Az állásfoglalás lényege az, hogy az Európai Unióban érvényes közösségi jog nem várja el a tagállamoktól, hogy a szerzői jogok védelme érdekében polgári peres eljárásokban az ügyféladatok kiadására kötelezzék az internetszolgáltatókat. A lemezkiadók és filmstúdiók azért követik a polgári peres utat ezekben az ügyekben, mert a szerzői jog által védett tartalmak megosztása többnyire csak szabálysértésnek minősül, illetve egy büntetőper megalapozásához alapos gyanúra van szükség, ami a hiányzó adatok miatt eleve szinte lehetetlen.

Ez azt jelenti, hogy az EU egyelőre nem kívánja felülről eldönteni, hogy egyes esetekben a szerzői jogi vagy a személyiségi jogok védelme az előbbre való; a bíróság szerint a tagállamoknak a közösségi jog alapján elegendő mozgásterük marad arra, hogy saját hatáskörben szabályozzák a kérdést. Vagyis ha valamely országban olyan törvényt hoznak, amely minden esetben kötelezővé teszi a szerzői jogokat sértő fájlcserélők adatainak kiadását, akkor az EU ezt tiszteletben tartja, ugyanakkor egyetlen tagállamtól sem várja el ilyen gyakorlat bevezetését.