Suicide Squad: Kill the Justice League teszt

Igen, jól tippeltetek, ez a tesztünk alanya, a Suicide Squad: Kill the Justice League. A bejelentés pillanatában az emberek örültek, hiszen az Osztag már James Gunn filmjével nagyon nagyot ment (a Peacemaker sorozat sem rossz), pluszban, ha mellé raktuk a Batman minőségét, akkor abból csak valami nagyon jó sülhet ki - gondolhattuk. Aztán ahogy jöttek a játékmenetet és a külcsínt prezentáló trailerek, ment a fejvakarás rendesen.

Szépen el is csúsztatták a megjelenést, míg végre elérkeztünk február elejéhez, amikor ténylegesen felkerült a boltok polcaira a cucc. Azért azt lehetett sejteni, hogy nem lesz egy fáklyásmenet már abból, hogy a tesztkódokat jóval macerásabban és később osztották ki, mint ahogy kellett volna, mert ha megjelenés előtt két héttel olvassák az emberek a (teljesen jogos) kritikákat, borítékolhatóan hatalmasat bukott volna az egész. Pedig amúgy bőven van szerethető és jól eltalált pontja, viszont a kulcs dolgokban meg pont elvérzik. De lássuk a részleteket inkább.

Hmm, és hol a Starbucks?

A sztori kezdetén egy nagyjából porig rombolt Metropolisban járunk: szemmel láthatóan jó nagy a baj, hiszen az egész várost ellepi a homok, a roncsolt épületek meg a sóbálvánnyá dermedt emberek. Meg mondjuk az sem segít a hangulaton, hogy Brainiac űrhajója meg csápjai terpeszkednek el a horizonton. (Anti)hőseink megpróbálnak rendet tenni, de rövid úton menekülőre kell fogniuk, mert a túlerő szó nélkül legyűrné őket.

Nos, itt ugrunk vissza egy hetet az időben és látjuk, amint egy katonai konvoj érkezik meg az Arkham intézet elé Amanda Wallerrel, az A.R.G.U.S. nevű katonai szervezet vezetőjével. A mérsékelten kedves hölgy bekéreti King Sharkot, Captain Boomerang-et, Harley Quinn-t és Deadshotot, akik ugye éppen itt pihengetnek. Némi közjáték után (és bombákkal a fejünkben) elvállalják, hogy engedményekért cserébe létrehozzák a Task Force X-et, azaz a Suicide Squadot. A feladat pofonegyszerű: likvidálni az Igazság Ligáját és kirugdosni Brainiac lila tomporát a városból.

Nos, a történet nagyon dióhéjban ennyi lenne. Persze ahogy haladunk előre, úgy érnek majd meglepetések minket, mert a kívülről jött idegen szépen átmosta a JL tagjainak agyát, így például megismerhetjük, hogy milyen lenne Batman, ha gyilkolni akarna, de Superman is izgi a mindenféle morális béklyója nélkül. Szóval lenne benne kakaó és tényleg akadnak érdekesebb mozzanatok, viszont még ezzel együtt is meglehetősen lapos az elbeszélés, az Arkham-sorozat cipőfűzőjét sem tudja bekötni.

A négy grácia

Az egyetlen, amit ki tudok emelni innen az a csapat kohéziója meg a személyiségükből fakadó gag-ek. Megállás nélkül marják egymást de olyan szinten, hogy néha hangosan visítva röhögtem, mert például King Shark Drax-et idéző monológjai elképesztőek. Deadshot igyekszik józan maradni, de azért, amikor osztani kell a jókat, élen jár. Quinn a két lábon járó káosz, míg bumeráng törzsfőnök olyan szinten tufa, suttyó, türhő ausztrál parasztgyerek, hogy néha csak pislogtam a mondatain.

Nála egyébként kicsit elgurult a gyógyszere a fejlesztőknek, mert lesz pár olyan megmozdulása, ami már a szórakoztatás határát jóval túllépi. Szóval ez a szegmens abszolút működik és kvázi a fénypontja az egész játéknak. A külcsín egy újabb, roppant megosztó pont. Biztos ti is néztetek már összehasonlító videókat az öt évvel ezelőtt kiadott Arkham Knight-ról meg erről és bizony nem tesztünk alanya kerül ki győztesen.

Azt el kell ismerni, hogy a karakterek kidolgozottsága remek, főleg, ha közelebbről mutatják őket. A grimaszok, az arcjáték még ebből is kimagaslik, mert azonnal le tudjuk olvasni a reakciókat, a finomabb rezdüléseket. A játszóterünk, Metropolis viszont már sajnos inkább a középkategóriát, annak is az alját súrolja. Mivel a játékmenet 98 százaléka ugrálásból meg röpködésből áll, ezért a terepet is így rendezték be, viszont a részletekre semmilyen szinten sem tudtak figyelni, így eléggé sótlan és sivár az egész.

Csimmbumm ratatatata

Az átvezetők ugyanakkor megint a minőséget képviselik és mind rendezésben, mind pedig stílusban simán ott van Gunn mesterműve mellett a polcon. Amivel viszont brutál mértékben fogunk szivolázni, az a technikai háttér. A stuff állandó internet kapcsolatot igényel, így fordulhatott elő az (viszonylag sűrűn), hogyha gond volt a WB szervereivel, egyszerűen kivágott a játékból.

Ha szerencséd van, pont egy checkpointnál történik meg mindez, ha nem, akkor kezdheted az adott szakaszt teljesen előről. Szóval a grafika nem világverő, de a játékmenet természetesen megmenthetné az egészet. Ugyanakkor nem kell bevágni Morgan Freeman hangját ahhoz, hogy lássuk, végül nem így lett. Az SS önmagát egy live service-t, azaz élő szolgáltatást kínáló looter-shooterként aposztrofálja, ami nagyjából azt jelenti, hogy az ujjunk állandóan ráfeszül a ravaszra, miközben cserélgetjük a felszerelésünket, hogy minél jobb buildeket rakjunk össze.

