Legújabb alkotása nem kevésbé nagyszabású a Csillagok között merész forgatókönyvéhez képest, ezúttal azonban nem az űrben és az emberiség jövőjében játszódó cselekményről, hanem egy történelmi, pontosabban II. világháborús eposzról van szó. A Dunkirk valójában Nolan egy régebbi, mostanáig tartogatott ötlete alapján készült, melynek lényege, hogy a korábbiaktól eltérő, újszerű megközelítésben mutassa be a német hadsereg által csapdába ejtett, több százezer szövetséges katona inspiráló történetét.
1940 májusában a jól felszerelt német hadsereg megállíthatatlanul bevonult Belgiumba, és a francia határ túloldalán lévő Dunkerque közelében a tengerhez szorította a brit és francia katonákat. A néhány kilométernyi partszakaszon a szövetségesek több mint háromszázezer embere várta, hogy övéik kimenekítsék őket az egyre közelebb nyomuló ellenséges tankok és a kíméletlenül le-lecsapó Luftwaffe csapdájából.
Noha a brit és a francia partokat csupán egy keskeny csatorna választja el egymástól, az angol hadiflotta korlátozott lehetőségei, illetve vezetői taktikázása miatt egyedül képtelen volt megbirkózni az óriási feladattal, és a légierő is csupán néhány vadászgépet küldött támogatás gyanánt. Végül az önzetlen polgári hajósok hathatós segítségével sikerült megmenteni a bajba jutott katonák jelentős részét a halál torkából, akik számára már maga a túlélés felért egy győzelemmel.
Amellett, hogy Chistopher Nolan készítette, a Dunkirk már csak a rendkívül vészjósló - a produkció minősége szempontjából viszont annál többet ígérő - első előzetes miatt is idei filmes várólistánk élmezőnyében helyezkedett el, és annyit már most elárulhatok, hogy nem okozott csalódást. A film három különböző perspektívából - a szárazföldről, a tengerről és a levegőből - tárja elénk az eseményeket, olyan komplett és hatásos moziélményt nyújtva, melyet korábban elvétve tapasztalhattunk történelmi jellegű, valós eseményeket bemutató alkotásokban.
Már a további előzetesek is nagyon látványosak és izgalmasak voltak, amolyan igazi, gyomorszorító háborús hangulatot árasztva magukból, azonban azok is csupán apró szeleteket tudtak megmutatni abból az idegtépő őrületből, melynek a filmben tanúi lehetünk. Miközben a tengerpartra visszavonult katonák ezrei a németek előrenyomulása és légiereje, na és persze az idő által szorongatva felsorakoznak a parton és a mólónál, arra várva, hogy egy hajó végre felvegye és elvigye őket, mi nézők is a torkunkban érezhetjük azt a bizonyos gombócot.
Ugyanakkor Nolan első kézből mutatja meg nekünk a bombázók és tengeralattjárók által fenyegetett hajókon, illetve a légi ütközetben résztvevő angol Spitfire gépeken lévők torokszorító pillanatait és dilemmáit is, amikor egyetlen rossz döntés akár több száz ember életébe kerülhet. A Dunkirk hatásosságának egyik titka tehát nem más, mint hogy képes pillanatok alatt felépíteni, majd szinte folyamatosan nagyon magas szinten tartani a feszültséget - legfeljebb kisebb, a narratívát szolgáló megszakításokkal, amíg a nézők szusszanhatnak egyet.
A filmben egyébként műfajához képest meglepően kevés a párbeszéd, a feszültség elsősorban a történetmesélés tempójából és feszességéből, illetve az elsőrangú audiovizuális megvalósításból építkezik. Hans Zimmer zenéje megint csak rendkívül hatásos és funkcionális - olyannyira, hogy az óraketyegéshez hasonló alaptaktus egy idő után az egekbe repítheti az ember pulzusát, ha nem vigyáz -, ami nagymértékben hozzájárul a baljóslatú, a reményt mégis megőrző hangulatnak, ahogy a visszavonuló katonák egyre inkább kifutnak az időből.
