Advertisement

The Dark Pictures Anthology: The Devil in Me teszt

2022. november 26.
99.9251
Gargameth profilja, adatai
Gargameth
Kicsivel több, mint egy hónapja lehetőségünk volt kipróbálni a The Dark Pictures Anthology legújabb részét, a The Devil In Me-t, és már akkor tudtam, hogy ez játék jobb lesz az elődjénél, a House of Ashes-nél. Igazam is lett, így utólag nézve, azonban elképzelhető, hogy a Supermassive Games csapata jobban tenné, ha nem évente adná ki a sorozat részeit.
 


Ebből nem nehéz kitalálni, hogy volt itt jó és rossz is, viszont a negatív dolgokat, ha több időt szántak volna a skacok a polírozásra, valószínű ki tudták volna javítani, és emiatt gondolom azt, hogy nem az EA sportjátékait kellene követni, ha határidőkről van szó. Sebaj, a sztori kellemes, a helyszínek érdekesek, hátborzongatóak és a színjáték némi kivételtől eltekintve lehengerlő. Mi sem bizonyítja a játék addiktív hatását jobban, mint az, hogy az utolsó tesztnapon hajnali háromig maradtam fent, csak hogy láthassam az egyik befejezést.

Az alkotásban szereplő ház-komplexumról már kivesézően beszéltem a bétatesztünkben, úgyhogy itt csupán felületesen említeném meg. A történet H. H. Holmes állítólagos Gyilkos Szállodájának egy hűen felépített replikájában történik, ahová a Lonnit Entertainment nevű filmkészítő csapatot meginvitálja egy titokzatos Du'Met nevű úr, hogy a legújabb projektjüket ott készítsék el. A szálloda egy szigeten helyezkedik el, így tudni lehet, hogy a filmes csapat egy horror klisékkel ellátott kalandba fog keveredni.

Mosolyogjatok a kamerába... Csing... öhm Mark, a következőnél tudnál nem úgy nézni, mint egy pszichopata? Köszi.

Mosolyogjatok a kamerába... Csing... öhm Mark, a következőnél tudnál nem úgy nézni, mint egy pszichopata? Köszi.


A kis banda vezetője Charlie, a rendező, aki indulatos, csökönyös és egoista, és állandó összetűzésben van Kate-tel, a tudósítóval, ugyanis mindketten máshogy képzelik el a jeleneteket, a szöveget és nagyjából mindent. Olaj a tűzre Jaime, a fénytechnikus, akinek mindig van valami "okos" beszólása mindenre, ami hatványozódik, mikor Kate-ről és a hóbortjairól, illetve Charlie eszement ötleteiről van szó.

A két vízválasztó Mark és Erin. Mark Kate exbarátja, aki nem épp egy döntésképes úriember, és hajlamos bepapucsosodni, ráadásul mindkét oldalra próbál játszani és kissé gerinctelennek hat. Erin, a legújabb tagja a csapatnak, a hangtechnikus és Charlie szolgája is, akinek minden részletre ügyelnie kell, különben a megvadult rendező őt fogja hibáztatni még azért is, mert nem oda tette a cigit, ahol annak a "helye van".

Sherlock? Te vagy az?

Sherlock? Te vagy az?


A játékos dolga eme nehezen működő csapat tagjait életben tartani. Sok sikert. Persze eleinte minden tűrhetően néz ki, Du'Met ugyan egy kicsit izgága és ugrálós házigazdának tűnik, de miért is ne lenne az, ha egy egész szigetnyi szálloda az övé? Az adminisztráció biztos mindenki idegrendszerét megtépázná. Aztán gyanús események sorozata indul be, kezdve azzal, hogy Du'Met nem jelenik meg a vacsorán, amit ő maga beszélt meg a csapattal. Sebaj, mondja Charlie, az egész szálloda a mienk, úgy filmezünk, ahogy akarunk.

Az igazán nagy problémák viszont ezek után vetik rá magukat a filmesekre; a folyosók állandóan megváltoznak, az áram elszáll és Erin-t megtámadja egy titokzatos létező, melyet mindenki egy felcicomázott manökennek gondol. Majd szépen lassan leesik a csapatnak, hogy valaki, vagy valami játszik az életeikkel, nincsenek sehol biztonságban és menekülésre sincs lehetőségük. A hotel minden négyzetmétere be van kamerázva, mozgó falak, hangszórók és számtalan csapda várja a botor kalandorokat.

Hát ezért a kvartettért egy flakon meggylevest sem adnék.

