Red Dead Redemption teszt

/>A kinti emberek megérezhették a bajt, hiszen pillanatok alatt szellemvárossá változott a hely. A többi játékost leszámítva csupán ketten maradtuk a poros úton. A bányász tett pár lépést, majd szembefordult velem. Látszott rajta, hogy nehezen viseli, ha átverik. Egy pillanatig elgondolkodtam, hogy talán mégse szükséges vérfürdőt rendezni, elég lesz csupán csendben elkullogni a helyszínről. Ám ahogy ez a gondolat átsuhant az agyamon, a bányász már elő is kapta a pisztolyát. Hirtelen két fülrepesztő dörrenés hallatszott. Ellenfelem egy pillanatig még állt, hasára nézett, majd összeesett. Szinte fel se fogtam, hogy pontosan mi történt, olyan gyors volt minden. Bal kezemben kedvenc revolverem füstölgött, a kalapom pedig lerepült a fejemről. Odasétáltam fejfedőmhöz, amelynek karimájából kitépett egy darabot a nekem szánt golyó. A bányász még nyögött egyet, majd végleg abbahagyta a légzést. "Bocs haver, de szerintem erre már úgyse lesz szükséged."- mondtam, miközben átkutattam a zsebeit. Mindössze tizenöt dollár volt nála, de nekem ez éppen elegendő volt egy újabb körre. A többi játékos értetlenkedve nézett engem, amikor megkérdeztem: "Akar valaki még pókerezni?"


A Red Dead Revolver az előző konzolgeneráció egyik hiánypótló, ám meglehetősen középszerű játéka volt. Attól eltekintve, hogy western környezetben zajlottak az események, semmi igazán különleges nem volt benne, csupán a keletkezési körülményei voltak érdekesek. Történt ugyanis, hogy az eredeti kiadó, a Capcom anyagi nehézségek miatt eladta az RDR jogait, méghozzá nem másnak, mint a Rockstarnak. Mivel a fejlesztés épp a végéhez közeledett, ezért a GTA sorozattal elhíresült cég már nem igazán tudott változtatni a játékmeneten, így a program megmaradt egy hagyományos, pályákra osztott tucatshooternek. Az ActiVision brigádja időközben előhozakodott a GUN-nal, egy olyan western-játékkal, amelyben már fellelhetőek voltak a Grand Theft Auto stílusjegyei. Bár a kritikusok vegyes, de viszonylag jó pontszámokkal értékelték a játékot, a western-játékokra éhes játékos társadalom számára valódi unikumnak számított a GUN. A közönség reakcióját elnézve a Rockstar elhatározta, hogy felépíti az eddigi legrealisztikusabb vadnyugatot, s mivel a GTA IV motorja éppen készülőben volt, ezért értelemszerűen a Red Dead Redemption esetében is használhatóvá vált. Hölgyeim és Uraim, kedves közönség, a Rockstar csapata ismételten bizonyított, s egy olyan világot teremtett, amely örökre emlékezetes marad.

Történetünk főhőse, John Marston ízig-vérig a hatvanas-hetvenes évek vadnyugati filmek főszereplője, csendes, magának való fickó. Csupán egy dolog élteti: a bosszú. Volt bandatársai elárulták, s most jött el az ideje annak, hogy a nyomukba eredjen. Kalandja során nem csupán Amerika végtelen mezőin, hanem a Mexikói sivatag kietlen pusztaságán is támogatókra lel. A játék szereplői egytől-egyig fimes klisékből születtek meg, de az összhatást tekintve minden karakter beleillik a képbe. A farmerlány, aki az apja földjét védelmezi; a Sheriff, aki csupán két hűséges, de kissé flúgos társára hagyatkozhat; a mexikói, akinek elege lett a környéken garázdálkodó bandákból; a kiöregedett pisztolyhős, aki a múltja elöl menekül ? ezek azok az emberek, akik mind ismerősek lehetnek a múlt század hajnalának Amerikáját feldolgozó filmekből. De nem csupán a karakterek kelthetnek bennünk deja-vu érzést, hanem a helyszínek is. Az egyutcás falu, amelynek a legnagyobb épülete éppen a taverna, vagy a kihalt város ugyanolyan tökéletesen passzol bele a settingbe, mint bármelyik másik területe a játéknak.


