Marley meg én filmkritika

2009. március 14.
83.3521
Advertisement
Figyelem! Ez a cikk már több, mint egy éves! A benne lévő információk elavultak lehetnek!
gocsa profilja, adatai
gocsa
Aranyszabály Hollywoodban, hogy kutyával és/vagy gyerekkel forgatni tuti recept, szinte lehetetlen félrenyúlni, a siker garantált. Nos, a Marley meg én mindkettővel bír, mégpedig egy nem is akármilyen történetbe helyezve. Kissé felszínes és hatásvadász film ugyan, de a szerelemről, családról, boldogságról, szomorúságról, és úgy általában az élet ügyes-bajos dolgairól szól, miközben mégis felhőtlen szórakozást tud nyújtani, és el tudja feledtetni velünk a saját gondjainkat két röpke órácskára. Sajnos a hasonló stílusú produkciók legfőbb buktatóját a Marley meg én sem képes elkerülni: vagyis az állatszereplő, esetünkben a címszereplő kutyus itt is annyira jól "játszik", hogy az emberekből álló színészgárdából egy sincs, aki túl tudná teljesíteni.



Marley meg én filmkritika - 2. kép

A John Grogan megegyező című 2005-ös bestsellere alapján írt szívmelengető történet főszereplői John (Owen Wilson) és Jenny (Jennifer Aniston), friss házasok, akik épphogy csak kezdenek belerázódni az új, közös életükbe. Jenny életét jó előre pontosan, lépésről lépésre megtervezte, a vőlegénykereséstől a házasságon át egészen a családalapításig, majd a nyugdíjas korig. Mikor John előtt elejti a gyerekvállalás lehetőségét, mint következő lépés, a férfi bepánikol, és gyorsan megoldást próbál találni, amivel elodázhatja az ijesztően nagy felelősséggel járó döntést. Munkatársa tanácsára egy kölyökkutyát vásárol felesége születésnapjára. A Marley-nak elkeresztelt négylábú azonban mégsem bizonyul olyan ragyogó ötletnek: maga a megtestesült ördög, aki mindent felborít, széttör, megrág és bepiszkít.

Marley meg én filmkritika - 3. kép

Ahogy az évek telnek, az irányíthatatlan Marley cseppet sem szelídül meg, John pedig minden igyekezete ellenére sem tudja a nagy döntést tovább halasztani. Annak rendje és módja szerint, megérkezik a negyedik tag is a családba Patrick, a kisbaba személyében, aki újabb, nem kis mennyiségű gondot és azzal járó fejfájást hoz a házaspár életébe. Még két gyerekkel, és megszámlálhatatlan problémával később, 14 évnyi bajkeverés után Marley végül eltávozik az örök vadászmezőkre, John és Jenny pedig folytatják utazásukat az életnek nevezett hullámvasúton - de mi a továbbiakba már nem kapunk betekintést.


Marley meg én filmkritika - 4. kép

A Marley meg én tipikusan az a film, amely nem tud sok meglepetést nyújtani, gyakorlatilag minden egyes mozzanata jó előre megmondható, kiszámítható. De ez nem is gond, mivel a két hollywoodi nagyágyú, Scott Frank és Don Roos által adaptált könyv nem is a bámulatos, váratlan csavarokra épült, hanem egy konvencionális sztorit mesélt el, aminek a szereplői valódi emberek, akárcsak mi olvasók/nézők, John és Jenny bármelyikünk lehetne. Bevallom baromi negatív hozzáállással és szép nagy előítéletekkel ültem be a Marley meg ént megnézni. Az ok a két főszeplő volt, Owen Wilson és Jennifer Aniston, de kellemeset kellett csalódnom. Mindkettőjük finoman szólva is középszerű színész, viszont azért sztárnevek az vitathatatlan, ezért kételkedtem, hogy két ennyire átlagos amerikai polgárt képesek hihetően alakítani. Tévedtem, mert mindketten kellően visszafogottak, valószínűleg túlságosan is, de ha már választanom kéne, inkább ilyenek legyenek, semmint sztár egójukat csillogtassák nekünk.


Marley meg én filmkritika - 5. kép

David Frankel rendező két évvel korábbi sikere, Az ördög Pradát visel (ami egyébként szintén egy bestseller adaptációja) az irodai munkaviszonyokról, az üzleti etikáról szólt... volna, ha ehelyett nem a divatos ruhák vizslatása lett volna az egyetlen ok, amiért a nők tömegével rohanták meg a mozikat. A Marley meg én is ugyanez az eset: függetlenül attól, hogy mi lenne a központi téma - a családalapítás nehézségei, a karrier és gyerek összeegyeztetése, vagy a nehezen kezelhető háziállatok, válassza ki mindenki a neki tetszőt - az úgyis a háttérbe szorul az imádnivaló, aranyos, rosszcsont kutya minden egyes vásznon töltött perce által. A fontosabb, valódi mondanivaló elvész, és ami marad az egy viszonylag jól megrendezett szentimentális dramédia, amiből napokkal később már csak a blöki által lenyelt nyaklánc visszaszerzésére vagy a Marley által kiborított állatvigyázó lányra emlékszünk, és nem a cselekményre vagy a karakterekre. Persze ez nem akkora tragédia, láthattunk már sokkal, de sokkal rosszabb állatszereplős filmeket, az bizony tény.

