A dolog filmkritika

2011. október 30.
71.1501
Figyelem! Ez a cikk már több, mint egy éves! A benne lévő információk elavultak lehetnek!
gocsa profilja, adatai
gocsa
Az előzményfilmekkel a legnagyobb gond az, hogy teljességgel demisztifikálják az eredeti alkotásokat. Most komolyan, volt olyan ember, akit őszintén érdekelt Hannibal Lecter, a notórius emberevő gyerekkora? Tényleg tudni akartuk mi azt, hogy C3PO-t saját kezűleg a sötét nagyúr építette meg, még hátulgombolós korában? Az előzményfilmek legalább annyira feleslegesek, és majdnem ugyanannyira öncélúak is, mint az egy az egyben történő újrafeldolgozások, az pedig abszolút biztos, hogy a mindkettő esetében ugyanaz a cél vezérli létrejöttüket: még több pénz kisajtolása egy egyszer már jól működő, bejáratott, és sikeres koncepcióból.

A dolog filmkritika - 2. kép

A dolog 2011-es verziója igazán furcsa szerzet: prequel és remake is egyszerre. Habár a marketing és az alkotók is foggal-körömmel ragaszkodnak ahhoz, hogy szó sincs itt újrázásról, ennek ellenére kétség sem férhet hozzá, hogy Matthijs van Heijningen Jr., holland származású rendező és csapata legalább annyira igyekezett megidézni John Carpenter 1982-es kult klasszikusának szellemét, mint annak előzményeit hűen bemutatni. Ne higgyünk tehát a PR szövegnek, higgyünk inkább a saját két szemünknek: már az előzetesekből, melyekben számos ismerős elemmel találkozhattunk Carpenter filmjéből, nyilvánvalóvá vált, hogy A dolog modernizált kiadása is minden bizonnyal ugyanazokat a kötelező köröket fogja lefutni, és szinte teljesen ugyanazon panelekből fog építkezni, mint a méltán híres előd. Aztán leülünk megtekinteni, és már az első felvonásban egyértelmű, hogy többről van itt szó, mint néhány itt-ott elejtett utalásról és főhajtásról, a két narratíva közti hasonlóság nem a véletlen műve, és a karakterek, valamint a cselekményív sem éppen az eredetiség mintaképei. Csak mert átrendezünk néhány apróbb elemet egy kirakósban (például a férfi főszereplőt lecseréljük nőre), attól az még az összkép tekintetében vajmi keveset fog változni, és továbbra is ugyanazt a képet fogja kiadni.

A dolog előzetes




Na, nem mintha ezzel akkora baj lenne. A 2011-es A dolog még szemtelenül derivatív jellege ellenére is az utóbbi idők egyik legjobban működő és leghatásosabb sci-fi horrorja. Méltó utódja egy mára nem csak a műfaj kedvelői, de valamennyi filmszerető körében alapműnek számító, majdnem tökéletes alkotásnak. Hamisítatlan tisztelettel közelíti meg az 1982-ben lefektetett koncepciókat, azokból valami rendkívül hasonlót, de egyszerre mégis újszerűt sikerül kihoznia, és ráadásul éppen emiatt annyira szükségtelennek és érdektelennek sem érződik, mint mondjuk az alig néhány hónapja bemutatott Conan, a barbár és Frászkarika remake-ek.

A dolog filmkritika - 3. kép

A dolog egy elejétől végéig biztos lábakon álló, formabontónak ugyan semmiképpen sem nevezhető, viszont kifejezetten szórakoztató szörnyfilm, amely nem csak lassan három évtizedes névrokonától, de Ridley Scott Alien-éből is jócskán merít ihletet. Természetesen már a forrásmű is kellő mértékben adózott Scott ikonikus darabjának oltárán (azon is lehetne vitatkozni, hogy vajon A dolog megszületett-e volna, ha nincs előbb az Alien), de ott még sokkal kevésbé voltak észrevehetőek az erre utaló jelek. Tulajdonképpen ironikus, hogy stílusát, atmoszféráját és néhány egészen konkrét jelenetét is tekintve, Matthijs van Heijningen filmje jóval többet köszönhet Scott zseniális klausztrofób pszicho-horrorjának, mint magának a 3 évvel később megjelenő Carpenter-féle A dolognak.


