Sonic Frontiers - 63%
A SEGA idén gondolt egy merészet, a közkedvelt kék sündisznó (vagy tarajos sül), Sonic legújabb kalandját egy nyílt világba helyezte el. Sajnos a sztori túlságosan zavaros és érthetetlen ahhoz, hogy komolyan tudjuk venni, de legalább a szigeteken száguldozva a klasszikus Sonic-élmény néha megvillantja magát. Kár, hogy hamar monotonná válik a játékmenet, ami elképesztően repetitívnek érződik. A rengeteg tennivaló ideig-óráig leköti majd a rajongókat, de a felemás grafikai megvalósítás és a monoton harcrendszer rövid idő alatt hazavágja majd a gyerekkori emlékeket. Viszlát kölyök!
Teszt: Sonic Frontiers teszt
Minden a játékról: Sonic Frontiers adatlap
Reverie Knights Tactics - 60%
Néha a mesés prezentáció és a remek harcrendszer édeskevés, ha a külcsín és a fejlődési rendszer képtelen minket magával ragadni. A Reverie Knights Tactics sajnos pont ebbe a hibába esett, hiszen hiába a mesés sztori, ha az ismétlődő küldetések miatt hamar unalomba fullad az egész. A látvány sajnos felemásra sikeredett, az egész programról üvölt a középszerűség. Ehhez még hozzájön az is, hogy nincs méltó lezárása a sztorinak, a primitív fejlődési rendszer pedig tesz róla, hogy idő lőtt hagyjuk félbe a jobb sorsra érdemes szerepjátékot.
Teszt: Reverie Knights Tactics teszt
Minden a játékról: Reverie Knights Tactics adatlap
Dolmen - 60%
Néha nagyon jól hangzik valami, amit a marketinges kitalál elméletben, aztán olyan középszerű "csodák" születnek végül, mint a Dolmen. Kicsit olyan a játék, mint egy low-budget Dark Souls, ami a PS3-korszakból csöppent közénk. A látvány még hunyorítva elmenne, a bossok viszont sótlanok és unalmasak, a harcrendszer pedig nem tud szolgálni nekünk semmilyen innovatív vagy új dologgal. Ehhez jön még a történet totális hiánya, az olcsó megvalósítás, a fantáziatlan pályadizájn, és tessék, íme egy középszerű, felejthető program!
Teszt: Dolmen teszt
Minden a játékról: Dolmen adatlap
The DioField Chronicle - 60%
Konzolokra ritkán kapunk stratégiai játékot, ha pedig ehhez még RPG-elemek is társulnak, azt igazán meg kell becsülni. Jelen esetünkben viszont a végeredmény erősen lagymatag lett, a The DioField Chronicle ugyanis alapvetően nem rossz, csak fájóan átlagos. Hiába van rendben a sztori, hiába jó a fejlődési rendszer, ha a külcsín pocsék, a küldetések önismétlőek, a rettenetes szinkron és a feleslegesnek érződő mechanikák pedig teljesen hazavágják az egész élményt. Egyedül a kezelhetőség az, amit kiemelnénk konzolokon, reméljük, ha lesz folytatás, az ennél azért többet fog majd nyújtani!
Teszt: The DioField Chronicle teszt
Minden a játékról: The DioField Chronicle adatlap
Chernobylite - 58%
A sugárfertőzött, évek óta lezárt terület, a csernobili zóna mindig is vonzotta a külöféle túlélős játékokat, elég csak a legendás Stalker-sorozatra gondolni. Nos, a Chernobylite megpróbálkozott valósághűen elhozni nekünk Pripyat poklát, a végeredmény viszont... A látvány konzolokon finoman szólva sem next-gen, a vérszegény környezet, a nevetségesen ostoba mesterséges intelligencia tesz róla, hogy hamar felszaladjon az a bizonyos szemöldök. Kár érte, mert a sztori élvezhető, számos választási lehetőségünk adódik majd, a játékmenet is le tudja kötni az embert. Talán majd legközelebb.
Teszt: Chernobylite teszt
Minden a játékról: Chernobylite adatlap
ELEX 2 - 58%
A Fallout 76 fiaskója után elvárná az ember, hogy a pénzéért cserébe ne egy béta verziót kapjon a megvásárolt játékból a megjelenést követően. A Piranha Bytes legújabb alkotása, az ELEX 2 rendkívül bugos állapotban "jelent" meg, amire rátett még egy lapáttal a botladozó, sokszor röhejesen kinéző animáció, a fura kamerakezelés és a darabos harcrendszer. A világ legalább nagy és szabadon bejárható, a sztori még szódával elmenne, de sajnos az egésznek nagyon béta illata van. Ha már idegeskedni akartok a szivatós bossok miatt, akkor inkább válasszátok ehelyett a förmedvény helyett az Elden Ringet!
