Jogos lehet a kérdés, hogy mit tegyünk, ha megvan a dzsinnek ellen irányuló harci kedvünk, csak éppen még egy csodalámpásba sem akadtunk bele eddigi életünk során. A megoldás egyszerű, s mi több, még a választás lehetőségét is a kezünkbe helyezi. Egyrészt kutakodhatunk tovább, hátha a nagyi padlásán ott fityeg egy lámpás, de ha nagyon kitartóak vagyunk, végig is dörzsölhetjük az összes teáskannát a lakásban, hátha valamelyikkel szerencsénk lesz. Ha minden kötél szakad, akkor esetleg beülhetünk a számítógépünk elé, és az internet világát segítségül hívva nekikezdhetünk a magyar illetőségű Twisted Tribe alkotásának, a Nadirimnek, mely az utóbbi idők egyik legütősebb online szerepjátékának ígérkezik. Lássuk hát, mit alkottak hazánk fiai!
Mint azt láthatjuk, a Nadirim egy olyan témát dolgoz fel, amelyhez eddig még nem sokan nyúltak, holott az arab mesevilágban bőven van potenciál. Őszintén megvallva a Prince of Persia szérián kívül nem is nagyon tudok mondani játékot, amely az Ezeregyéjszaka meséinek a díszletei között játszódik, bár nyilván akad még azért egy-két darab.
A játékmenet mondhatni a klasszikus alapokra építkezik, nagy újításokat nem igazán sikerült felfedeznem benne. Miután létrehoztuk karakterünket - sajnos a megjelenését elég kis mértékben tudjuk változtatni-, egy gyors bevezetőjátékkal találjuk szemben magunkat. A training megcsinálása után Ennahar kikötőjében találhatjuk magunkat, ahol megkapjuk a teljes kontrollt a hősünk felett. Szabadon sétálhatunk a térképen, küldetéseket vehetünk fel, majd oldhatunk meg, kereskedhetünk, harcolhatunk, s többszereplős játékról lévén szó, beszélgethetünk a sorstársaikkal.
Ezek közül az egyik nem más, mint a program szerves részét képező harcrendszer. Bevallom őszintén, az első csatám előtt félve indultam el az ellenség felé, ugyanis a játék túlságosan is ígéretesnek tűnt ahhoz, hogy a statisztikákon alapuló, gép által irányított harc lehúzza az összképet. Ugyan mellékes infó, de világ életemben az a fajta voltam, aki szereti az ellenőrzése alatt tartani az eseményeket, ha pedig a körülmények megkívánják, akkor bármikor közbe tud avatkozni a dolgokba. Sosem volt ez másképp játékok terén sem, mindig is jobban preferáltam az olyan programokat, ahol a célzásomon múlik a harc kimenetele, nem pedig azon, hogy az én tűzgömböm támadóereje megüti-e az ellenség védelmének a szintjét.
Nagyon úgy tűnik, hogy az égiek a kedvemre szerettek volna tenni, a játék ugyanis szabad kezet ad a harcokban, s többek között a Heroes of Might & Magic széria első pár részére jellemző oldalnézetes, körökre osztott stílushoz hasonlatos rendszert kínál. Egy körön belül lehetőségünk van mozogni a csatamezőn, illetve egy varázsolni, majd kénytelenek vagyunk kivárni, amíg az ellenség is megteszi ugyanezeket. Ugyan a harcok sebességén nem állíthatunk, egyszer sem éreztem azt, hogy túlságosan lassan folynának az események, ez pedig örvendetes, ugyanis nem egy játék bukott már el a szememben amiatt, mert szabályosan megőszültem, mire ismét én következtem.
A játék elképesztően szépen néz ki - a többi böngészős programhoz képest persze -, a kézzel rajzolt grafikák mindegyikén tisztán látszik az igényesség, érzékelhető a ráfordított idő. A Nadirim izometrikus kameranézettel operál, azaz hősünket madártávlatból láthatjuk. Ebből, és a kézzel készült rajzokból kifolyólag a nézet nem módosítható, végig ugyanabban a szögben tudunk csak kalandozni. A kinézetre tehát elvileg nem lehetne panaszunk, valami mégis volt, ami a teljes játék alatt szúrta a szemem: az animációk. Ugyan a fejlesztők megpróbálták minél élet hűbbre alkotni a világot, a játék mibenlétéből kifolyólag nyilván limitálva voltak a lehetőségeik. A harcok alatt a karakterek papírból kivágott merev figurákként harcolnak, illetve a sétálás közben hősünk lába körül egy homokörvény/porfelhő hivatott jelezni, hogy ő bizony mozog. Ez utóbbi azonban különösen gyengére sikeredett, s nagyon elüt a játék igényesen megrajzolt elemeitől.
A fentiek alapján úgy tűnhet, hogy a Nadirim igazán ütős alkotás. Nos, ez a kijelentés nem áll messze az igazságtól, de azért nem árt tisztában lennünk pár dologgal. A játék számos gyermekbetegséggel szenved, amelyek leküzdésére ugyan van esély, de messze még a teljes gyógyulás. A csevegés egyelőre elég kaotikus módon zajlik, ugyanis minden egyes írott sor ugyanabban az ablakban jelenik meg, ami átláthatatlanná teszi a dolgokat. Másrészt a térképrendszeren még van bőven javítanivaló, egyelőre elég kényelmetlen használni. A harcok alatt kicsit frusztrált, hogy nem lehetett gyógyitalt használni - vagy csak én nem jöttem rá a dolog nyitjára - így sokszor véreztem el úgy, hogy már csak egy-két támadást kellett volna bevinnem, s táskám tele volt gyógy főzetekkel. A karakterek irányíthatóságán is van mit javítani, a billentyűzet beiktatása, vagy az automatikus séta (a térképen megjelölt ponthoz) nagyban megkönnyítené az életünket. Ezen felül a többi játékossal való kereskedelem is jól jönne, ám, ha minden igaz, akkor ezt a funkciót még idén viszontláthatjuk a játékban. Arról azonban nem tudok, hogy a készítők tervezik-e a magyar nyelv beépítését, amit kissé hiányolok, hiszen ha már egyszer a játék hazai fejlesztés...