Annak tudatában viszont, hogy Hollywoodban egyre inkább előretörnek a női hősök, ezen aligha lehet különösebben csodálkozni. Főleg azt követően, hogy Wonder Woman jött, látott és győzött - persze ebből még nem következik automatikusan, hogy minden, női protagonistával rendelkező produkció sikeres lesz. Még akkor sem, ha a DC Films produktumáról van szó, amiben ha Harley Quinn a központi karakter, azt azért elég nehéz szuperhősfilmnek nevezni...
Mindazonáltal a sokat emlegetett, az aktuális Oscar-átadáson is érdekelt Joker után - ami mellesleg nem képezi részét a szűkebb DCEU-nak - ez már a második R korhatár-besorolású (azaz inkább felnőtteknek ajánlott) DC mozi, vagyis a trend világosan formálódni látszik. Érthető, ha a Warner stúdiónál is igyekeznek meglovagolni a sikert, és azzal sincs feltétlenül gond, hogy mindezt női hősökkel teszik. Ugyanakkor annak ellenére, hogy szép és jó dolog az emancipáció, sajnos nem sokat ér, ha maga a sztori és a narratíva alapvetően sablonos és érdektelen.
Az Öngyilkos osztag tagjaként teljesen kattant és harmonikus életet élő Harley-ben (Margot Robbie) gyökeresen megváltozott valami, miután az alvilág tetején álló Joker szakított vele. Miután a bizalmas körökben csak Fekete Maszkként emlegetett és szadista gengszterként ismert Roman Sionis (Ewan McGregor) éjszakai bárjában kitombolja magát, és a levegőbe repít egy rosszemlékű vegyi üzemet, hirtelen egy nagyon értékes gyémánt felkutatása körül forgó ügybe csöppen.
Végül kiderül, hogy a gyémánt egy Cassandra Cain (Ella Jay Basco) nevű fiatal lány birtokában van, akit Harley-n kívül Montoya nyomozónő (Rosie Perez), a megszállott sorozatgyilkos Victor Zsasz (Chris Messina), sőt annak főnöke, maga a Fekete Maszk is hajkurász - a fejvadászat hírére szintén becsatlakozó Vadásznőről (Mary Elizabeth Winstead) már nem is beszélve. Vajon lehetséges, hogy végül éppen öntörvényű és gátlástalan hősnőnk lesz az, akinek megesik a szíve a szegény üldözött kislányon?
Mint látható, a cselekmény tekintetében eléggé nagy a kavalkád, és ahogyan elmesélik, szinte tetszés szerint, össze-vissza ugrálva az időben, az nem feltétlenül segít letisztulttá tenni az egyébként pofonegyszerű és inkább klipszerű szekciókból álló összképet. Az jól látható, hogy az alkotók igyekeztek szerethetővé tenné Harley-t, hogy jobban lehessen azonosulni vele, ez viszont egy kicsit felemássá tette a karaktert, na meg a filmet is - mintha nem igazán tudná eldönteni, mi is akar lenni.
Ebből a szempontból pedig igen nagy a hasonlóság a Suicide Squad-hoz képest, aminek úgyszintén nem sikerült megtalálnia a maga identitását. Míg ott elsősorban pasikból állt a csapat, addig itt kizárólag csajok szállnak szembe az igazi gengszterekkel - vagyis nem a nemek kiléte vagy megoszlása a fő probléma, hanem a szereplők és viszonyaik átgondolatlansága, illetve kidolgozatlansága.
Az alapvetően komoly és drámai vonalon remeklő Mary Elizabeth Winsteadhez például egyáltalán nem illik a szerep, így nem is igazán tudja, mihez kezdjen vele (mondjuk amúgy is többnyire a perifériára szorul). A Fekete Kanáriként látható és egyébként talpraesett harcos benyomását keltő Jurnee Smolett-Bell már egy fokkal árnyaltabb jellemet tár elénk, de a végső összecsapásig ő is csak sodródik a kavalkáddal. Montoya nyomozó története és jellemfejlődése szintén a levegőben lóg.
Noha az ezúttal szinte végig a középpontban álló Harley-ként Margot Robbie újfent bizonyítja sokoldalúságát, ahogy alkalomadtán a dilis és közveszélyes csajszi szerepében is belevaló alakítást nyújt, annak pozitív jellemváltozását ő sem képes hihetően tolmácsolni. Az mondjuk lerí róla, hogy odavan a karakterért, és élvezettel bújik a bőrébe, ami viszont annak fényében nem túl meglepő, hogy a film alapötlete lényegében tőle származott.
Ewan McGregor is jól láthatóan élvezi a nárcisztikus és szociopata főgonosz szerepét, de különösebben érdekessé ő sem képes tenni azt, sőt már szinte rutinból hozza le a figurát.
A leírhatatlanul hosszú, alighanem szintén túlbonyolított című filmnek akad ugyan néhány egész jó pillanata, de sosem képes igazán felvenni és továbbvinni a fonalat, legyen szó a karakterekről, a hangvételről vagy akár a zenéről. Kicsit beteg és vicces is, de nem eléggé ahhoz, hogy átütő legyen, hiába akad néhány egészen menő és látványos akciójelenet.
Mindez sajnos így kevés az üdvösséghez - az alkotók részéről kicsit több merészség és összeszedettség kellett volna ahhoz, hogy egy olyan ütős produkciót hozzanak össze az anyagból, amire meglett volna a potenciál. Ha az R-besorolás már amúgy is adott volt, akkor pláne jobban szabadjára kellett volna engedniük a fantáziájukat...
Ragadozó madarak (és egy bizonyos Harley Quinn csodasztikus felszabadulása) / Birds of Prey (and the Fantabulous Emancipation of One Harley Quinn) (2020)
egy jegyet megér. egyet.- Műfaj: Akció
- Hazai premier: 2020. február 06.
- Rendezte: Cathy Yan
- Hossz: 109 perc
- Szereplők: Margot Robbie, Ewan McGregor, Mary Elizabeth Winstead
- Forgatókönyv: Christina Hodson
- Operatőr: Matthew Libatique
- Vágó: Jay Cassidy, Evan Schiff
- Zene: Daniel Pemberton
- IMDb: 7713068
- Gyártó: DC Films
- Forgalmazó: Warner Bros. Pictures
- Honlap: www.birdsofpreymovie.net