Ismételten ki kell emelnünk, hogy csupán olyan alkotások kerültek a listára, melyekkel mi is játszottunk, így például a Concord, és hasonló "remekek" nem fogják a tiszteletüket tenni ebben az írásban, függetlenül attól, hogy mennyire nagyon rajta lenne a helyük. Azonban aggodalomra semmi ok, így is lesz minden ebben a top 10-ben: a jó, a rossz és a csúf is. Meg a nagyon csúf. Kezdjük a jóval.
10. +1 Connection: The Nightmare Within 65%
Plusz egyest találni kicsit nehezebb feladat volt idén, mint legutóbb, egyrészt azért, mert elég sok 65%-os értékelés született 2024-ben, másrészt pedig egyiket sem lehetett igazán rossznak nevezni (bár ez a tendencia a néhány 63%-osnál ugyancsak jelen lesz). Végül azért a Connection-ön landolt a döntésem, mert ez az ambiciózus projekt egy programozó testvérhármas tollából származott. Igen, csupán hárman dolgoztak, és remélhetőleg még mindig dolgoznak rajta. Szerelemprojektnek is lehetne nevezni eme játékot, ami ugyan nem sikerült a legjobbra, de rengeteg potenciál van benne, és ami a legfontosabb, a készítők figyelnek a közösségi visszajelzésekre. Mi is elcseverésztünk velük a teszt megjelenése után, és nagyon földhözragadt módon álltak a kritikákhoz, illetve aktívan érdeklődtek afelől, hogy miként tudnák a játékot jobbá tenni. Néhány nagyobb kiadócég példát vehetne róluk.
Teszt: Connection: The Nightmare Within teszt
Minden a játékról: Connection: The Nightmare Within adatlap
10. South Park: Snow Day 63%
Mint fent említettem, eme lista egész elfogadható címeket is tartalmaz, melyek csupán azért kerültek a listára, mert az idei felhozatal alapjáraton kevés igazán gyenge tétellel lepett meg minket. A legújabb South Park játék leginkább a rajongókat fogja megszólítani, de az ilyen adaptációknál ritka az új közönség bevonzása, és talán ez a legnagyobb gyengéje. Alapvetően minden a helyén van a Snow Day-ben, és rétegjáték mivolta mellett annyi baj van vele, hogy tartalom lehetne kicsit combosabb, illetve a prezentáció is sok kívánnivalót hagy maga után. Szerencsére, mivel multi-orientált mókáról van szó, ezért az előbbi valószínű idővel orvoslásra kerül. Az utóbbit meg túl lehet élni.
Teszt: South Park: Snow Day teszt
Minden a játékról: South Park: Snow Day adatlap
9. Suicide Squad: Kill the Justice League 63%
Ugyanaz a százalék, azonban itt mégis anyázás van; a tipikus két oldalas érme analógiája. A South Park-nál a szebbik felét láthattuk, itt pedig a csúnyábbikat. Ez pedig az elbaltázott potenciál miatt van. Annyira reménykedtünk eme játéknak a minőségében, hogy még a tavalyi megjelent listánkba is beletettük, ahol azt a jóslatot tettük, hogy ez a cím a legjobbak közé fog tartozni. Tévedtünk; nem kicsit, nagyon. Az értékelés azért 63%, mert az alapok itt is a helyükön vannak, ám a kivitelezés botrányosra sikeredett, ráadásul egy olyan fejlesztőcsapattól kapjuk mindezt, akik a nagy népszerűségnek örvendő Arkham trilógiát csinálták. Amikor a grafikát az Arkham Knight-éhoz hasonlítgatják... ami lassan 10 éve (!) jelent meg, akkor érezhető, hogy baj van. És akkor a játékmenetbe bele se mentem még; nem is fogok. Irányítás, történetvezetés és tartalom: mindhárom próbát elbukta a Suicide Squad. Nekem pedig a szívem vérzik. Meg a pénztárcám.
Teszt: Suicide Squad: Kill the Justice League teszt
Minden a játékról: Suicide Squad: Kill the Justice League adatlap
8. Classified: France '44 63%
A következő szereplője listánknak kicsit közelebb áll a szívemhez, mint az eddigi kettő, lévén, hogy jómagam teszteltem, és első kézből tapasztalhattam meg az utálatos aspektusait (ahh micsoda privilégium). Körökre osztott második világháborús stratégia, partizánalakulatok irányítgatásával: egyszerű, mégis nagyszerű premissza. Azonban a kivitelezés döcögősére sikeredett, és itt is csak ismételni tudom magam: az alapok a helyükön vannak, de a játéknak kellett volna még kicsit sülnie abban a bizonyos sütőben. De talán mostanra kijavították a technikai hibákat, az erőegyensúlyok is tisztázódtak relatíve, és a játékmenet is talán színesebbé vált... hiú remények. A Steam értékeléseket elnézve továbbra is csak túlélni lehet a kalandot. Én túléltem, bár a monitoromon azóta fognyom van.
