Synapse teszt

Ami viszont mindenképp pozitívum, hogy egészen széles spektrumot próbálnak ezek lefedni. Ugye teszteltük a Horizon virtuális mellékszálát és jelen alanyunk , a Synapse szintén egy VR2 alkotás, ráadásul igazi veterán brigádtól: ők hozták tető alá többek között a Phantom: Covert Ops-t és a Far Cry VR-t. A PC-s tábornak ezek a címek szerintem többet mondanak, de a lényeg, hogy nem egy új stúdió első szárnypróbálgatásával van dolgunk.

Ráadásul meggyőzték a méltán legendás David Haytert hogy adja hangját az aktuális főgonosznak. Az előjelek tehát nagyon kedvezőek voltak és ahogy látjátok, a cucc sem lesz csúfos bukás, csak valami hiányzik belőle. Pontosabban közepesen sok dolog nincs a helyén, de vannak kifejezetten szórakoztató pillanatai, csak kár, hogy marha rövid. De nézzük inkább hogy miről van szó.

Akkor én ezt most hozzádvágom, jó?

Mi egy ügynököt fogunk alakítani, akinek az lesz a feladata hogy az első számú közellenség, Peter Conrad tábornok agyába behatoljuk és ott kiderítsük a világ elpusztítására kiagyalt terveit. Igen, kicsit Inception jellegű az egész, de azért senki se gondolja azt hogy itt a történet kapta a főszerepet. Túl sok kommüniké nem történik egyébként - az egyetlen, akivel beszélni fogunk még az Clara Sorensen (magyar hangja Jennifer Hale), az összekötőnk.

A koncepció egyébként meglehetősen érdekes. Adott egy rouglite alapokra helyezett lövödözés, amit nagyjából úgy képzeljetek el, hogy letoljuk mindkét, több szakaszra felbontott pályát és jön a végefőcím. Aztán kapunk egy új nehézésgi szintet és friss sztori morzsákat. Ha ez is megvan, akkor jön a végső nehézségi szint, megint végigszaladunk az egészen és összeáll a végére a nagy kép. Ez így leírva még izgalmasnak is hangzik, de a valóság hamar orcán csap minket.

Hiába a rougelite elemek, a szakaszok nem random generátorral készülnek, ami azt jelenti hogy mindhárom végigjátszás alatt pontosan ugyanazokat a termeket, kihívásokat kell teljesítenünk, csak több lesz az ellenség. Egy kör némi jóindulattal másfél, két óráig tart, bár én elsőre szűk egy óra alatt végeztem. Ezt hiába szorozzuk be hárommal, meg jön ugye a nehezítés, ha tök uganazt kell benne csinálni. Ráadásul ennyi az összes kontent, ezt tudja a cím, ami, hát, finoman szólva sem sok.

Lift helyett

Ami a külsőségeket illeti, a Synapse alapvetően jól néz ki. Ahogy a screenshotokon is látjátok, főleg monokróm palettával dolgozik az anyag és az erőteljes, harsány színeket pedig kiemelésre használja. Ez mozgás közben nagyon mókás (főleg az elején), de a többszöri ismétlés, meg a brutál kemény motion blur miatt azért el tud fáradni. Úgy látszik hogy ez valamennyire hátránya is a szemcsinek, mert a Horizon esetében is óránként szünetet kellett tartanom ha nem akartam nagyon rosszul lenni.

Ez pedig itt ugye egy kőkemény shooter, szóval még attól is jobban igénybe veszi az érzékszerveket. Viszont az továbbra is hihetetlen, hogy milyen átélést képes kiváltani belőlünk a VR2. Eszeveszett jól néz ki ahogy minden a saját szemünk előtt van, ráadásul tűélesen. Apróbb disclaimer: a csatolt képernyőfotók a hivatalos presskit-ből származnak, mert az összes, amit magamtól lőttem sajnos rettentően elmosódott lett (VR sajátosság). Technikailag szintén rendben vagyunk, nem találkoztam se laggal se egyéb irritáló buggal. Ahol viszont nagyon keményen csillog a Synapse, az a játékmenet.

Olyannyira, hogy képes palástolni a többi hibát, ideig-óráig. Alapvetően két módon tudjuk likvidálni a rosszarcúakat: hagyományos lőfegyverekkel, illetve kinézis használatával. Előbbi túl sok magyarázatot nem igényel - van nagyjából hat féle stukker amivel le tudjuk robbantani a rosszarcúak arcát. Ezeket tudjuk fejleszteni több lépcsőben, ráadásul megmaradnak a fejlesztések a következő körre is.

Hát haver, erre rácsesztél

A kinetetikus energiák használata viszont ennél sokkal szórakoztatóbb. A sisak szemkövetését maximálisan kihasználva elég csak ránéznünk egy tárgyra amit így azonnal ki is jelöl nekünk a rendszer, majd pedig a triggerek segítségével összetörhetjük, manipulálhatjuk vagy hozzá is vághatjuk valakihez az adott objektumot.

De ez nem minden, mert vannak olyan eszközök, amiket kifejezetten finoman kell megragadnunk. Itt jön képbe a kontrollerek eltérő nyomású trigger gombja. A nyers erő nem mindenhol lesz kifizetődő, így sokszor játszani kell azzal, hogyan és miként ragadunk meg egy adott eszközt. Leírva talán kissé sótlanul hangzik, de ha benne van az ember, akkor piszkosul szórakoztató. És újfent ki kell emelnem, hogy semmiféle (ilyen jellegű) bug nincs, szóval valóban az történik amit mi szeretnénk.

A hangokról igazából túl sok mindent nem tudok elmondani: Hayter és Hale hozza az elvárt nívót, tőlük nem is várnék kevesebbet, de ennyi. A zenékről igazából nem tudok nyilatkozni, mert semmire sem emlékszem belőlük, de a csihipuhinak korrekt az amibent leképzése. Az ár alapvetően korrekt, de ahogy olvastátok, ez inkább egy kibővített techdemo, egy villanás, hogy milyen király cuccokat lehet csinálni erre a hardverre.

Nesze neked, egy asztal a Jörgmundröpp kollekcióból

Összességében azért nálam nem éri el a hét pontot, de nincs sokkal alatta a Synapse. Jópofa a külcsín de azért fárasztó hosszabb távon a szemnek. A gameplay nagyon jól összerakott és hangulatos, a kinézis használata (a mögöttes technológiával megtámogatva) pedig zseniális. Viszont, ahogy mondtam, ez csak ideig-óráig tudja ellensúlyozni a tartalom hiányát. Az nDream megmutatta, hogy VR játékok programozásában rettenetesen profi, de azért még kéne pár kolléga, aki egy rendes koncepciót is össze tud rakni a betonbiztos kódok mögé/köré. Ez így sikerült.