A dolog filmkritika - 4. kép

A dolog története a három nappal Carpenter filmje előtt lejátszódó eseményeket tárja elénk, a cselekmény pedig úgy halad előre, hogy a konklúzió egyenesen átvezessen minket a 82-es alkotás nyitásába. Norvég tudósok egy csapata mélyen az antarktiszi jég alatt rábukkan egy földönkívüli eredetű járműre. Dr. Sander Halvorson (Ulrich Thomsen) csatlakozik a csapathoz, hogy megvizsgálhassa a lenyűgöző leletet, és magával viszi Kate Lloyd-ot (Mary Elizabeth Winstead), az amerikai paleontológust is, mivel a jármű mellett egy testet is találtak. A testről kiderül, hogy egy százezer évvel ezelőtt elpusztult idegen lény megfagyott teteme. A tudósok elszállítják az idegent a táborukba, hogy ott további vizsgálatokat végezhessenek rajta. Nem telik el sok idő, és persze kiderül, hogy a halottnak hitt lény valójában csak hibernált állapotban volt, a melegtől életre kel, és elkezdi szépen sorban megölni a tábor lakóit. A vérszomjas földönkívüli alakváltó képességének és hihetetlen leleményességének köszönhetően újra és újra túljár a tudósok eszén, akiknek a létszáma eközben egyre csak csökkenő tendenciát mutat.


A dolog filmkritika - 5. kép

Carpenter eredetije 1982-ben mindössze két héttel Steven Spielberg E.T.-je után érkezett meg a mozikba, és egyértelműen a korszak optimista hangvételű, könnyedebb sci-fi produkcióinak ellenpólusaként funkcionált: komor, lemondó, groteszk és bámulatosan véres volt. Lassan a nézőre telepedő, és egyre fokozódó paranoia jellemezte, félelmetes képi hatásokkal, jelenetről jelenetre eszkalálódó feszültséggel és ügyesen adagolt akcióval operált. Habár könnyen érvelhetnénk amellett, hogy a 2011-es A dolog jelentősen brutálisabb, mint az elődje, és kétségkívül igazunk is lenne bizonyos értelemben, azonban nem árt figyelembe vennünk, hogy azóta sokat változtak az idők. Igaz, hogy abból, aki egészen fiatal korában, gyerekként látta Carpenter filmjét, valószínűleg még ma is zsigeri érzéseket tudnak kiváltani annak gyomorforgató különleges effektusai, de azt is el kell ismernünk, hogy a 2011-es közönség sokkal érzéketlenebb már az ilyesmire, mint a harminc évvel ezelőtti. Van Heijningen filmjében helyet kaptak olyan vértől és belektől tocsogó, bizarr és visszataszító szegmensek, amelyekre talán még Cronenberg is nyugodt szívvel rányomná a jóváhagyó pecsétjét, ez ugyanakkor manapság mit sem számít. A Motel-filmeken és Fűrész-szérián edzett közönségből nem fognak ezek a részek sem különösebb megrökönyödést kiváltani, és nem is fognak miattuk az utcákon tüntetni majd A dolog betiltatásáért. Ez persze azért semmit nem von le a film sokk-értékéből, legfeljebb társadalmi mérceként tekinthetünk rá, és elgondolkodhatunk azon, vajon mitől riadunk még meg egyáltalán a mai világunkban.