Mivel egy western-játékról van szó, ezért a lövöldözés különösen nagy hangsúlyt kap. A célzás a GTA IV-ből megismert rendszer alapján működik, azaz egy auto-lock után némi igazítással halálosan pontos lövéseket adhatunk le ellenfeleinkre. Egy igazi western-hős azonban gyorsabb mindenkinél, s ennek érzékeltetésére a Rockstar kidolgozta a jól hangzó, és egészen jól működő Dead-Eye rendszert. A Dead-Eye-nek három fokozata van: a játék elején csupán időbelassításra szolgál, a következő szakaszban a célkeresztet az ellenfélen tartva a program automatikusan megjelöli a célt, s a ravasz meghúzásával egyszerre annyit lőhetünk, amennyi célpontot megjelöltünk. Az utolsó fázisban már mi magunk jelölhetjük ki az eltalálni kívánt területeket; innentől kezdve akár hat ember kezéből is kilőhetjük a fegyvert, anélkül, hogy bárkinek baja esne. Fegyverekből rengeteg van, kezdve a hagyományos pisztolyoktól a késen át a puskákig, molotov-koktélig, sőt, még egy lasszóra is rátehetjük a piszkos mancsunkat.

A lasszónak nagy szerepe van az egyjátékos módban, hiszen a fő közlekedési eszközünk a ló lesz. Hogy ne kelljen méregdrágán, boltból hozzájutni a jószágokhoz, elég csak kimenni az egyik nagyobb rétre, és a kötél segítségével elkapni, majd megszelídíteni egy vadlovat. Ám a lasszó nem csupán erre alkalmas, hanem lefegyverzésre, sőt mi több, gonoszkodásra is: a kiszemelt célpontot meglasszózhatjuk, majd megkötözhetjük. Ha a fejvadászkodásért több pénzt akarunk kapni, akkor érdemes a körözött személyeket lasszóval elkapni, és vagy lóháton, vagy ami sokkal szórakoztatóbb, a ló után húzva eljuttatni a sheriff irodájába. Pénzt azonban nem csak ilyen módon szerezhetünk, hanem különféle, véletlenszerűen történő események segítségével is, valamint a szerencsejátékok is vagyonunk gyarapítására szolgálnak.

A szerencsejátékok kimagasló színvonalat képviselnek a játékban, a legtöbb szinte megunhatatlan. Találkozhatunk patkó-dobó versennyel, huszoneggyel, hazugok kockajátékával, valamint a korszak egyik legnagyobb találmányával, a pókerrel is. Ez utóbbi külön dicséretet érdemel. Megannyi póker-programhoz volt szerencsém, s bár akadt köztük egészen jó is, egyikük se veheti fel a Red Dead Redemption kártyajátékával a versenyt. Pörgős, látványos, szórakoztató: aki eljárkál néha a haverjaival pókerezni, az nem tudja majd abbahagyni ezt a részét a játéknak. Külön öröm, hogy bizonyos ruházatot viselve lehetőségünk van csalni, ám ha lebukunk, akkor azonnal kihívnak minket egy párbajra. A párbajok látványosak, bár az elején nem teljesen egyértelmű a rendszer működése, mégis könnyedén megszokható. Minél hamarabb rántjuk elő a fegyvert, annál pontatlanabb lesz a lövés: előfordulhat, hogy nagy igyekezetünk miatt egyetlen golyónk se talál, míg az ellenfelünk lövése halálos pontossággal repül a szívünk közepébe.

