Ugyanakkor az érem másik oldala legalább ennyire necc: tehát ha mondjuk nem sajnálják rá az időt, pénzt, energiát és a végeredmény egy több mint remek darab, attól még simán lehet, hogy a rajongók egyszerűen ignorálják, mert sérti a fejükben (vagy adott esetben a polcukon) hesszelő eredetit, a Magnum Opust. Erre van is egy remek példám: a Final Fantasy VII Remake gyakorlatilag a komplett sajtó szimpátiáját elnyerte, de ettől még nagyon nem úgy fogy ahogy azt a Square tervezte.
Pontosan ezért a Konaminak nagyon meg kellett néznie, hogy egy olyan legendásan erős stuffot, mint a Silent Hill 2, kinek adja oda. Valamiért a lengyel Bloober Team-re esett a választásuk. Noha vannak egészen szórakoztató produktumaik (The Medium, például, de a Layers of Fear sem rossz), ezek majdnem kivétel nélkül sétáló szimulátorok. Nem tudom mivel győzhették meg a Konami fejeseit, de az biztos, hogy a prezentáció jól sikerült.
Nem túlzás azt állítani, hogy a gamer társadalom lélegzet visszafojtva várta az eredményt és gyanítom, hogy a Bloobernél sem sokat aludtak az első kritikák, tesztek előtt. Viszont a végeredmény minden, de tényleg minden várakozást felülmúlt. Olyan tisztelettel és alázattal nyúltak az eredeti matériához, amire csak nagyon kevesen képesek, ráadásul a saját ötleteik is abszolút ülnek.
A végső pontszámot láthatjátok, szerintem magáért beszél. De nézzük meg inkább, hogy mitől lett ennyire jó a dolog. A sztori viszonylag egyszerű felütéssel kezdődik: hősünk James Sunderland egy levelet kap a feleségétől, hogy a Silent Hill nevű kisvárosban várja. A gond csak az, hogy Mary három éve halott. Így tehát emberünk felkerekedik, hogy utána járjon ki vagy mi szórakozik vele.
Ahogy azonban a városba ér, minden idegszála üvölti, hogy itt valami nagyon nem kerek, de ettől függetlenül elmerül a ködben és a mocsokban. Ahogy látjátok, az alapok pontosan ugyan azok, a fejlesztők nem akarták semmilyen irányba megváltoztatni azt. Viszont kibővítették az egészet, ami szerintem nagyon jól áll a játéknak. Extra párbeszédek és átvezetők itt, újságcikkek és jobban kinyílt város ott. Mindenkiből valamennyivel többet kapunk, ami szerintem nagyon jó ötlet volt.
Sőt, a meglévő befejezések mellé kettő teljesen újat is kaptunk, így összesen nyolc vége lehet a kalandnak (az UFO és a Dog nyilván csak poén). Ami szintén nagyon jó hír, hogy nem akarták roncsolni az élményt, így nincs cenzúra a tartalomban, tehát minden bejegyzés és cselekmény pontosan ugyanolyan durva, trágár, depresszív vagy épp nyomasztó, amilyen volt - ezért hatalmas pacsi jár nekik.
Amihez viszont értelemszerűen nagyon hozzá kellett nyúlni az bizony a külcsín. Mivel 2024 van, így dobták a rögzített kameranézetet és a váll fölöttiben egyeztek ki, ami nyilván egy teljesen új megközelítést és ízt ad. Azt nem állítom, hogy az SH2 lett az új etalon, de ettől még a nyers prezentáció majdhogynem lenyűgöző. Amikor Silent Hill utcáin bóklászunk, akkor a köd nehezíti meg az életünket.
Látunk a távolban furán mozgó sziluetteket, finoman kibontakozó, hol rozsdás, hol teljesen egyben lévő autókat, üzleteket, fel-felvillanó fényeket. A zárt helyek lesznek azok, ahol tényleg csillog a külcsín: tömörebb, komplexebb az élmény így több erőforrás jut a részletekre. Amikor mondjuk a kórházban keresgélünk akkor sok helyiség olyan, mintha pár perccel ezelőtt még használta volna valaki, aztán jönnek azok, ahol meg teljesen véresek a falak és csak a zseblámpánk fénye működik.
Az egyetlen, ami képes ezen rombolni egy picit az a technikai háttér. Sajnos relatíve sok bug maradt benne (amit folyamatosan gyomlálnak), így a falon átlógás meg néha a tereptárgyakba való beakadás is megesik, ami csak akkor bosszantó, ha éppen menekülünk valami elől. Ezt leszámítva stabilan fut. Az egésznek a hangulata viszont csillagos ötös.
Ugye a 23 évvel ezelőtt megjelent eredetinek is ez volt a legnagyobb fegyvere, itt pedig ezt sikerült még feljebb emelni. A Silent Hill 2 nem (csak) úgy horror, mint teszem azt egy Dead Space. Itt például az első bő egy órában szinte nem is történik semmi. Megyünk előre, bámuljuk a ködöt, próbálunk kiigazodni a lokáción. Aztán szépen, lassan elkezdi adagolni a játék a feszültséget.