Az egésznek a lényege az lenne tehát, hogy az akció élvezetes, változatos legyen. Nos, ez nem jött össze (és akkor udvariasan fogalmaztam). Ahogy említettem, állandóan a levegőben leszünk, hogy kitérjünk, támadjunk, gránátozzunk. Viszont ehhez olyan mozgáskultúrát kellett volna a szereplők alá rakni, amivel ez érdemben kivitelezhető. Deadshot még oké, mert a jetpackkel a röpködés relatíve jól kivitelezhető, de a többieknél van baj gazdagon.

Oké, akkor ezt a részt elkerüljük

Harley nagyjából úgy képes lengedezni, mint Batman (ami érthető, mert az ő cuccait nyúlta le), cápánk képes függőlegesen és vízszintesen hatalmasat ugrani, míg CB elhajítja a nevében szereplő eszközt és kvázi oda teleportál, ahol az van. Ez papíron jól hangzik, de a bérgyilkos röpködését kivéve szinte vállalhatatlanul lett megvalósítva. A tutorial után bevallom teljesen kiborultam és le is raktam a cuccot, annyira szörnyű.

Aztán nem kevés gyakorlás után jobb lettem benne, viszont élvezeti értéket egyedül Deadshotnál találtam, így szinte csak vele toltam. Minden szereplőnél egyébként két flinta lehet, plusz egy közelharci eszköz. A gond az, hogy nincsenek karakter-specifikus fegyverek, azaz mindenki használhat mindent, ez meg szintén nem erősíti a váltogatást közöttük. A looter jelleg itt egy kicsit máshogy manifesztálódik: nem a legyőzött ellenfelek után kapjuk a számolatlan szajrét, hanem az elvégzett küldetések után.

A séma persze ismerős lesz, mert vannak sima, ritka, legendary meg epic motyók, ahol kedvünkre bogarászhatjuk a százalékos módosítókat. Sajnos a stuff faék egyszerűségét mutatja, hogy bőven elég csak és kizárólag a sebzést néznünk, simán boldogulunk anélkül, hogy bele kelljen mászni a részletekbe. Azokba a részletekbe, amik amúgy nagyon bután vannak megjelenítve - legalábbis nekem nem volt kedvem egy fél tévényi szöveget nagyítóval átbújnom, hogy mikor hova kapok plusz 1 százalékot. Jött egy új puska, nagyobbat sebez? Már le is cseréltem, szevasz.

Na, mozogj már Harley!

Karaktereink természetesen lépegetnek szinteket (egymástól függetlenül) és vehetjük nekik az friss skilleket. Szuper, hogy el lehet dönteni, hogy egy adott szinten mire költsünk, de a valóságban ezt megint nem fogjuk érzékelni, szóval igazából teljesen mindegy. A küldetések sajnos csak még tovább fokozzák a bajokat.

Teljesen és totálisan egy kaptafára épülnek: lőj le mindenkit. Néha ezt időre kell tenni, néha meg kell védeni valamit vagy valakit és ennyi. Ha legalább az ellenfelek változatosak lennének, akkor még talán meg is lehetne bocsájtani ezt, de mivel pár darab eltérő nyamnyam jön csak az utunkba, ezért jár az újabb saller. Elképesztően unalmas már a harmadik órában is, hogy mindig ugyanazt kell csinálni, ugyanazt a harcstílust választva. A főellenségek próbálnak ebbe az egészbe némi színt hozni, viszonylag kevés sikerrel.

Egyet tudnék kiemelni, amiben azért visszaköszön valamennyire az Arkham részek szelleme, de ennyi. Bár gondolom videókat már láttatok ezekről/próbáltátok, de azért nem spoilereznék indokolatlanul. A kaland folyamán egyébként lesznek majd segítőink (Poison Ivy Jr, Pingvin, estébé), akiknél felvehetünk extra megbízásokat is különféle jutalmakért cserébe. Igen, jól sejtitek, pontosan ugyanazt kell csinálni, mint a fősodorban, maximum apróbb csavarok lehetnek benne, mint például csak kritikus sebzéssel tudunk életerőt leverni, gránátot kell használni, ilyenek. Visszatérnek a Riddle kihívások is, de semmiféle izgalom nincs bennünk és minösszesen kozmetikai motyókat nyerhetünk velük.

Csókolom, meghoztuk a kakast!

A tartalom szintén kardinális pont, bár ahogy említettem, a kontent generálása folyamatos lesz - már be is lengették az első szezont a Jokerrel együtt, akit fogalmam sincs, hogy fognak ide beilleszteni. Nekem első nekifutásra tizenhat órámba került, hogy a végére érjek, amiben benne volt a fősodor mellett nem kevés extra misszió abszolválása is. Az endgame tartalom sokasodik, a történet ugye gurul tovább, de per pillanat kizárólag nyersanyagokat tudunk farmolni illetve újabb stukkereket szerezni. A keresztvizet azért nem szeretném leszedni a Suicide Squad: Kill the Justice League-ről, mert nyilvánvalóan vannak ettől jóval gyenguszabb eresztések is.

Viszont, ha mellé teszem, hogy ezt kik fejlesztették, akkor teljesen jogos az összes kritika, mert ebben a formájában ez tényleg nagyon kevés, még ha bőven van szórakoztató pillanata is. Potenciál van benne, a kérdés csak az, hogy a befektetők látják-e a fényt az alagút végén, vagy pedig megmarad egy szomorú próbálkozásnál, amiből csak annyira fogunk emlékezni, hogy Harleen Quinzel popsija szép kerek.