Az már más kérdés, hogy ami undorítóbb és a modern technikának köszönhetően látványosabb, az magától értetődően ijesztőbb is-e. Az eredeti alkotás különlegesen rémísztő effektjeit a legendás trükkmester, Rob Bottin készítette, az első snittől a legutolsóig praktikus módszerekkel, míg az előzményfilmben, ahogy azt várhattuk, a CGI kerül előtérbe. Míg az 1982-es A dolog szörnyétől a mai napig kirázza a hideg az embert, és aligha vesztett sokat hatásosságából, addig az új változatban a számítógépes varázslat a félelemkeltés rovására megy. Carpenter filmjének egyik kulcseleme a szörny-trükkök valódisága volt, és az, hogy magát a lényt extrém közeli felvételeken és sötétben, fáklyák vagy elemlámpák fényénél láthattuk.

A dolog filmkritika - 6. kép

A horrorfilmek szabálykönyvében a nagyobb nem feltétlenül mindig jobb, a kevesebb viszont kivétel nélkül mindig több, mert ugyebár amit nem látunk, az sokszor félelmetesebb tud lenni, mint az, ami ott van közvetlenül az orrunk előtt. A dolog 2011-es kiadása elsőrangú vizualitással bír, egy-két nagy ijesztést is tud produkálni, és előnyére szól, hogy azért a praktikus trükkök is helyet kaptak benne, de azzal hogy sokat mutat a szörnyből, veszít erejéből. A CGI miatt (ami van, ahol egészen remek, máskor viszont szégyenletesen gyenge) nehezebbé válik a kétkedés felfüggesztése, és mivel a film kevesebbet hagy a képzeletünkre, ezért olyan emlékezetes és hatásos sem tud lenni, mint Carpenter verziója.


A dolog filmkritika - 7. kép

A dolog rajongói elégedettek lehetnek, hiszen az előzmény légköre tökéletesen megfelel annak, amilyen az 1982-es filmé volt, a direktor a külsőségek, helyszínek, és egyéb elemek tekintetében is igyekszik a legmegfelelőbb, az eredeti film koncepciójához leginkább illő környezetet megteremteni, az író pedig minden szükséges lépést megtett, hogy az új film hibátlanul beleilleszthető legyen a Carpenter-féle kánonba. Sajnos az egyezőségekből és hasonlóságokból túlságosan sok is van, a karakterek variációi a korábbi filmből megismerteknek, a szituációk és reakciók eltérőek, de mégis minden egyes szegmensből árad a déja vu érzés, mint ha ezt láttuk volna már korábban; az egész olyan, mint A dolog 2011-es, modernebb, magasabb költségvetésű rekreációja, pár kisebb-nagyobb eltéréssel megspékelve. Az elsőfilmes holland direktor kellő szakértelemmel rendelkezik, és a feszültségteremtéshez is ért, de ez nem is akkora csoda: úgy tűnik, minden egyes képkockáját alaposan áttanulmányozta Ridley Scott sci-fi műremekének, az Alien-nek, olyannyira, hogy nem átall akár blatáns módon motívumokat (sőt, momentumokat!) is kölcsönözni belőle.

A dolog filmkritika - 8. kép

Matthijs van Heijningen néha meglepő precizitással játszik az idegeinken A dologban, de összességében mégis hiányzik belőle az egyéniség, és a magabiztosság. Alighanem többen is, a producerek például biztosan, fogták a kezét, és irányították, miközben a filmet dirigálta, így kreativitásnak, amivel van Heijningen talán rendelkezik egyébként, nem sok lehetősége lehetett átszűrődni a végső produktumba. Az Alien után szabadon, A dolog főhőse egy tökös, harcos nő, legalábbis a készítők ezt próbálják beadni nekünk: Mary Elizabeth Winstead inkább csak másodosztályú Ripley-utánzat. Karaktere, Kate az egyetlen nő a táborban, alapvetően tehát az lenne a szerepe, hogy végigsikítozza a filmet, és férfiak háta mögé bújjon, védelemre szorulva. Örvendetes, hogy a hölgy inkább kezébe veszi az irányítást, és mindenkinél több kitartásról tesz tanúbizonyságot. Nem fél lángszórót ragadni, és odacsapni, ahova kell. A színésznő tágra nyitott szemű erőlködése ugyanakkor nem kelhet versenyre az eredeti filmben főszerepet játszó Kurt Russell lazaságával és karizmájával.


