No One Lives Forever 2: A Spy in H.A.R.M. teszt

A történet szerint a UNITY ügynökeinek egy nemzetközi összeesküvést kell felszámolniuk, akik egy nyersanyagokban gazdag területre szeretnék rátenni mancsukat. Természetesen a legfőbb gonoszt maga a nagy medve, a Szovjetúnió, illetve annak hírhedt KGB-s ügynökei és katonái testesítik meg, de a játék során eljutunk Japánba, Egyiptomba, az USA-ba és a Déli sarkra is. A H.A.R.M-ba csoportosult rosszfiúk elindították az Omega Project néven futó tervüket, aminek meghiúsítására hadrendbe állítják Cate Archer nevü ügynököt, azaz minket. Neki is indulhatunk rögtön, hogy ármánnyal és szabotázzsal fűszerezve végrehajtsuk a küldetésünket. Nem véletlenül írtam, hogy rögtön kezdhetünk, mert egy rövidke intro után máris ott állunk japán falu kapujában. Semmi gyakorló küldetés, kapásból megyünk az éles harcba. Egy világítószemű Santa névre hallgató madár elmagyarázza a legfontosabb tudnivalókat, és innentől kezdve jöjjünk rá mi a dolgok menetére. Mondjuk, aki már játszott életében legalább egyszer FPS-el, annak nem lesz sok gondja.


A csajszi felszerelése semmi kívánnivalót nem hagy maga után. Minden van nála, ami egy ügynöknek kell a sikeres akciók kivitelezéséhez. Rúzsnak álcázott fényképezőgép, világítós kulcstartó, sokkoló és fegyverek. A pacifistább lelkületű emberek megpróbálkozhatnak azzal, hogy a lehető legkevesebb gyilkolással osonnak végig a pályákon. Eleinte próbálgattam én is. Sajnáltam a szegény ninja csajszikat csak úgy agyonlőni a sötétből. Osontam, kábítottam, bezártam embereket, de mindig magukhoz tértek, vagy észrevettek és riadóztatták a többieket. Ők pedig egy kicsit sem sajnáltak engem. ? Az oroszoknál meg már végleg elegem lett az egészből és gonosz módon kivégeztem az ágyban alvó elvtársat is. Töltényünk nincsen túl sok, de ha ügyesek vagyunk és egy lövéssel végzünk az ellennel (természetesen csak nyílpuskánál vagy kábítólövedéknél), akkor az áldozat átkutatása során visszakapjuk a lövedéket. Ami engem zavart a harc során, az az volt, hogy nehéz halkan gyilkolni. Elkábítom az embert, megkötözni nem lehet, tehát felkiabálja a környéket a magáhoztérés után.


Átvágni a torkát nem tudom, marad csak a hangtompítós pisztoly, de az is pukkan egyet, amit meghallanak a közelben állók. Van egy okos kis fegyverünk, amivel egy nyomkövetőt lőhetünk az őrök ruhájára, így láthatjuk a radaron, hogy merre járnak, de messziről is észrevesznek bennünket. Az ellenfeleink meg van elég eszük ahhoz, hogy ne rontsanak ránk egyedül, így mindig a riadó az első dolguk. Akkor meg már jönnek dögivel. Ugyanígy beriadóznak akkor is, ha egy hullát találnak az út közepén. „Sajnos” van annyira okos az MI, hogy még véletlenül se menjen el mellettük. Jut eszembe az MI-ről. Szerintem nagyon jól sikerült. Egészen ember módjára viselkednek. Ha elbújok egy sötét lyukban és onnan szedem le őket sorban, akkor egy idő után beazonosítják, hogy honnan vadászom rájuk és megpróbálnak becserkészni. Ellentétben azokkal a tapasztalatokkal, mikor vagy rögtön leszednek, vagy csak rohangásznak jobbra-balra. Ugyanígy le is lehet rázni üldözőinket, ha úgy bújunk el egy zugba, hogy ne lássák, amikor bemászunk. Egy ideig még keresgélnek minket, aztán egy idő után elunják a dolgot és visszamennek a posztjukra. Az sem mindegy, hogy milyen felületen haladunk. Fán, fémen, kövön kopog a kisasszony topánkája, de nem is kicsit. Valahogy ilyenkor mindig a Rákóczi téri lányok jutnak eszembe...