Teszt: ELEX 2 teszt
Minden a játékról: ELEX 2 adatlap
Sonic Origins - 50%
Idén két Sonic-játék is felkerült a szégyenpadra, a Sonic Frontiers mellett a Sonic Origins sem tudta beváltani a hozzá fűzött reményeket. A Sonic Origins egyfajta remake akart lenni, habár a végeredményt nézve inkább tűnik egy újabb bőrlehúzásnak. Látványra semmit sem ad hozzá az "új" verzió a régiekhez, de legalább a tartalom szét lett barmolva, hogy mindenért külön kelljen majd fizetni. Kár érte, hiszen négy klasszikus Sonic epizód került egy csomagba, a nosztalgia-faktor továbbra is erősen érződik. Sajnos az árazása nevetséges, emellett rengeteg tartalmat direkt kivettek, hogy aztán külön megvehesse a kedves játékos. Akkor már inkább maradunk a réginél!
Teszt: Sonic Origins teszt
Minden a játékról: Sonic Origins adatlap
Zorro: The Chronicles - 40%
Az álarcos hős, Zorro 2022-re már erősen kezd kikopni a köztudatból, szóval a BKOM Studios kitalálta, hogy megpróbálja feldolgozni videojátékos formában a Zorro The Chronicles című animációs szériát. A sztoriról nehezen lehet beszélni, trehány módon összevagdosott katyvasz az azonos nevű sorozatból kiollózott jelenetekkel. Ehhez jön még a sivár pálya, a kopottas külcsín, a lebutított játékmenet, a Zorro The Chronicles pedig gyerekes humorban teljesedik ki igazán. Mobilos címként még egészen elfogadható lenne, de így teljesen feleslegesnek érződik. De legalább viszonylag olcsón beszerezhető.
Teszt: Zorro: The Chronicles teszt
Minden a játékról: Zorro: The Chronicles adatlap
Stranger of Paradise: Final Fantasy Origin - 40%
Listánk bronzérmes versenyzője szembeköp mindent, amit a nagy elődöktől sikeresen megörökölt. A Stranger of Paradise: Final Fantasy Origin egyetlen egy pozitívuma a cinikus humor és a viszonylag jól megírt történet, a többi összetevő viszont gyalázatosra sikeredett. Látványra olyan a játék, mintha a PlayStation 2 konzolon ragadt volna, nem akarja elhinni az ember, hogy 2022-ben valaki képes így kiadni egy játékot. Ehhez jön még a közel használhatatlan kamera, ami az elfuserált harcrendszerrel karöltve löki a sírba a programot.
Teszt: Stranger of Paradise: Final Fantasy Origin teszt
Minden a játékról: Stranger of Paradise: Final Fantasy Origin adatlap
Various Daylife - 30%
Ezüstérmes versenyzőnk a klasszikus japán szerepjátékok dicső sorát próbálta meg erősíteni, a végeredmény pedig... A pontszám mindent elmond szerintünk. A Various Daylife ugyanis egy "csodálatos" mobiljáték portja, bár mobilos cím ellenére akár még jó is lehetne. Akár. A külcsín förtelmes, a karakterek, az animációk és az átvezetők borzalmasok. Ehhez jön még a hamar unalomba fulladó harc, a végtelen grindolás és az ötlettelen küldetések. Az i-re a pontot pedig a botrányos árazás teszi fel, ennyi pénzért inkább vegyetek normális videojátékokat!
Teszt: Various Daylife teszt
Minden a játékról: Various Daylife adatlap
Lego Brawls - 28%
Idei legrosszabb játékunk egy igazi fekete bárány, hiszen LEGO-játék létére valami elképesztően borzalmasra sikeredett. A Lego Brawls mobilos címként még szódával elmenne, viszont valamilyen érhetetlen okból a kiadó úgy döntött, muszáj kihozni ezt a csodát konzolokra is. A végeredmény pedig... Minden várakozásunkat sikeresen alulmúlta a játék, a játékmenet egy káoszba fulladó anarchia, a hab a tortán pedig az, hogy minden LEGO-alkatrész, testrész, kiegészítő szinthez kötött, szóval légy üdvözölve a végtelen grind poklában! Ezek után hiába az elképesztő mennyiségű tartalom, a rengeteg pálya és kioldható figura, ha az egész totál feleslegesnek érződik. Mindenki kerülje nagyon messziről ezt a borzalmat!
Teszt: Lego Brawls teszt
Minden a játékról: Lego Brawls adatlap
Ezek lettek volna a Game Channel magazin idei legrosszabb játékai, reméljük, hogy senkiben sem maradt hiányérzet a lista elolvasása után - ha mégis, akkor a kommentek között várjuk az ötleteket, hogy mikkel lehetett volna még kiegészíteni a listát.
Idén még két lista vár rátok tőlünk, staí tuned!