Until Dawn (2024) teszt

Mai tesztünk alanyának eredetije a maga idejében (9 éve jelent meg) egy kifejezetten jópofa és ötletes tini horror/slasher cucc volt, megtoldva a cselekedeteinken alapuló sztorivezetéssel. Ugyanakkor nem lett instant klasszikus, finoman szólva is messze volt a hibátlantól - egyszerűen egy kellemes 8-10 órát biztosított a zsáner szerelmeseinek.

Meg persze a fejlesztőket, a Supermassive Games-t is egy polccal feljebb helyezte. Azt már csak halkan teszem hozzá, hogy noha rendületlenül adják ki a hasonló darabokat, a legtöbb még csak megközelíteni sem tudta az UD sikerét, nemhogy túlszárnyalni azt. Viszont a Sony valamiért úgy gondolta, hogy jó ötlet (vagy könnyű pénzszerzés) 2024-ben újra kiadni, természetesen változtatásokkal.

Nem kezdődik rosszul a bulika

A változtatások jelen esetben szinte csak a grafikát érintik: az Unreal Engine segítségével az alapoktól terveztek át mindent és nem is titok, hogy ez a rész tényleg nagyon patent lett. Ettől, és némi apróságtól eltekintve pontosan ugyanazt a játékot kapjuk mint 2015-ben - és ami a legjobban fáj, hogy minden hibájával egyetemben. Referenciaként nyugodtan olvassátok el a korábbi tesztemet, bár szerintem a legtöbb olvasó már próbálta a cuccot.

A sztori tehát arról szól, hogy pár kamasz rendez egy amolyan klasszikus házibulit egy hegyen az isten háta mögött. Balul sül el a dolog, Hannah és Beth, a Washington tesók közül a két ikerlány a mélybe zuhan és nyomuk vész. Egy évvel később Josh, a megmaradt Washington gyermek meghív újra mindenkit, hogy újfent kirúgják a ház oldalát a lányokra emlékezve.

Ahogy annak lennie kell, teljesen atomjaira hullik az egész és hőseinknek viszonylag hamar az életéért kell küzdeni egy megelevenedett horror sztoriban. Bár tényleg minden szelete ismert, azért inkább nem írok le róla többet, hátha valaki erre a kiadásra várt és csak most veti bele magát. Kezdjük is a pozitív dolgokkal. A grafika tényleg baromi jól néz ki. A szereplők elképesztően élethűek, a környezet pedig fantasztikusan néz ki, kezdve a Blackwood birtokon át a szanatóriumig és a környező bányákig bezárólag.

Öltözékem pont megfelelő

Sokkal, de tényleg sokkal több a részlet mindenhol, így amikor valakit közelről mutatnak, néha tényleg olyan érzésed van mintha valami interaktív, élő szereplős drámát néznél. A kezdésnél egy kicsit nagyobb bejárható területet kapunk, illetve néhány extra szobával, esetleg tisztással toldották meg a pályákat, amik szépen belesimulnak a gameplay-be, nem lógnak ki.

Ennek a vadító prezentációnak viszont súlyos ára van: míg az eredeti verzió simán hozta a stabil 60 FPS-t, itt ez megfeleződik, amit sok esetben még tartani sem tud. Amikor valami számítás igényes jelenet van, simán beszaggat a 'csába, pluszban még a szöveg is csúszik, hogy teljes legyen a probléma. Ettől még tényleg roppant pofás és hangulatos, de azért illett volna ezt valahogy kiküszöbölni.

A másik újítás a DualSense joy kihasználtsága. Az adaptív ravaszok nagyon komolyan be tudnak feszülni, ezzel is éreztetve a döntések súlyát és fontosságát. Persze a joy haptikus rezgései szintén követik a körülöttünk zajló eseményeket, így próbálják meg az immerziót még tovább fokozni. Lesz néhány új jelenet, illetve pár helyen a korábbit kicsit átrendezték, de ettől jobban nem nyúltak hozzá. A kamerával szintén játszottak - sokkal közelebb hozták a szereplőkhöz, már-már klasszikus TPS nézetet kapunk. És ezzel sajnos az újdonságok végére is értünk. Igen, ez valóban nem túl sok.

Szellem? Milyen szellem? A Józsié?

Ja, nem bocs: Hunger névvel kapunk pár új megszerezhető totemet is. Ha már egyszer elkezdték az alapoktól újra tervezni az egészet, akkor a botrányos irányítással kezdeni kellett volna valamit, de nem sikerült, szóval pontosan ugyanolyan nyögvenyelős lesz hőseink terelgetése, mint volt.

Néhány szereplő továbbra se jut túl nagy szerephez (szia Matt), a dinamikán illett volna javítani még több új eseménnyel, jelenettel. Ami nekem személy szerint szintén nem volt túlzottan szimpatikus, hogy teljesen újra alkották a zenéket, a főcímet is beleértve. Az "O Death" című darab elképesztően jól illeszkedett a játék hangulatához (nem csak szerintem), így tényleg nem értem, minek kellett hozzányúlni. Már csak azért sem, mert ami van helyette azt köszi, de nem.

Tinglitangli hyper pop némi élő gitárral. Biztosan lesz olyan, aki ezt a modernizált formulát fogja szeretni, de sajnos ez nálam kapufa. Ez azért is fájdalmas mert amúgy a hangkeverés kifejezetten jó lett, legalábbis a Sony saját fejhallgatójával (meg gondolom egy kis Tempest rásegítéssel) tényleg nadrágba csinálós lett, főleg a jumpscare részeknél. Szintén dicséret illeti meg a fejlesztőket azért, mert a beállítások elképesztően részletes módon testre szabhatóak, gondolván fogyatékossággal élőkre.

Le kell mosni az út sarát, na

Viszont ezt a sok-sok meg nem valósított dolgot teljességgel zárójelbe teszi a játék ára, ami egészen elképesztően, pofátlanul drága lett. Simán vetekszik egy tripla-A kategóriással, talán egy leheletnyit olcsóbb. Értem én, hogy az UE licensz nem olcsó, a grafikusokat meg kell fizetni, de azért ez mégiscsak erősen túlzás. Vagy bele kellett volna nyúlni sokkal jobban az egészbe, vagy pedig ennek töredékét elkérni érte - uram bocsá', akinek megvan a 2015-ös, ingyenes upgrade-et felkínálni nekik.

A fentieket figyelembe véve tehát jön a kérdés: mégis ez minek kellett? Válasz nem biztos, hogy van, bár pontosan illeszkedik a feleslegesen újrakevert címek népes táborába. Nyilván a külcsín sokat fejlődött, van pár extra jelenet, jó a DS támogatása is, de azért ez meglehetősen rövidke felsorolás. A hibák maradtak, az ár horror, ajánlani pedig kizárólag azoknak tudom, akiknek kimaradt kilenc évvel ezelőtt. De ha vártok egy kövér leárazást, akkor is bőven ráér beszerezni.