat és talkshowkat, ami még realisztikusabbá teszi a játékot. Megjelent továbbá az Internet is, amiket a TW@ kávézókban érhetünk el. A több mint száz weboldal alaposan kimunkált, gyakran további humor forrása, valamint segítségével akár randevúzhatunk is, vagy épp munkát kaphatunk ismerőseinktől.

Ha kivégeztük Liberty City minden küldetését, és van lehetőségünk az online játékra, akkor elég csak a mobiltelefont a kezünkbe venni, és rápillantani a Multiplayer funkcióra. Végre valóra vált az, amit eddig mindenki hiányolt a GTA-ból: összesen tizennégy féle játéktípus közül választhatunk, némelyiket akár tizenhatan is játszhatjuk egyszerre. A sima Deathmatchen és Team Deathmatchen kívül lehetőségünk van egy Coop misszióra, vagy akár egy olyan játékmódra is, ahol adott idő alatt kell minél több feladatot teljesíteni a városban. Van verseny, és Free mode is, ami során csak járkálunk a haverjainkkal a városban, és azt csinálunk, amit csak akarunk. Mindenképpen üdvözlendő a multiplayer funkció, aminek köszönhetően a játék soha eddig nem látott magasságokba szárnyal. Hihetetlen érzés barátainkkal járkálni és vezetni a városban, csillagos ötös a Rockstarnak azért, hogy lehetővé tették számunkra ezt a módozatot.
Gondolom kiderült az írásomból, hogy száz százalékig elégedett vagyok a játékkal. Bár pár dolog hiányzik, ami a San Andreasban volt, mégis úgy gondolom, ez az eddigi legjobb rész. A grafikában és a mesterséges intelligenciában lehet néha kivetnivalót találni, de ettől függetlenül az egyik leglátványosabb és legélvezetesebb játék, ami a jelen konzolgeneráción elérhető. Elég egy pár óra, hogy a rabja legyél, több nap kell minden apróság megtalálásához, és több hét is kevés lehet ahhoz, hogy ráunjál a szabadság városára. Telitalálat, zseniális, mindent hozott, amit csak remélni mertem ettől a résztől, néhol még többet is. Nyugodt szívvel adom meg neki a maximális pontszámot mindenből, és mindenkit arra buzdítok, hogy vesse bele magát ebbe a virtuális valóságba.