A dolog filmkritika - 9. kép

A többi karakter lényegében lecserélhető senkik, feláldozható gyalogok csoportja, amelyből a digitális szörny meghatározott időnként felfalhat egyet. Mivel nem kötődünk érzelmileg hozzájuk, nem ismerjük meg őket eléggé, ezért nem is törődünk a halálukkal. A munkahelyi kapcsolatokra és konfliktusokra közel sem helyeződik akkora hangsúly, mint az Alienben, van Heijningen és a forgatókönyvíró, Eric Heisserer diszkréten megpedzenek bizonyos húrokat, homályosan utalva Kate és Adam közös múltjára, de nem tudunk meg semmi konkrétat, és a kettő távolságtartó marad végig. A csapat két amerikai és többi, európai tagja közötti barátságos ellentétekből is kapunk egy kis ízelítőt, de ezekből az elhintett magvakból sem virágzik ki semmi, nem vezetnek később különösebben sehova. Az egy közös térbe bezárt szereplők interakcióját, a munkahelyi és baráti viszonyokat, amit Scott oly mesterien kezelt és később, a veszély idején paranoid őrületté hangolt össze, azt A dolog sután, haloványan felvázolja, aztán majdnem teljesen meg is feledkezik róla a második és harmadik felvonásra.

A dolog filmkritika - 10. kép

A dolog voltaképpen nem más, mint variáció egy témára. Egyik legnagyobb erénye, hogy nem tiporja sárba az eredeti 1982-es alkotás emlékét, hanem szimplán csak méltó kiegészítésként szolgál hozzá. Érdemes mindenképpen megnézni, de ne várjunk olyan életre szóló, elementális élményt, amit Carpenter műve nyújtott. És, ha már itt tartunk, nem kell megijedni, ez az előzményfilm nem rombolja le azt, amit korábban egy kult klasszikus felépített, és nem is demisztifikálja annak egyetlen pillanatát sem. Ez pedig igazi ritkaság számba menő tulajdonság, ami becsülendő. A dolog szörnyfilmként jócskán kiemelkedik a sokévi átlagból, látványos, véres, fojtogató hangulatú, és van, amikor kimondottan izgalmas is. Csak mert volna kicsit merészebb és egyedibb lenni, ahelyett, hogy ennyire biztosra menne minden mozzanatában. Bárcsak előállt volna új ötletekkel, ahelyett, hogy máshonnan beemelt elemeket használna, és a felülmúlhatatlan névrokonra támaszkodna, megpróbálva leutánozni azt.
 

A dolog filmkritika / The Thing (2011)

  • Műfaj: horror
  • Hazai premier: 2011. október 27.
  • Rendezte: Matthijs van Heijningen Jr.
  • Hossz: 103 perc
  • Szereplők: Mary Elizabeth Winstead, Joel Edgerton, Ulrich Thomsen, Eric Christian Olsen, Adewale Akinnuoye-Agbaje, Paul Braunstein
  • Forgatókönyv: Eric Heisserer
  • Operatőr: Michel Abramowicz
  • Vágó: Peter Boyle, Julian Clarke, Jono Griffith
  • Zene: Marco Beltrami
17 hozzászólás

Shade

8 éve, 4 hónapja és 18 napja

Ez van filmben...? Játékban elég gáz.

válasz erre

Braddock

8 éve, 4 hónapja és 24 napja

Hát milyen dolog ez már?

válasz erre

DNS

8 éve, 5 hónapja és 24 napja

Cpt_Nihil írta:
Hát igen, mára már nem a jó történet, hanem a szereplők határoznak meg egy filmet. Mert mindig a buta és egyszerű emberekből lesz több.
Csupán addig, amíg a buta és egyszerű emberek többsége lesz a kívánatos.