A Nolantől és operatőrétől, Hoyte Van Hoytema-tól már megszokott, innovatív fényképezési és kamerakezelési technikáknak, valamint a hihetetlenül szóló és dübörgő, életszerű hanghatásoknak köszönhetően sokszor úgy érezzük, mintha magunk is ott volnánk a túlélésért fohászkodó, rettegő emberek között, akikre bármikor ráeshet egy bomba vagy találatot kaphatnak. Direktorunk jó szokása szerint újfent IMAX kamerákkal forgatott, ami egy nagyszabású háborús film esetében még epikusabbá teszi az egyébként is lenyűgöző fényképezést (éppen ezért aligha kell sokat magyarázni, miért érdemes IMAX-ben megnézni a Dunkirk-öt).
Abban tehát, hogy a film az elejétől a végéig félelmetesen intenzív élményt nyújt, a valósághűség úgyszintén kulcsszerepet játszik. Az autentikussághoz jelentős mértékben hozzájárult a nagyrészt valós helyszíneken, számtalan praktikus trükkel, valós díszlettel és kellékkel, valamint rengeteg résztvevővel és statisztával zajló forgatás, amit az utómunkák során minimális mértékű CGI alkalmazása követett.
Szintén tudatos alkotói döntés eredménye, hogy a Dinamó-hadművelet pozitív kicsengése és a végszó ellenére az író-rendező elsősorban nem győzelemként igyekszik bemutatni a történteket, a Dunkirk sokkal inkább a túlélésről, illetve a túlélők csodálatos megmeneküléséről szól, a közben elszenvedett, komoly veszteségek kendőzetlen ábrázolása mellett. Vagyis ezúttal egy olyan háborús filmet láthatunk, melyben nincsenek magasröptű tárgyalások és megbeszélések, nincs politizálás, csak a kiszolgáltatott kisemberekként bemutatott katonák nézőpontja.
Az átélést megkönnyítik számunkra a kiváló, szavak nélkül is nagyon kifejező színészi alakítások. Nolan az autentikusság további fokozása érdekében a főbb, ifjú katonákból álló szerepekre nemzetközileg ismeretlen brit színészeket választott, nevesebb társaikat csupán az őket támogató mellékszerepekben alkalmazta. Noha a fiatalok is nagyon jól teljesítenek, a harctéri sokktól szenvedő Cillian Murphy és a hazafias kötelességérzet mellett mély meggyőződéssel és bölcsességgel bíró Mark Rylance különösen emlékezetes teljesítményt nyújt.
A Dunkirk apróbb tökéletlenségei mellett legfeljebb azt lehet neki felróni, hogy a több szempontból ábrázolt cselekménnyel párosuló, nem mindig lineáris narratíva miatt néha könnyű elveszíteni a fonalat, illetve elmulasztani bizonyos összefüggéseket a történetben. Ettől eltekintve az elbeszélésnek ezen módja kétségtelenül tartogat némi plusz izgalmat és érdekességet az egyenes történetvezetéshez képest.
Mint tudjuk, más filmkészítők mellett Christopher Nolan is eléggé hajlamos a szentimentalizmusra, sőt egy kicsit a pátoszra is, de ez a Dunkirkben szinte semmi például egy Ryan közlegény megmentéséhez képest, melyben Spielberg rendezése és John Williams zenéje nagyban rájátszik az érzelmeinkre. Az elbeszélés módja itt sokkal inkább hiperrealistának nevezhető - még akkor is, ha a rendező megkímél bennünket a rengeteg vér, a szétroncsolt testek és leszakadó végtagok naturalista ábrázolásától.
Mindennel együtt a Dunkirk az év egyik, ha nem a legjobb filmje, így hát annak, aki kedveli a háborús történeteket és a realista történelmi hőseposzokat - na és persze az idegei sem túl gyengék hozzá -, bátran ajánlható.
Dunkirk / Dunkirk (2017)
mikor ismétlik? még egy jegyet!- Műfaj: Háborús
- Hazai premier: 2017. július 20.
- Rendezte: Christopher Nolan
- Hossz: 106 perc
- Szereplők: Tom Hardy, Cillian Murphy, Mark Rylance, Kenneth Branagh, Fionn Whitehead
- Forgatókönyv: Christopher Nolan
- Operatőr: Hoyte Van Hoytema
- Vágó: Lee Smith
- Zene: Hans Zimmer
- IMDb: 5013056/
- Gyártó: Warner Bros. Pictures
- Forgalmazó: InterCom
- Honlap: www.dunkirkmovie.com