Sötét szobákban lopakodva pedig könnyen a lábunk alá kerülhet egy üres üveg, vagy konzervdoboz, ami ugye szintén nem hangtalan felboruláskor. El tudjuk terelni az őrök figyelmét, ha egy pénzérmét dobunk az út túloldalára. Ilyenkor átmennek keresni a zaj forrását, így elslisszolhatunk a hátuk mögött, vagy akár el is kaphatjuk őket. Ha nincs pénzünk, akkor a nyílpuskával belelőhetünk a szemközti fába, kerítésbe, akkor ugyanaz a hatás, csak buktunk egy nyílvesszőt. De ennyi erővel akár az őr hátába is lőhetünk, így még a nyílvessző is megmarad. ? Elég sok dolgot használhatunk a pályán lévő tárgyak közül. Ha akarunk, még riadót is fújhatunk magunk ellen. Továbbá használhatjuk a szovjet pályákon található hójárót is. Bár ennek használata nem olyan nagy élmény, viszont haladás szempontjából felettéb célszerű. ?


A játékba beépítettek egy –a szerepjátékokból jól ismert- tapasztalati pont gyűjtő rendszert. Ez röviden annyit jelent, hogy a küldetések során folyamatosan kapunk több-kevesebb pontot, ha találunk egy fontosabb levelet, titkos iratot, vagy elvégzünk egy feladatot. Megfelelő számú pont megszerzése után Cate hét különböző tulajdonságának szintjén léphetünk egyet előre. Ahogy elnéztem, nagyon meg kell fontolni, hogy mire költjük drágán megszerzett pontjainkat, hiszen az első szintre való lépéshez 1000, a másodikra 2000 pont kell. Viszonyítási alapként: egy levél elolvasásáért 20 pontot, egy részfeladat elvégzéséért 200-500 pontot, a nagy küldetés sikeres befejezéséért pedig 700-1000 pontot kapunk. A játél multiplayer módjában csak koperatív meccseket tudunk játszani. Külön küldetések vannak, mint a single módban, csak itt többünknek kell megoldani egy feladatot. Példának okáért az első pályán a feladat az, hogy meg kell keresni Cate-et, aki eltünt valahol. Többen indulunk a pálya több pontjáról, aztán majd csak találkozunk valahol. Miután megtaláltuk Cate-et, el kell vinni egy biztonságos helyre. Itt kell majd igazán együttműködni, hiszen aki cipeli a lányt, az nem tud semmilyen fegyvert használni és nem biztos, hogy egészséges földhöz vágni a csajt annyiszor, ahányszor csak feltűnik egy ellenség.


A meccs egyszerre több pályán is folyik (Az első küldetés a teljes Japán falut magába foglalja, ami ugye 3 kisebb részpályából áll), így nagy hálózati kapcsolatra van szüksége. Ha valaki 56k-s modemmel szeretne játszani, akkor erősen ajánlott max. 2 emberes játékhoz csatlakozni. Személy szerint én jobban kedvelem a coop-os multit, így nekem egyáltalán nem hiányzott a deathmatch, de néhányan biztos lesznek, akiknek nem fog tetszeni ennek hiánya. A játék gépigénye nem kevés. Amikor láttam belőle képeket, kicsit elszomorodtam, hogy nem lesz egyszerű dolog megfelelő gépet találni a szép megjelenítéshez. Kicsit kétkedve fogadtam a gyári konfigigények listáját. Valahogy nehéz volt elhinni, hogy a mai technikával létrehozható egyik legszebb grafika el fog szaladni egy PIII 500-on. Aztán megkaptam a játékot, gondoltam nézzük, mit tud. Annak ellenére, hogy a readme-ben 1 GHz-es PIII-at írnak a megfelelő működéshez, az 1.6+-os Athlon elég rendesen küzdött a nagy területeken való tökéletes megjelenítéshez. Néha nem is sikerült neki. Azért egy egészséges kompromisszummal el lehet érni a kívánt hatást. Ha azonban van egy olyan gépünk, amivel mindent fullra pakolva kezdhetünk bele a játékba, lélegzetelállító élményben lesz részünk. Már az első pályán gyönyörűen ki van dolgozva a táj. Vízesés, patak, szakadék, mindez olyan élethűen, hogy az ember fia a nagy nézelődés során el is felejti, hogy egy kémmel játszik és belesétál az ellen karjába. Rám nagy hatással volt a játék. Nálam átvette a vezető helyet a Jedi Outcast-tól. Ajánlani tudom csak mindenkinek. Ha nem lenne az alább leírt két kicsi, de bosszantó negatívum, akkor tökéletesnek is lehetne nevezni. Abban biztos vagyok, hogy a hangra előbb-utóbb találok valami megoldást, azt meg csak remélni merem, hogy a játék végéig sikerül szereznem valahonnan egy kést Cate-nek és igazi ügynökként titokban tevékenykedhetek tovább.