válasz erre

Cpt_Nihil

8 éve, 5 hónapja és 24 napja

gocsa írta:
Remek. Épp most olvastam, hogy a Lopott időt (tudjátok, az a teljességgel felejthető Justin Timberlake-es szösszenet, amiről én személy szerint okkal nem írtam cikket) egy hét alatt 69.874-en nézték meg Magyarországon. A dolog ezzel szemben 6.493 nézővel "büszkélkedhet", ami ugye a tizede sincs a másik film látogatottságának.
Hát igen, mára már nem a jó történet, hanem a szereplők határoznak meg egy filmet. Mert mindig a buta és egyszerű emberekből lesz több.

válasz erre

gocsa

8 éve, 5 hónapja és 24 napja

Remek. Épp most olvastam, hogy a Lopott időt (tudjátok, az a teljességgel felejthető Justin Timberlake-es szösszenet, amiről én személy szerint okkal nem írtam cikket) egy hét alatt 69.874-en nézték meg Magyarországon. A dolog ezzel szemben 6.493 nézővel "büszkélkedhet", ami ugye a tizede sincs a másik film látogatottságának.

válasz erre

Vendég

8 éve, 5 hónapja és 27 napja

uhh hát én ehhez már hozzá sem merek fűzni semmit

válasz erre

gocsa

8 éve, 5 hónapja és 27 napja

Nincs amúgy semmi baj a véleményeddel.. csak annyi, hogy olyan mint ha ezzel az Alien-t leminősítenéd Szerintem mindkettő ugyanolyan remek a karakterábrázolás terén, és mindkét film eléggé felfedezi az interperszonális kapcsolatokat, és a különböző viselkedési formákat is jól bemutatja. Egyik sem helyezi a szörnyet az emberek elé, és nem teszi meg főszereplőnek, valójában mindkét alkotás az emberekről szól, és arról a szituációról, amibe belekerültek. Az meg mindkét filmben ugyanaz: csak helyettesítsd be az űrt hóval és jéggel, és megkapod a The Thing-et. De azt elismerem, hogy ez végletes leegyszerűsítése a dolgoknak, mindkét filmnek megvannak a maga egyéni ötletei, a megvalósítás is más, a maguk módján más utat járnak be, még ha a kiindulási pont és az érkezési ugyanaz is, és ezért mindkettő megérdemli kiemelt helyét a filmtörténelemben.

válasz erre

Cpt_Nihil

8 éve, 5 hónapja és 27 napja

DNS írta:
Kapitány Úr, csak nem szállsz vitába a Mesterrel?

Hát micsoda dolog ez?
Csak próbálom marasztalni. Mindig olyan gyorsan továbbáll

válasz erre

DNS

8 éve, 6 hónapja

Kapitány Úr, csak nem szállsz vitába a Mesterrel?

Hát micsoda dolog ez?

válasz erre

Cpt_Nihil

8 éve, 6 hónapja

gocsa írta:
Az Alien-t "csak sci-fi horror"-nak minősíteni azért nem szép Egyébként az Alien alapötlete is az 1951-es The Thing from Outer Space-ből eredt, ami ugye Carpenter filmjének is egyik inspirációja (bár inkább az 1938-as kisregényt követi jobban, aminek az 51-es film laza adaptációja volt). És az Alien-t meg ugyebár az a Dan O'Bannon írta, aki Carpenternek is nagy cimborája volt, és már a mester bemutatkozó, 1974-es filmjén is dolgozott vele közösen. Szóval minden kapcsolódik itt mindenhez Én azt tartom, hogy ha nincs Alien, akkor most valószínűleg The Thing se lenne, ami lényegében az Alien jégen előadva Amúgy az Alien és a 82-es The Thing között a legnagyobb különbség az, hogy előbbi egy hibátlan film, míg az utóbbi csak majdnem az
Akárhogy is futnak össze a szálak a háttérben, én továbbra is tartom, hogy a The Thing tökéletesen egyedülálló horror, és azon kívül, hogy egy földönkívüli létforma képezi probléma tárgyát, nem sok filmbeli összefüggést vélek felfedezni a két alapmű között. Az összehasonlítás szerintem épp annyira állja meg a helyét, mint a Robotzsaru és a Terminátor esetében. Hasonló hátteret felhasználva teljesen másról mesél nekünk.

