Szóval ez a része világos, érthető – én is játszom ilyen stuffokkal. Vannak azonban olyan rétegjátékok, amik még ebben a szűk kategóriában is megosztóak. Sőt, még azon belül is kizárólag egy még vékonyabb közönségnek szólnak. Jelen tesztünk alanya pedig éppen ide lőtte be magát. Azt sem tudom igazából, hogy hányan hallottatok már a Romance of the Threee Kingdoms 8 Remake-ről (vagy az eredeti kiadásról).

Kicsit távolabbról kezdeném. A Koei-Tecmonak van egy aranytojást tojó tyúkja, ami a 14. században íródott Romance of the Three Kingdoms novellára épül. Ez tulajdonképpen a Három Királyság korát meséli el meglehetősen romantizált formában. A lényeg, hogy két hatalmas ág is épült erre: a Dynasty Warriors és a RotTK.

A DW egy úgynevezett musou avagy hack?n slash darab, ahol valamilyen főtisztet alakítunk akivel szó szerint hadosztályokon kell átvágnunk miközben saját hadtesteinket támogatjuk. Ez amúgy viszonylag szórakoztató, már persze ha kedveled az ilyesmit. A másik (igazából az eredeti ág) pedig a már hivatkozott Romance, amit pedig, hát, meglehetősen hardcore stratégia. Nem, ez nem jó szó rá.

Egy egyszerre monumentális és minden apró részletekben elveszős, szöszmötölős, maszatolós valami, amihez már arra is majdnem hetek kellenek, hogy egyáltalán megértsd, milyen lehetőségeid és opcióid vannak. A széria egyébként a tizennegyedik iterációnál tart, az első pedig még 1985-ben, Amigára és NES-re jött ki. Kínában nyilvánvalóan zabálják mindkettőt, de nálunk nyugaton inkább a Warriors megy nagyot – olyannyira, hogy jövő évben érkezik az eddigi legnagyobb szabású darab, a DW: Origins.

Most azonban nem erről lesz szó, hanem a bevezetőben már említettet Romance 8 Remake-ről, ami talán a franchise legjobb darabja volt. Nos, büszkén jelentem, hogy töméntelen mennyiségű idő elverése után az alapokkal nagyjából tisztába kerültem, viszont ahogy megpróbáltam megérteni a mélyebb mechanikákat, teljesen elvesztem.

Tesztalanyunk természetesen stratégia és abból is a brutálisan összetett fajta. Már a kezdésnél fogni fogjuk a fejünket, ugyanis a szereplőnk kiválasztása is felér egy nyaklevessel. Az egyszerű bakától kezdve gyakorlatilag az összes katonai vagy politikai tisztségviselőt kiválaszthatjuk és feladataink, lehetőségeink ettől függenek majd kezdéskor.

A cél alapvetően az, hogy mi uraljuk a térképet, viszont számtalan (szó szerint) eszköz áll majd a rendelkezésünkre ahhoz, hogy szövetségeket kössünk, fejlesszük magunkat és a szociális hálónkat, stratégiát dolgozzunk ki, mellékes dolgokat folytassunk, párbajozzunk, satöbbi. Tényleg nagyon nehéz összefoglalni, hogy milyen szinten mély az anyag. A Remaster egyik újdonsága, hogy kapunk egy nagyon bájos virtuális asszisztenst, aki legalább az alapok elsajátításában segédkezik, de sokszor így is háromszor el kell olvasni, hogy mire gondol.

Remélem nem kell külön kiemelnem, de megfelelő angoltudás nélkül neki se álljunk a játéknak. Szóval próbálja szegény kislány megmutatni, hogy milyen menő az espionage, meg hogy akár három feleségünk is lehet (férfiként, nőként ellenben csak egy férjünk), hogyan kell kocsmai bunyózni, rendet tartani egy kerületben, törvényt alkotni, satöbbi.

És amit felvázoltam, az egy bakának az opciói. Lehetünk azonnal helytartók vagy urak, esetleg a hadsereg főparancsnoka, de egyszerű szolgák is, tényleg csak rajtunk múlik a kezdés. Ennélfogva a tartalom gyakorlatilag végtelen. A külcsín, ahogy a legtöbb hasonlóan régi játék esetében úgy itt is teljesen funkcionális.

Egyedül akkor van mozgókép, amikor párbajozunk vagy hadba indulunk valaki(k) ellen. Itt azért érződik a kor, de amit lehet, kihoztak belőle. Nyilván sokkal részletesebbek a portrék és zusammen a felbontás is nőtt, de ettől még, ahogy a screenshotokon látjátok, nem ez fogja leolvasztani a PS5 hardverét. A hangok dettó – bár történt némi újrakeverés, de a Tempest engine úgy gondolom, hogy nincs próbára téve.

Szóval, ha távolról vizsgálom a progit, akkor alapvetően mindent megtalál benne az a játékos, aki ennek a műfajnak a kedvelője. Ha viszont közelebb lépek akkor annyira el lehet veszni benne, amit szerintem a profi stratégák sem gondolnának. Értem, hogy ennek ez adja a szépségét és a báját, viszont nem ártott volna legalább minimálisan áramvonalasítani a játékmenetet, mert 2024 év vége van.

Persze, kapott tutorialt, ami hatalmas segítség. Viszont ahhoz, hogy igazán élvezni tudd a Romance 8-at, egészen biztos napokat kell eltöltened vele, hogy egyáltalán a játékmenet felszínét elkezdd kapargatni. Értékelni ezek miatt objektíven szinte lehetetlen, mert vagy azonnal bezárod a tesztet, vagy pedig már a kosaradban is van a játék.

Az viszont biztos, hogyha imádod ugráltatni az alattvalóid, vagy új törvényekkel szabályozni a különböző tartományok között a kereskedelmet, vámokat, meg annak mértékét termékekre lebontva megadni, akkor ez a te játékod lesz. Minden más esetben kerüld el mert bele lehet zöldülni.