Hát ezért a kvartettért egy flakon meggylevest sem adnék.


Az egész közepén pedig egy beteg elme... vagy netalán több? A játék nagyon jól adagolja a nyomokat és a különféle eseményeket, hogy ne lehessen azonnal rájönni, mi is történik a szállodában. Hány gyilkos van valójában? Talán egymástól is rettegniük kellene? Esetleg valami természetfeletti járja a folyosókat? Mindvégig fent marad a feszültség, nem úgy, mint az elődben, ahol a szörnyek nagyon hamar kinyírták, a katonák mellett, a hangulatot és a feszültséget is.

A demóban nagyon megörültem, mikor láttam, hogy "kulcsvadászatot" is kapunk. Szeretem, ha gondolkodós, kalandjátékos tárgyhasználat is befigyel egy mókában, de ez sajnos nagyon minimálisan lett végül kihasználva, ráadásul némi problémával is találkoztam ezen a téren.

A lényeg, hogy minden szereplőnél négy tárgy lehet, és azokat tudja használni, ha problémamegoldásra kerülne a sor. Például Charlie-nál mindig lesz egy nyakkendő-tű és egy névkártya, melyekkel zárakat tud kinyitni, de a többieknél is szinte mindig lesz minimum egy lámpaféle más egyéb mellett.

Figyelj csak... a rács... suttog... baaaaaaaaaaaazzzzzzzzzzzzz (Kate és az LSD, harmadik fejezet).

Figyelj csak... a rács... suttog... baaaaaaaaaaaazzzzzzzzzzzzz (Kate és az LSD, harmadik fejezet).


Eléggé lineáris módon vannak ezek a tárgyszedegetések megoldva, illetve igazi fejtörővel is csupán egyszer-kétszer találkozunk, mindegyik esetben Jaime-nél, akinek kapcsolókat kell egy adott sorrendben felpattintania villanyóráknál. A legnagyobb kihívás, mint a korábbi részeknél is, a gyűjtögethető dolgok felszedése lesz: nyomok, sugallatok, névjegykártyák és obol érmék várnak ránk, melyekért alaposan be kell járnunk minden szegletét a szigetnek.

Sajnálatos módon a játékmenet, végső soron, nem sokat változott a bejáratott recepthez képest. Ugyanazok a "Quick Time Event"-tek vannak itt is, mint eddig, illetve ugyanúgy beláthatatlan következményekkel járhat egy-egy meggondolatlan döntés, bár azt elismerem, hogy javarészt nem lutri a dolog. A történetvezetés, a nyomok és az ide-oda adogatott tárgyak megfigyelésével a legtöbb esetben meg tudjuk hozni a jó döntést, anélkül, hogy belehalna valaki.

Five Nights at Freddy

Five Nights at Freddy's fapados kiadás. Még ajtó sincs banyek...


Aztán persze van néhány szituáció, ahol tényleg esélytelen előre látni a jó utat és megérzéseinkre, preferenciáinkra kell hagyatkoznunk, így igencsak Fűrésszessé varázsolva pár helyzetet. Ezzel sincs baj, végső soron, hisz a legtöbb játékosnak úgyis próbakör a legelső végigjátszás. Kár, hogy az ijesztegetések már annyira nem lesznek hatásosak, de legalább vannak, ráadásul az ütősebb "Jumpscare"-ek előtt idegőrlő zenei felvezetés is befigyelhet.

Mondjuk vannak szemét rémisztések is, mikor csak ki szeretne nézni a kalandor az ablakon majd elrepül egy madár az üveg előtt és indokolatlanul felrobban a hangszóró. Ezek után annyira már nem vittem túlzásba a réseken való kukkolást, ami csak azért baj, mert így gyakorta nem tudtam, hogy mi vár rám egy-egy helyiségben. Nem baj, a QTE-k könnyedén teljesíthetőek, úgyhogy nem hullottak el egyhamar az emberkéim.

Cseberből vederbe...

Cseberből vederbe...


Tehát alapjáraton a hangulat, a sztori és a karakterek a helyükön vannak, a játékmenet elfogadható, bár újat nem tartalmaz; akkor miért kellett volna ezen még egy évet rágódnia a Supermassive Games-nek? Nos, mert tele van bug-gal, érthetetlen vágásokkal jelenetek között, logikai bukkanókkal, illetve némi színészi majré is befigyel. Az egészet kezdeném az elbújás mechanikájával, mely végső soron, újnak számít.

