That Time I Got Reincarnated as a Slime: Isekai Chronicles teszt

Akik esetleg hozzám hasonlóan egy kő alatt élnek: ez bizony egy újabb anime feldolgozása játék formában, ráadásul akció-RPG a zsáner némi bázisépítgetéssel egybekötve. Finoman szólva sem vártam túl sokat tőle - nyilván semmilyen formában sem váltja meg a világot és nem ez lesz a zászlóshajója a műfajnak sem, ugyanakkor valami bája azért mégiscsak van.

A történet az anime-ot hűen követi: adott egy kis szürke egér, Satoru Mikami aki éli az igazi irodisták életét Tokióban. Egy nap váratlanul leszúrják az utcán, de ahelyett, hogy jobblétre szenderülne, egy high fantasy világban találja magát, mint egy kék színű, hát, slime. Természetesen lett egy különleges képessége is: az úgynevezett ?Predator? miatt majdnem mindent és mindenkit le tud nyelni és utánozni tudja a képességeit.

Kevés az épület főnök!

Némi közjáték után kibékíti a hely, egymásra acsargó törzseket, majd pedig elkezdi megvalósítani álmát, hogy mindenki békében éljen egymással. Ezzel persze sokan nem értenek egyet, szóval lesz tennivaló bőven. Ezzel a felütéssel veszi tehát kezdetét a kaland, ami három fő részből fog állni: a visual novel-re hajazó átvezetőkből, a 2D-s barlangpucolásokból és harcból, valamint a nagyon könnyed városépítésből.

Az anime-ot jól ismerők valószínűleg kedvelni fogják a sztorit, hiszen hűen követi a jól ismert szereplőkkel egyetemben. Volt pár jelenet és monológ, ami számomra is kedves volt, de igazából túl darabosnak, körülményesnek és lassúnak találtam. A külcsín szintén megosztó lesz. Kis túlzással simán elfutna az egész PS3-on is, ráadásul az összes olyan jegy megtalálható benne, amitől az európai ember gyomra bukfencet vet.

Ezt nem is ragozom túl, nézzétek meg a screenshotokat - valakinek el fogja nyerni a tetszését, valaki pedig rosszul lesz tőle, nincs nagyon középút. Szerencsére a játékmenet ennél jóval több izgalmat tartogat. A mechanika pofonegyszerű: felvesszük a sztorit előre görgető missziót a faluban, kivonulunk az adott helyszínre, ott leverünk mindenkit és haladunk tovább. Lesznek opcionális dolgok is, viszont ezek majdnem teljes egészében az értelmetlen grindfest-re épülnek.

Ő, oké, akkor toljuk

Harcolni oldalnézetben fogunk és egyszerre három szereplő van a partiban, akik között természetesen gombnyomással tudunk váltani. A kombók, speciális támadások meg egyéb nyalánkságok szinte az egész joy-t használni fogják és őszintén szólva elég könnyű belezavarodni. Arról nem is beszélve hogyha több ellenféllel kerülünk szembe, akkor olyan káosz lesz a képernyőn, ami konkrétan átláthatatlan.

Villognak az effektek, röpködnek a delikvensek, szóval ember legyen a talpán, aki lát belőle bármit. Ami viszont mindenképp pozitívum, hogy nagyon sok szereplő közül választhatunk, akik mind teljesen egyedi skillsettel rendelkeznek. A tempó sem utolsó, mert a főellenfeleket leszámítva igazából másodpercek alatt vége egy-egy ütközetnek. Persze a szokásos loot érkezik ezek után nyersanyagok és XP formájában.

Utóbbival növeljük a szintünket és új, aktív meg passzív képességeket tudunk megnyitni, míg az előbbi szükséges a már említett építkezésekhez. Ez finoman szólva sincs túlgondolva. A menüben rábökünk a Build opcióra és a szabad helyekre felhúzhatunk különféle épületeket, amiknek az egyetlen funkciója, hogy egy küldetés erejéig valamely fő tulajdonságunkat megnöveli és slussz. Ami viszont ennél jóval nagyobb gond, hogy sajnos relatíve hamar kifullad a cucc és egy durva önismétlő, repetitív spirálba taszítja a játékost, megfejelve iszonyatos mennyiségű gyűjtögetéssel.

Jajj, de cuki, halálhernyó!

Haragudni még ennek ellenére is nehéz tesztünk alanyára, mert van benne valami báj, ami miatt azért csak visszaülsz befejezni ezt-azt. Mondom ezt úgy, hogy abszolút nem ismertem az táptalajul szolgáló anime-ot és az igazság az, hogy fan sem lettem. Ennek ellenére elismerem az értékeit és ahogy a bevezetőben említettem, bizony ez még mindig egy a jobban sikerült adaptációk közül.

A rajongókat biztosan le fogja kötni, de mondom, én is találtam benne tetszetős dolgokat. Ettől eltekintve az összes hiba, amit felsoroltam, teljesen valid (meg talán drága is egy kissé), szóval, ha csak úgy beleugranál, azért előbb próbáld ki valahol, ha teheted. De az biztos, hogy a Sand Land után ismét itt egy egész jópofa próbálkozás!