Sonic x Shadow Generations teszt

iPet

Az elmúlt néhány évben volt egy olyan időszak, amikor mintha egy kissé alább hagyott volna a kiadók remake/remaster őrülete. Persze sosem csavarták a nullára, de azért igyekeztek kordában tartani. Nem tudom, hogy a csillagok szerencsétlen együtt állása vagy mi miatt, de az elmúlt néhány hónapban egészen iszonytató mennyiségű felújítás kúszott be a szerkesztőségbe. Őszintén bevallom, hogy egy hangyányit elegem van már belőlük, több okból kifolyólag, de ha csak ezek jönnek akkor igazából nincs mit csinálni.

Az Until Dawn-t ugye már teszteltük, de ott a Silent Hill 2, jön a Horizon első részének "felturbózott" változata - de ezeken kívül is van néhány olyan kópia nálunk, amikről NDA miatt nem beszélhetek egyelőre. Szóval uncsi. Jelen értekezésünk alanya, a Sonic X Shadow Generations egy kissé kilóg ebből a hullámból. A megjelenés apropója gondolom egyértelmű: nyakunkon a harmadik ezüstvásznas Sonic film, aminek aktív szereplője lesz Shadow is.

Viszont a rajongókon kívül sokan nem ismerték a mogorva, fekete sünit, így adta magát a dolog, hogy csak be kellene őt mutatni a szélesebb publikum előtt is. Ebből az lett, hogy a 2011-ben megjelent Sonic Generations kapott egy szép kis ráncfelvarrást, viszont mellé kapunk egy teljesen új kalandot a már emlegetett Árnyékkal, aki hőseinkkel párhuzamosan igyekszik saját eseményeire koncentrálni.

Öff, akkor merre kell gyorsulnom?

Rendezzük le gyorsan az SG-t, mert ott igazából túl sok új dolog sajna nincsen, bármit is állít a hozzá kapott prospektus. Ennek a sztorija nagyjából annyi volt, hogy Eggman addig kavargatta a micsodát amíg az idővonalakat teljesen össze nem kutyulta, így hősünknek kell rendet tenni valahogy.

Ezt ugye nem egyedül tette, mert az összevisszaságnak köszönhetően saját maga sietett, hát, saját maga segítségére. Technikailag azt jelentette, hogy minden pályának kétszer futhattunk neki a Classic és a Modern Sonic miatt. Jelentős eltérés volt a megközelítésben: míg előbbi esetében tényleg a klasszikus, 2D-s élményt kapjuk, addig az utóbbinál ezen csavartak egyet és vegyítették a már megszokottat a teljesen 3D-s megközelítéssel. A pályák között lehetett kolbászolni a hub-ként szolgáló White Space-ben, így adva az egésznek egy kis kalandjátékos ízt.

Nyilván tele volt egy rakat titokkal, különféle kihívásokkal és egyéb nyalánkságokkal, meg persze átvezető videókkal, így természetesen sikeres is lett az epizód. Nos, a remake-ről ezt annyira nem lehet elmondani, mert látszik, hogy a minimális grafikus ráncfelvarráson kívül nem nagyon akartak energiát beleölni. A külcsín természetesen pofás, viszont technikai hibák jelen vannak, főleg az átvezetők alatt. Alacsony felbontású textúrák és szaggatás jellemzi ezeket, amik meglehetősen idegesítőek őszintén szólva.

Csak ki kéne próbálni azt a rulettet

A tartalomba viszont nem tudok belekötni, mert az eredetivel is el lehetett szórakozni, itt meg az extra kihívások és keresgélési opciók felbuffolták. Ha csak ez a játék lenne a csomag része, igazából morcos lennék, viszont ott lesz Shadow kalandja, ami pedig egy új cucc - és ez lényegesen érdekesebb, mint a pakk másik része, látszik, hogy sokkal inkább erre fókuszáltak. Kezdésnek nézzük meg (anti)hősünk életéről szóló, meglehetősen hangulatos kisfilmet, szerintem csak ez után indítsuk el magát a kalandot.

A történet, ahogy említettem, párhuzamosan zajlik majd a két Sonic kalandjával ? a fekete sünnek le kell számolnia nemezisével, Black Doom-mal miközben egy számára ismeretlen világot, a White Space-t fedezi fel. Maga a játékmenet itt is két részre oszlik. Adottak a klasszikus pályák, ahol szintén keveredik a 2D-3D, de az egész nyakon lesz öntve egy nagyobb csavarral.

Shadow ugyanis rendelkezni fog egy csomó extra képességgel, amiket egyrészt használnunk is kell majd aktívan a pályákon, másrészt kapott egy nagyon kicsi metroidvaniát abban az értelemben, hogy a fehér térben vissza-vissza tudunk majd menni ezek birtokában az addig elérhetetlen részek megnyitására. Tudunk lándzsákat dobálni, hogy kapcsolókat verjünk le velük. Nőveszthetünk szárnyakat, amivel siklani lehet és addig elérhetetlen helyekre tudunk berepülni.

Na, ez izgi lesz

A legérdekesebb talán az idő manipulálása: amint betelik a Chaos mércénk, meg tudjuk állítani annak folyását, amire szükségünk is lesz, mert új ellenfelek és trükkök nehezítik meg a továbbjutást. Ezek mellett is van jópár egyéb a tarsolyunkban, viszont nem szeretnék mindent lelőni azért. A lényeg, hogy az eszeveszett száguldozás mellett meglepően komplex lett egy-egy szakasz, ami szerintem nagyon jól áll a játéknak.

Arról nem is beszélve, hogy a hub-ban ezek a képességek majd egy csomó mindent megnyitnak, így tényleg van értelme kóricálni ott is. A pályatervezés szokás szerint nagyon jó, egyedül a kamera mozgásával nem voltam mindig teljesen kibékülve, ami főleg a 3D-s részeken tud galibát okozni, de remélem, hogy patch formában javítani fogják. A külcsín viszont érezhetően szebb, hiszen ez nem egy 13 éves darab újrázása.

A képfrissítés atomstabil és nyoma sincs azoknak a technikai furcsaságoknak, amik az SG-t övezik. Persze azért senki se gondolja azt, hogy innentől ez a grafikus etalon, de mint Sonic játék, biztosan az élmezőnyben tanyázik. A kontent szintén rendben van, de érdemes a kettőt egyben kezelni. Ami szintén nagyon örvendetes, hogy nem szálltak el az árazással sem. A mostanában kiadott, hasonló darabok (meg a Mortal DLC-je) esetében igencsak vastagon fogott a ceruza, de szerencsére itt nem szaladt el a lovacska.

Jóvanjóvan, minnyá megmentelek

A végső pontszám kiosztásánál szerencsére nem forgolódtam napokon keresztül álmatlanul. A Sonic X Shadow Generations egy kiváló csomag, ahol megtalálható mind egy felújítás mind pedig egy vadonat új kaland: előbbi azért megúszós lett, viszont Shadow sztorija önmagában is eladja az egészet. Arról nem is szólva, hogy tökéletes időzítéssel kerül fel a boltok polcaira, hiszen érkezik a harmadik film és így már a laikusok is tudják ki a tökéletes életforma. Bár hozzám talán Mario egy kicsit közelebb áll (főleg a Rabbids-es kalandok óta) de ettől még marhára élveztem a száguldozást. Gyűrűkre fel!