Az Alien arról szól, hogy Ripley-t és a legénységet lemészárolja egy földönkívüli lény, egy tökéletes gyilkológép. A The Thing pedig inkább arra mutat rá, miként viselkednének az emberek a film által vázolt helyzetben, temérdek különböző egyéniséget felvonultatva.

Félreértés ne essék, egyiket sem tartom jobbnak a másiknál, elvégre az Alien-t is hajlandó vagyok megnézni egy hónapban akár többször is A "csak" pedig nem véletlenül volt macskakörömben.

válasz erre

gocsa

8 éve, 6 hónapja

Az Alien-t "csak sci-fi horror"-nak minősíteni azért nem szép Egyébként az Alien alapötlete is az 1951-es The Thing from Outer Space-ből eredt, ami ugye Carpenter filmjének is egyik inspirációja (bár inkább az 1938-as kisregényt követi jobban, aminek az 51-es film laza adaptációja volt). És az Alien-t meg ugyebár az a Dan O'Bannon írta, aki Carpenternek is nagy cimborája volt, és már a mester bemutatkozó, 1974-es filmjén is dolgozott vele közösen. Szóval minden kapcsolódik itt mindenhez Én azt tartom, hogy ha nincs Alien, akkor most valószínűleg The Thing se lenne, ami lényegében az Alien jégen előadva Amúgy az Alien és a 82-es The Thing között a legnagyobb különbség az, hogy előbbi egy hibátlan film, míg az utóbbi csak majdnem az

válasz erre

Cpt_Nihil

8 éve, 6 hónapja

Lac írta:
Jaj, hogy ilyen film is van? Meglepett a cikk, nem tudtam, hogy terveznek az A dolog mellé egy másik filmet, de a cikket elolvasva nem bánom a dolgot, bár ha jól vettem ki, és tényleg a norvégok sztoriját dolgozza fel, akkor nem nehéz kitalálni, hogy hogyan végződik.
Az eredeti filmet egyébként pont pár hete láttam először, és végig az Alien járt az eszemben, nem tudtam elvonatkoztatni tőle. Igaz, ez nem is olyan nagy baj, hiszen az is egy kultikus film, és bár eléggé sok a párhuzam a két alkotás között, Carpenter művére is így tekintek.

Mindent összevetve a kritika meghozta a kedvem hozzá, ha a helyi mozik egyikében műsorra kerül, akkor befizetek rá.
Csak érdekességképp hozzáteszem, hogy a 82-es változat "kulisszák megett"-jében a csapat arról beszélt, milyen nehéz volt az Alien-es érában dolgozniuk... Sok száz olyan szörnnyel álltak elő, amelyek mindegyikében fel lehetett fedezni az Alien-es eredetet, végül úgy döntöttek, olyan szörnyet készítenek, amelyik semmihez sem fogható. Éppen ezért egészen eddig fogalmunk sem volt róla, hogyan fest valójában ez az űrlény, csak találgathatunk.

Én személy szerint nem találok párhuzamot a két film között. Az egyik "csak" egy sci-fi horror, A dolog pedig inkább pszichológiai horrornak minősül. Mindkettő egyedülálló a maga nemében.

válasz erre
12a(z) 2 -ből
legutóbbi hozzászólások
 

Itt is rontjuk a levegőt

rDAVE profiljagery1113 profiljaRyutheStaR profilja