Mielőtt belemennénk a problémásabb, filozófiai eszmefuttatásba, essünk túl a technikai részleteken. A teszt első felében néhány hajmeresztő probléma nézett velem szembe, de mielőtt igazán beleéltem volna magam a negatív kritika megfogalmazásába, a fejlesztők túl gyorsak voltak szövegalkotó képességemnek, és már tolták is az orromba a javítást, így le a kalappal. A legnagyobb "gond" ezzel az, hogy így roppant kevés dolgot tudok a játék szemére hányni.
A prezentáció kiemelkedő, bár ez minden csak nem megdöbbentő; nem lenne Call of Duty játék, ha nem lenne szemet gyönyörködtető a látvány. Az átvezető videók fantasztikusak; nevetségesen életszerű reprezentációit látjuk a színészeknek, a mimika, a testmozgás, a szakáll minden egyes szőrszálának az animációja moziszerű élménnyé állnak össze. A játékbeli grafika is hozza azt a magas szintet, amit elvárunk tőle; a Ray Tracing-et érdemes benyomni, mert főleg az éjszakai pályákon nagyszerűen kijön a hatása.
Nagyszerű színészi játék és egy hasonlóan jó szinkron teszi még emlékezetesebbé a fent említett videókat. Egyedül a zenével volt piciny probléma, mégpedig hogy az összes számban megtalálható ugyanaz a komor, kietlen motívum, ami ugyan rendkívül hangulatossá teszi azokat, de sajnos kissé repetitívvé is. Ez legyen a legnagyobb baj, hisz egyébként sem sokat fogtam fel a kompozíciókból a játékmenetnek hála.
A senkit sem meglepni, hogy a kampány és a multizás alatt rengeteget fogunk menni és lőni, ám a készítők tudták, hogy nem lehet ennyiben kimeríteni a tartalmat, ezért rengeteg lehetőséggel látják el a játékosokat, függetlenül attól, hogy szólóban vagy többedmagunkkal szeretnénk hentelni. Lesz a klasszikus, kommandós stílusú pályákon kívül lopakodós (bár ne számítsunk Splinter Cell-re), rajtaütéses küldetés is, és többször kell majd civileket a biztonságba kalauzolni. A multiról majd lejjebb.
A pályák alapvetően nem hosszúak, ebből fakadóan gyorsan váltakoznak a helyszínek, úgyhogy még véletlenül sem fogunk beleunni a történetmesélésbe. Ám a kampányt lezáró stáblista nem vet véget a történetnek; egy "fanservice"-el megspékelt utóvideó csap le ránk ekkor, mely egyben a Special Ops játékmód kezdete is. Itt régi nevek köszönnek vissza, illetve egy újabb főgonosz és rengeteg új kihívás nyílik meg a vállalkozó szellemű kalandorok számára, kik barátaikkal vállvetve mehetnek neki a megnyíló hadműveleteknek és misszióknak.
A Spec Ops és a Multiplayer módban fejlődő karakter- és fegyverszintünk egyben számolódik, így az "unlock"-olható extrákat még gyorsabban el tudjuk érni. Új karakterek, rengeteg fegyver, kiegészítő és esztétikai plusz van eldugva a játék bugyraiban. Nekünk csupán annyi a dolgunk, hogy a különböző kihívásokat, napi küldetéseket teljesítsük, illetve sokat játsszunk, hisz a legalapvetőbb előfeltétele a jobb cuccoknak a magas profil szint.
A fegyvereink kiegészítőire, fejlesztéseire szintezésük révén tehetünk szert, de csatatéri extrákat "Field Upgrade"-ekből és a már ismerős "Killstreak" bónuszokból is szerezhetünk. Az előbbiekből nincs túl sok, de annál számottevőbb tud lenni a lehívható fedezék, vagy automata gépágyú, míg az utóbbiak a profilunk szintnövekedésével nyílnak meg, és bizonyos számú ellenfél egymásutánban történő lelövése után használhatóak.
Különféle légi és páncélos támogatást, illetve akár nukleáris csapást is le lehet így hívni; azonban valamiért mégsem erre a támadási lehetőségre ugrottak rá a Modern Warfare szapulói, hanem, egyébként teljesen jogosan, a fehér foszfor bomba jelenlétére.
Érthető persze az ellenszenv, hisz nem éppen az emberséges hadviselés ismérve a foszfor, amit ráadásul gond nélkül helyettesíthettek volna valamiféle egyéb, szőnyegbombázós képességgel, de mint majd lentebb is láthatjuk, a játék készítői szerették nagyon kicentizni azokat a bizonyos határokat.
Visszatérve a játékmódokra, meglepően változatos repertoárral kecsegtet a többjátékos opció, habár a leggyakrabban a "Quick Play"-t fogjuk nyomogatni; ekkor egy véletlenszerű pályára és módba dob a rendszer, mely nekem leggyakrabban a "Domination" volt, ahol stratégiai állomásokat kell elhappolni az ellenfelek elől, melyek pontokat termelnek, és egy adott mennyiség összegyűjtéséig tart a forduló.