Marley meg én filmkritika - 6. kép

Ami ennél nagyobb gond, történetmesélési szempontból, hogy hiába is keressük, a filmben nincs egy valódi, a sztorit előrébbvivő konfliktus sem. Minden csak szépen halad előre a maga medrében, a főszereplők nem irányítói életüknek, inkább csak elszenvedői a velük történő eseményeknek. Marley, a kutya jelenthetne konfliktusforrást. A film felénél Jenny végre kiakad a síró gyerek és ugató kutya párosítástól, Johnra vetítve minden elfojtott dühét, de alig telik el két-három perc, és már minden rendbe is jött köztük. Mindezt még nem is hoznám fel hibaként egyébként, de két órás játékidő, és ennyire lapos dialógusok mellett a kanapét szétszedő labrador nem elég számomra, hogy fenntartsa érdeklődésemet, és valószínűleg nem csak én leszek így ezzel.


Marley meg én filmkritika - 7. kép

A mellékszereplők sem kapnak elég időt vagy dialógust kibontakozni, pedig szívesebben láttam volna belőlük többet, mint Wilsonból és Anistonból, vagy akár a kutyából. Leginkább szinte kivétel nélkül minden szerepében bravúrosan teljesítő Alan Arkinból, aki John főnökét, egy helyi újság főszerkesztőjét alakítja. A Grace Klinika sármos dokija, Eric Dane is feltűnik egy a sorozatbeli karakterétől annyira nem is távol álló szerepben, John munkatársaként, míg a már-már felismerhetetlenségig meghízott, döbbenetesen öregnek kinéző Kathleen Turner egy rövidke jelenet erejéig egy kutyatrénert játszik, akihez Marley túlzottan is barátságosan közeledik. Akárhogy is nézzük, egyikük sem elég ahhoz, hogy a kutya nagyjeleneteivel versenybe szállhasson. A Marley meg én egy mérsékelten humoros, inkább melegséget, családias hangulatot sugárzó, és nem a térdcsapkodós poénokra hajtó film. Ártalmatlan történetének köszönhetően az egész család megnézheti, és ez ritkaságszámba megy, ezért plusz pont jár ki neki.

Marley meg én filmkritika - 8. kép

A cuki kutyus középpontba helyezése (a reklámkampányt is ideértve!), pusztán cukisága miatt, viszont pofátlanul hatásvadász húzás volt a készítőktől. Míg a könyv a kutya köré építi fel sztoriját, bemutatva mennyit is jelentett a gazdáinak jelenléte, addig a film ledegradálja Marley-t egy marketing eszközzé, a házaspár életének része ugyan, de úgy tűnik, hogy semmi sem változna, ha nem is lenne velük. A könyv nem cukormázas állatkomédia volt, hanem komoly, felnőtt témákat boncolgatott, még ha mellette könnyedebb szórakozást is tudott nyújtani. A film ugyanakkor nem tud hatni mélyebb érzelmi szinteken, de a maga hollywoodi képmutató módján eleget nyújt. Jobb színészek és jobb forgatókönyv híján, marad a kutya, mint pozitívum: állatszeretők, egyesüljetek!

Marley meg én előzetes

 

Marley meg én / Marley & Me (2008)

  • Műfaj: Vígjáték
  • Hazai premier: 2009. március 12.
  • Rendezte: David Frankel
  • Hossz: 118 perc
  • 2009-03-14 13:37:43 https://www.gamechannel.hu/pictures/cinemachannel/marleymegen_1.jpg
  • Szereplők: Owen Wilson, Jennifer Aniston, Eric Dane, Kathleen Turner, Alan Arkin
  • Forgatókönyv: Scott Frank, Don Roos
  • Operatőr: Florian Ballhaus
  • Vágó: Mark Livolsi
  • Zene: Theodore Shapiro
David Frankel 118 Theodore Shapiro 2009-03-14 13:37:43 https://www.gamechannel.hu/pictures/cinemachannel/marleymegen_1.jpg
8 hozzászólás

Vendég

15 éve, 6 hónapja és 10 napja

sogát kell írnom belőle és nem tudom!!
meglepődött smiley

válasz erre

Vendég

15 éve, 11 hónapja és 20 napja

valakinek nincs meg a torrentje? Légyszi akinek megvan vegyen már fel msnre és kűldje át cím : anny_9410@hotmail.com ! Nagyon kéne ! (:
Elöre is köszönöm ?

válasz erre

Vendég

16 éve, 12 napja

Vendég írta:
MINEKAZ A KTYA ,,,,,,,,,,,
meglepett smileyröhögő smiley
háthogy legyen hüj.....................................!

válasz erre

Vendég

16 éve, 3 hónapja és 8 napja

Nekem nem tetszett, nem bírtam végignézni. Vígjátéknak (ami elvileg a stílusa) egyáltalán nem mondanám, egyszer sem tudtam nevetni rajta. Inkább valami lájtos dráma, de még annak is pocsék.

válasz erre

Vendég

16 éve, 3 hónapja és 25 napja

én vagyok a 3 dik hozzászólás...a mosolygos smiley ijet akartam tenni:
meglepődött smiley

válasz erre

Vendég

16 éve, 3 hónapja és 25 napja

Ez a film nagyon király!!!!!!!!!!!!!!!!!!!Már láttam és a vége igen szomorú:confusedröhögő smileye attól még nagyon jó!!!!

válasz erre

Vendég

16 éve, 3 hónapja és 25 napja

nagyon jo ez

válasz erre

Vendég

16 éve, 4 hónapja

MINEKAZ A KTYA ,,,,,,,,,,,
meglepett smileyröhögő smiley

válasz erre
 
legutóbbi hozzászólások
 
marco profilja