Teszt: Classified: France '44 teszt
Minden a játékról: Classified: France '44 adatlap
7. Unknown 9: Awakening 60%
A harmadik harcosunk már a rossz kategóriába tartozik, és ékes példája annak, hogy hiába van egy csapat kitömve pénzzel, technológiával és lehetőséggel, még nem biztos, hogy garantált a kellemes végeredmény. Az Unknown 9: Awakening-ben ott volt a potenciál, hogy valami maradandó alkotás legyen, de inkább a feledésbe merült. Pedig a fejlesztőcsapat egy igencsak elismerésre méltó univerzumot rittyentett a játéknak, azonban ismerjük John Carmack véleményét a videojátékokban található történetekről: elvárható, hogy legyen, de nem fontos. És itt jogos eme állítás, hisz a játékmenet lineáris, a harc repetitív, a lopakodás mintha nem is lenne, az ellenfeles AI dettó, arról nem is beszélve, hogy ha nem ismerjük a játék mellett kiadott számtalan médiumot, akkor meg fogja feküdni a gyomrunkat a ránk borított mesélés. Mondjuk az enyémet a bejgli feküdte meg, de szerintem Márkó a hibás, aki "véletlenül" megborította a cukrot és a vajat (vagy gépzsírt, ki tudja), amikor az készült.
Teszt: Unknown 9: Awakening teszt
Minden a játékról: Unknown 9: Awakening adatlap
6. That Time I Got Reincarnated as a Slime: Isekai Chronicles 58%
Meglepődnétek, de ezzel a címmel egy sikeres novellasorozat készült japánban, melynek az eredménye egy manga-, egy anime- most pedig egy játékadaptáció lett. Bár iPet szerint nem sikerült túl rosszra, de azért ember legyen a talpán, aki kibírja idegekkel az olyan játékmenetet, ahol nagyjából ugyanazt kell csinálni újra és újra, ráadásul még a karitatív feladatok is kimerülnek az irreális mennyiségű farmolási kötelezettségből. Biztos el lehet ezzel is szórakozni, ha a háttérbe berakunk valami filmet vagy videot, de valamiért ez nálam nem egyenlő az emlékezetes vagy izgalmas játékélmény definíciójával. Mondjuk vannak izgalmas részek is eme alkotásban, de ez inkább a családunknak fognak "szórakoztató" pillanatokat jelenteni, ugyanis harc közben mikor kicsi a rakást játszó ellenfelek rohamával találkozunk, simán epilepsziarohamot kaphatunk az arcunkba robbanó effektektől. Boldog karácsonyt a sürgősségiről.
Teszt: That Time I Got Reincarnated as a Slime: Isekai Chronicles teszt
Minden a játékról: That Time I Got Reincarnated as a Slime: Isekai Chronicles adatlap
5. Graven 58%
Retro FPS-t csinálni nehéz dolog. Jó retro FPS-t pedig nagyon nehéz. A primitívnek tűnő prezentáció, a semmisnek érződő történet nem probléma, ha van egy jó irányítási séma, vannak ötletesen felépített pályák, hangulatos, színes ellenfelek, fegyverek és kiegészítők. A Graven-ből sajnos ezek túlnyomó részt hiányoznak, ráadásul az sem segített a helyzetén, hogy nincs térkép, elfuserált helyeken vannak "Checkpoint"-ok, és az ellenfelek röhejesen erősek, de cserébe irgalmatlanul buták, kik ráadásul újra is élednek. Kicsit érthetetlen, hogy miként sikerült ennyire elbarmolni egy alapvetően egyszerű premisszát, hisz a tavalyi illWill ékes példája annak, hogy lehet ezt a műfajt jól is csinálni... annak ellenére, hogy az is a legrosszabb listán végezte. De a +1-es helyen... halottnak a csók, tudom.
Teszt: Graven teszt
Minden a játékról: Graven adatlap
4. Undead Inc. 48%
És ezennel el is jutottunk a csúf csoporthoz. A következő címeknél a frusztráció és a kilátástalanság olyannyira rányomta a bélyegét az adott írásra, hogy azok elkészülte után letargikus állapotban kerültek elő a tesztelők, napokkal később. Engem egy elhagyatott gyógyszertárban talált meg a rendőrség, miközben, a szemtanúk szerint, kettő felirat nélküli gyógyszeres dobozt szorongattam, és azt motyogtam, hogy "Jönnek a zombik, elvisz a rendőrség...". Az utóbbi be is következett. De végül minden tisztázódott, ezen játékkal ellentétben, ahol a fontosabb játékmechanikákat, hatásokat és reakciókat próba cseresznye alapon kell kikísérletezni. Emiatt az egész rendszer zavarosnak és véletlenszerűnek tűnik, ez pedig egy stratégiai gyógyszercég-szimulátornál nem jó recept a sikert illetően. Heh recept...