De van itt "Team Dathmatch" (aki többet öl, az nyer), "Cyber Attack" (klasszikus bombalerakós, csak EMP-vel), "Search and Destroy" (állás támadása vagy megvédése, felváltva), és végül, de nem utolsósorban "Headquarters" (bázisfoglalós; akié a bázis, az nem éled újra). Ezek a meccsek rendkívül dinamikusak és szorosak tudnak lenni, hála annak, hogy nincs alapjáraton fix újraéledési pont, így bármikor megjelenhetünk egy elfoglalandó bázis mellett, vagy egy túlságosan is letáborozott ellenfél mögé.
A "Quick Play" csapatorientált játéktípusain kívül választhatjuk a "Free-for-All"-t (mindenki mindenki ellen), a "Ground War"-t (gépkocsikkal megspékelt nagyobb szabású hadműveletek), a "Gunfight"-ot (kis csapatos arénameccsek) és a "Realism"-et (ahol csak mi és a fegyverünk látszódik a képen, semmi egyéb segítség). Nem fukarkodtak a készítők a lehetőségekkel.
Rendkívül szórakoztató, és némileg addiktív; ezzel lehetne jellemezni a legújabb Call of Duty-t, ha csak két szót kellene használnom, és nem meglepő egyáltalán, hogy csupán pár nap elég volt, hogy rekordmennyiségű bevételt termeljen. Azonban nem lehet elsiklani a média által vitatott részletein a kampánynak, így néhány szóban megemlékeznék ezekről is, természetesen "spoiler"-mentesen.
A történet, egyáltalán nem meglepő módon, az amerikai patriotizmus csúcsáról, a terrorizmus elleni küzdelemről, és annak következményeiről szól. A készítők alapos munkájának végeredménye autentikusan visszaadja ezt az élményt; a katona állandó készenlétben van, hisz bármikor élet-halál küzdelemben találhatja magát, ahol tiszta fejjel kell villámgyors döntéseket hoznia, és sajnálatos módon ezek a döntések nem feltétlenül lesznek a legjobbak.
Mindenki kedvenc visszatérő szereplője, Price kapitány szavai illusztrálják a helyzetet a legjobban: "Ha az ember leveszi a kesztyűit, akkor bizony bemocskolódhat a keze". A terroristák ellen néha a saját eszközeiket kell bevetnünk; mikor vallatás, vagy rajtaütés közben kell ártatlanokra fegyvert szegezni, és talán a ravaszt is meghúzni, akkor nem csoda, hogy sokan elgondolkoznak a metódus etikus mivoltán, és a játék üzenetén.
Azonban a program már az elején leszögezi, hogy bizonyos jelenetek durvák lesznek, ráadásul ezek átugrására nincs lehetőség, csupán az enyhítésükre. Itt nem az a helyzet, mint a Modern Warfare 2 hírhedt "No Russian" pályáján, ahol az öncélú civil mészárlásnál talán kissé elveszett a jelenetnek az üzenete. Itt sokkal inkább átérezhető, hogy miért kell úgy cselekednünk, ahogy, illetve, ha nagyon elviccelnénk ezt a dolgot, akkor a játék nem rest negatív értékelést adni az elmeállapotunkról.
Tagadhatatlan, hogy a franchise legújabb iterációjában is van néhány megkérdőjelezhető eset, ahol a sokkoló jelenetek látszólag csak a sokkhatásért vannak, de ez a háború elengedhetetlen velejárója. A jó és a rossz közti határ gyakran elmosódik az egyetlen "szent cél" érdekében, mely a béke és a biztonság fenntartása. Így már kicsit érthető az oroszok ellenszenve a játék iránt, mivel az egyik főgonosz az ő országukból került ki.
Természetesen a Modern Warfare nem más, mint egy játék; a jelenetek lehet, hogy a valóságból kaptak ihletet, de akkor sem többek egy szórakoztató ipari termék tartalmánál, és aki azt hiszi, hogy a készítők ezt egy követendő életformaként hirdetik, neagyisten azt állítja, hogy a program romanticizálja a háborút, az valószínű egy percet sem játszott vele. A túlélés, és a küldetés teljesítése nem jár grandiózus győzelmi harsonával; csupán a következő misszió leírásával, hisz mindig lesz új gonosz, akit le kell vadászni.
Ez talán a legnagyobb erénye a Call of Duty: Modern Warfare-nek. Nem köntörfalaz, nem mismásol, hanem beránt az akció közepébe, és könyörtelenül megmutatja, hogy mi történik, ha elveidet kicsavarva kell felvenned a harcot olyanokkal, akiknek eleve ki volt az már csavarodva.
A kampány megragad, a Spec Ops és a Multi pedig megtart, és nem fogunk egyhamar kifogyni a tennivalókból, hisz úton vannak már az új tartalmak; Price kapitány története messze nincs még befejezve. Hogy kinek van igaza, a hatalom dönti el. A hatalom nálam van: nekem van igazam.
Call of Duty: Modern Warfare / Tesztplatform: PC
a polcon a helye- Stílus: Akció
- Megjelenés: 2019. október 25.
- Ár: 16.899 Ft-tól
- Multiplayer: van
- Fantasztikus prezentáció
- A kampány ijesztő gyorsasággal szív be
- A tartalmas multi és a Spec Ops pedig nem enged menekülni
- Itt-ott kisebb bugok előfordulhatnak
- Néhány tartalmi elem megkérdőjelezhető