Megjelennek az első dögök és egyre jobban elhatalmasodik rajtunk az érzés, hogy itt nagyon nagy a baj. Érkeznek a zárt terek, olyan feljegyzéseket olvasunk el, ami után a karunkon feláll a szőr. Jönnek a beugrók, a neszek és megérkezik a rothadás is. Igazából jumpscare nincs is benne, hanem egy lassan építkező, a bőröd alá bekúszó érzés, ami miatt egyszerűen kényelmetlenül érzed magad. A felbukkanó szereplők (főleg ugye Maria) képes ezen ideig-óráig segíteni, de minduntalan vissza fog jönni, tudat alatt is.
A térkép használata pontosan ugyanolyan cool, mint volt. James jelölni fogja a zárt ajtókat, ha valahol át tudott jutni, de különféle megjegyzéseket ír mondjuk fontosabb tárgyakról, kombinációkról, satöbbi. Szóval úgy tudunk erre támaszkodni, hogy közben nem mutatja meg nekünk a különféle fejtörők megoldásait, szimplán csak a megszerzett adatokat rendezi.
Ha már fejtörők: külön skálázható a játék és a logikai feladványok nehézsége. Én alapvetően mindkettőt Normal-ra állítottam és azért így is voltak izzasztóbb pillanatok, csak más-más okból kifolyólag. A kihívást keresők egészen nyugodtan vigyék feljebb mindkét potmétert. A feladványok amúgy alapvetően nem bonyolultak, de amikor zéró támpontot kapsz meg mondjuk egy hagymázas papírfecnit, akkor azért lehet pislogni.
És igen, harcolni szintén sokat fogunk. Talán még valamennyivel többet is mint ahogy az emlékeimben élt. Ezt a részt lehetett volna finomítani még, mert ugyan élvezetes (és jó mocskos), de néha nagyon nyögvenyelős és bosszantó. A játék első részében kizárólag egy szöges lécre hagyatkozhatunk. Csapni az R2-vel tudunk, de ugyanez a gomb szolgál taposásra is, ha esetleg valamelyik delikvens a földre kerülne.
Meglepően sok találatot kell bevinni egy-egy dögnek, míg azért James nem bírja ennyire a strapát. Pontosan ezért ki kell ismernünk a támadási sémáikat, illetve meg kell tanulnunk használni a kitérést (Kör). Amint megtaláljuk a pisztolyt, egy kicsit egyszerűbb lesz az élet, bár célozni meglehetősen nehézkes vele, plusz szeretnek a közelünkbe férkőzni, ott meg marad a bunyó.
A játék egyébként elég bőkezűen bánik mind a gyógyító szurikkal meg löttyökkel, mind pedig a töltényekkel, de ettől még ha hülyék vagyunk, akkor simán kerülhetünk necces szituációba. Ezzel párhuzamosan a tartalom kapott egy eszeveszett nagy boost-ot. Nekem az első végig játszás több, mint 20 órámba került, ami jószerével a duplája az eredeti kiadásnak. Ezt úgy érték el, hogy teleszórták extra fejtörőkkel meg szobákkal, üzletekkel a térképet, illetve alaposan át is rendeztek pár területet.
Hozzátenném, semmi sem lóg ki, tökéletesen belesimul minden a flow-ba, ami pedig újfent a Bloober srácait és lányait dicséri. Oké, azért amikor a kórházban töltöttem majdnem négy órát, aztán továbbjutás helyett megkaptam megint ugyanazt, csak a másik világban, ott azért összeszaladt a szemöldököm, de szinte azonnal magukkal ragadtak az események.
Amiről még mindenképpen beszélni akartam azok a hangok és annak keverése. Pontosabban az atmoszféra megteremtése. Nyilván sötétben, fejhallgatóval játszottam és rendesen tele volt a gatyám időnként. Az oké, hogy a szörnyek hörögnek, megszokható. De az, hogy néha hallunk egy random női hangot, lépések zaját, a fejünk felett dübörgő Piramisfejet, az totál kikészítő, a jó értelemben. A zenék meg tudnak nyugtatni, de fel is korbácsolhatják az állóvizet. Szóval közel tökéletes.
Tele tudnám írni az internetet még dolgokkal, de ideje konklúziót vonni. A Silent Hill 2 Remake több, mint példaértékű újrázás. Tisztelettel és odaadással nyúltak az eredeti matériához és azt emelték 2024-es szintre. A saját elképzeléseik szinte tökéletesen belesimulnak a rendszerbe, nem próbálták megerőszakolni semmivel. James nem lett ázsiai, nagyon durva szövegeket is olvashatunk, a mögöttes tartalomról meg nem is szólva. Persze nem tökéletes, de egyszerűen innentől kezdve ennek a minőségnek kell lennie a lécnek, amit át kell ugrani, ha valami remake-ről van szó. Pont.
Silent Hill 2 Remake / Tesztplatform: PlayStation 5
a polcon a helye- Stílus: Túlélő horror
- Megjelenés: 2024. október 08.
- Ár: 26.890 Ft-tól
- Multiplayer: nincs
- Gyönyörű külcsín
- Úgy hű az eredetihez hogy közben sok új dologgal bővült
- Zseniális, fullasztó atmoszféra
- A harc tud nyögvenyelős lenni
- Apróbb bugok azért maradtak benne