Egy western-világot nem igazán lehet úgy megtölteni élettel, mint ahogy mondjuk egy Grand Theft Auto-t, ám a Rockstar emberei ezúttal se okoznak csalódást. Lépten-nyomon történik valami az üresnek tűnő pusztaságban, a növényzet és az élővilág pedig kiemelten fontos szerephez jut. A véletlenszerű események között nem csupán hagyományos eseteket láthatunk (segítséget kérő emberek) hanem a vadvilág vérfagyasztóan élethű reprodukcióját is. Vágtatunk a pusztában, és bármerre nézünk, történik valami. Farkasok támadnak rá őzekre, egy hatalmas medve kerget egy embert, vagy éppen egy hiúz ront miránk. Madarak repkednek mindenfele, tehéncsordák legelnek a végtelen mezőn, vadlovak menekülnek a cowboyok elől; mind-mind olyan esemény, amibe vagy beleszólunk mi is, vagy csendben figyeljük a végkifejletet. A Red Dead Redemption világa él, lélegzik, teszi mindezt úgy, ahogy még sose láttuk ezelőtt.

A Single Player kampány kifejezetten hosszú, és nem is érdemes csupán a fő küldetésekre hagyatkozni, hiszen akkor pont a lényegről maradunk le. Igazi western-szereplőnek érezhetjük magunkat, a véletlenszerű történések miatt a játékidőt akár hetekkel is kitolhatjuk. Szerencsére multiplayer móka is található a játékban, s a Free Roam módtól eltekintve erre a részre se lehet egyetlen rossz szavunk se. A hagyományos deathmatch és team deathmatch mellett megannyi ötletes játékmódot próbálhatunk ki, összesen 16 játékossal. A Free Roam az egyetlen dolog, ami kisebb csalódást okozott, hiszen az egyjátékos részből szinte minden kimaradt, ami szórakoztatóvá tehetné a játékot. Nem pókerezhetünk, nem rúghatunk be, szinte semmi lehetőségünk nincs egy-két banda lemészárlásán kívül, ráadásul az amúgy is ritkás népsűrűség is látványosan lecsökken a Free Roam-ban.

Grafikailag és hangilag az egyik legtökéletesebb sandbox-játékot kapjuk a pénzünkért. A táj elképesztő részletességgel van kidolgozva, minden bokor, szikla, fűszál a helyén van. A vadvilág változatos, a helyszínekhez illő, az állatok animációja szinte tökéletes. A karakterek kidolgozottsága elképesztő, a fontosabb szereplők szinte lemásznak a képernyőről. A grafikáról elég annyit mondanom, hogy gyakran úgy fejeztem be a játékot, hogy még egy fél óráig egy helyben álltam, és csak forgattam a kamerát, mert egyszerűen nem hittem el, hogy egy napfelkelte ennyire szép lehet egy játékban. A hangok kimagasló minőségűek, a játék zenéit pár nappal később már az utcán fütyültem, annyira zseniálisra sikeredtek. A karakterek hangjátéka remek, szinte egyetlen olyan szereplőt se tudnék hirtelen mondani, akinek nem passzolt volna a hangja az arcához. Az idei év egyik legjobban összerakott játéka az RDR, ez nem is lehet vitás.

Elfogult vagyok, hiszen imádom a western-filmeket, és a GUN és Call of Juarez sorozaton kívül nem igazán adtak ki az elmúlt 5 évben említésre méltó játékot ebben a témában. Csupán két dolog miatt nem kapja meg a maximális pontszámot a játék: az egyik a kissé laposabb mexikói-rész, a másik pedig a Free Roam mód egyhangúsága, amiből jóval többet ki lehetett volna hozni. Ezektől az apróságoktól eltekintve a Red Dead Redemption egy igazi kuriózum, amely tovább erősíti az idei év kínálatának színvonalát, és talán ez a produktum a legesélyesebb az év játéka címre. Kötelező, kihagyhatatlan darab, nem csak western-függőknek, hanem az igényesebb játékosoknak is.