Teszt: Undead Inc. teszt
Minden a játékról: Undead Inc. adatlap
3. Test Drive Unlimited Solar Crown 48%
A következő áldozat Márkó volt, akinek a gyerekkorát különleges kegyetlenséggel gyilkolta meg a Solar Crown. Őt egy grandiózus hotel garázsában találtuk meg, miközben a drágábbnál drágább autók között tehén formájú kartonokat rakott le, és azt ismételgette, hogy ő bizony most Carmageddonozni fog. És valószínű az egy autentikusabb Test Drive élménnyel szolgált volna, mint a Solar Crown, ami multiplayer orientáltsága ellenére olyannyira kihalt volt, hogy egy temető megirigyelte volna. No persze nem véletlenül: a bohó kalandorok kapnak temérdek technikai és grafikus hibát, beszámíthatatlanul könnyű vagy nehéz, de vezetni egyáltalán nem tudó gépi ellenfeleket, illetve csotrogányos optimalizálatlanságot.
Teszt: Test Drive Unlimited Solar Crown teszt
Minden a játékról: Test Drive Unlimited Solar Crown adatlap
2. Stride: Fates 40%
Nem is tudom, hányadik reneszánszát éli a VR technológia, és ugyan haladunk a mindenki által megálmodott napszemüveg-szerű dizájn felé, de egyelőre még mindig egy rendkívül niche felhasználóközössége van ezeknek a virtuális valósággal felszerelt gépeknek. Videojáték terén eleddig langyos eredményeket kaptunk túlnyomó többségben (tisztelet a nagyon limitált kivételnek), a látogatható chat-szobák tele vannak fura emberekkel, ha pedig a hétköznapi életünkhöz elengedhetetlen a virtuális világ jelenléte, akkor már baj van. A VR horrorjátékok már tíz éve is igencsak elterjedtek voltak, főleg Youtube-on, és a magukat "kicsit" túljátszó tartalomgyártók körében. Ez a tendencia tovább él manapság is, csak a horror néha teljes más formát ölt. A Stride: Fates című alkotásban például a kivitelezésre lehetne ezt a horrorisztikus jelzőt ráaggatni, annak ellenére, hogy egy érdekes alapötletre épült: VR parkour. Kár, hogy az élmény gyomorforgatóbb, mint a valóéletbeli parkourozás, arról nem is beszélve, hogy a játéknak egy aspektusa sincs, amibe ne lehetne joggal belekötni. És iPet viszontagságai még közel sem értek véget.
Teszt: Stride: Fates teszt
Minden a játékról: Stride: Fates adatlap
1. Liberté 40%
Szabadság. Szeretem. Peppalínónak inkább szenvedés volt. Én a Ravenswatch-ot kaptam meg rogue-like tesztet; ő pedig ezt (plusz a South Park-ot, de arról már volt szó). A Liberté pedig olyan hatással volt kedves kollégámra, hogy egy szép napon francia zászlót lengetve törte ránk a szerkesztőség ajtaját, és addig énekelte "erotikus" hangon az Örömódát, ameddig nem ártalmatlanítottuk Márkó cipőjével (melynek az aromája a patkányölőével vetekszik). A traumája érthető volt: a címszereplő játék épp, hogy játszható, és akkor sem túl sokáig, mert hamar eszement gombnyomkodós fesztivállá alakul. A prezentáció elfogadható... lenne, ha a szereplők portréinál tapasztalható művészi stílus a pályákon is előkerülne, de akkor valószínűleg elfüstölt volna a tesztgép az optimalizáció teljes hiánya miatt.
Teszt: Liberté teszt
Minden a játékról: Liberté adatlap
Éééés fellélegzés. Túléltük ezt is. Majd jövőre folytatjuk, remélhetőleg kevesebb borzalommal, ám eme lista az értékelések tekintetében alig változott a tavalyihoz képest, így ki tudja. Én azért bízom benne, hogy a fejlesztők és a kiadók is tanultak a 2024-es trendekből, és nem fognak félkészen kidobálni játékokat a piacra, hogy majd a játékosok ingyenesen "bétatesztelik" azokat. De legalább remake/remaster nem került bele a listába. Ez is valami, nem? Pedig én nagyon kíváncsi lennék, melyik helyet trafálná telibe a jövő év legrosszabb listájában mondjuk egy Gyűrűk Ura: Gollam remake. Inkább nem festem az ördögöt a falra.
A GameChannel szerkesztősége nevében kívánok boldog karácsonyt és békés (savlekötővel tűzdelt) ünnepeket minden kedves olvasónknak.