Egy kezemmel meg tudnám számolni, mennyiszer kellett ezt használni, de csupán egyszer működött rendesen. A lényeg, hogy ez is egy QTE; időben találnunk kell egy búvóhelyet, ahol aztán lebukik az emberünk és ott marad ameddig... valami nem történik.

Vagy túl kevés időt adott mindig a játék, vagy nem érzékelte, mikor rácsaptam a "Q"-ra, de összesen egyszer sikerült csak megfelelő módon elterülnie emberkémnek egy fedezék mögött. Hab a tortán, hogy egy alkalommal lövésem sem volt, meddig kellett várnom, ezért túl hamar bújtam elő, és pont belefutottam egy rosszaságba.

Kérem alássan, friss a coca? Mert akkor egy flekken lesz, mustárral.

Kérem alássan, friss a coca? Mert akkor egy flekken lesz, mustárral.


A többi hiba apróságnak tűnhet, de eléggé felgyűltek a végére. Az ugrálós vágások néhány jelenet között néha zavaros narratívát eredményeztek, nem tudtam miért vagyunk ott, ahol vagyunk, a szereplők szemei olykor-olykor csak merednek, mintha bábok lennének, a szájanimáció helyenként vagy nincs, vagy rosszul illeszkedik a szinkronhoz, a vér itt-ott úgy néz ki, mintha festék volna, és mesélési bajok is előfordulnak, amikor például olyasvalamire kérdez rá egy csapattag, amire már korábban jött válasz. Bug-ból pedig volt egy rakás, némileg játszhatatlanná varázsolva a multiplayer-es részt.

Már fent említettem, hogy a tárgyfelszedés is bökte bizonyos módon a csőröm. Itt most nem az egyszerű felvételre és használatra gondolok, hanem arra, amikor gyorsan, időre kell felszedni valamit, mert mondjuk egy pillanatra felé fordul a kamera, majd felvillan a lehetőség, hogy felvegyük, vagy használjuk az adott tárgyat, azonban nem mindig fogta fel a rendszer az "input"-omat, így Erin az inhalátora, Mark pedig a fényképezőgépe nélkül vetette bele magát a kalandba. Szomorú, bár igazából egyáltalán nem éreztem meg a hiányukat.

Igen, igen, egyedül vagyunk, csak ne nézz már így rám.

Igen, igen, egyedül vagyunk, csak ne nézz már így rám.


A prezentáció elfogadható, melyből is kiemelendő a minimalista, ámde hatásos, feszültségkeltő zene. A szemeket leszámítva a grafikával sem volt igazán probléma; végre támogatott a HDR és a "Ray Tracing" is, csupán szomorú, hogy időnk nagy részét sötétben fogjuk tölteni. A színészi játék nagyon tetszett, bár Mark alakítása hagyott maga után némi kívánnivalót, ám őt nagyjából mindenki ellensúlyozta és tőle függetlenül is rendkívül jól lehetett érezni a különböző karakterdinamikákat.

A The Devil In Me egy kellemes alkotásra sikeredett, minden negatív aspektusa ellenére. Én az elejétől a végéig el voltam ragadva; a hangulat, a történet és a karakterek hatékonyan meg fogva tartják a játékost, és az is örömmel töltött el engem, hogy Kate nevével már találkoztunk az Antológia egyik korábbi epizódjában, a Little Hope-ban, ahol egy újság által hirdetett TV műsorban szerepelt.

Bár én továbbra sem látom, hogyan illeszkednek ezek a történetek azon kívül, hogy egy univerzumban játszódnak. Talán majd a következő rész... ahol várni fog ránk az űr. A multisoknak pedig sok sikert; talán egyszer játszható lesz az a mód is.
Vedd meg most és játssz vele már holnap!

Ez a játék egyelőre nem kapható a Play 24/7 kínálatában.Klikk ide több ezer másik játékért!

The Dark Pictures Anthology: The Devil in Me / Tesztplatform: PC

jó lesz ez!
  • Stílus: Túlélő horror
  • Megjelenés: 2022. november 18.
  • Ár: 14.490 Ft-tól
  • Multiplayer: van
  • Sok jól felvezetett horror-pillanat
  • Kellemes prezentáció és a történet
  • Erős színészi játék
  • Bugos
  • Zavaró, ugráló vágások jelenetek között olykor-olykor
  • A játékmenet szinte semmit sem változott
  • Hang
    8
  • Grafika
    7
  • Játszhatóság
    6
  • Hangulat
    7
7
5 hozzászólás

VaPe

2 hónapja, 5 napja

A House of Ashes-t nehéz megugrani.

válasz erre

fighterlaci

2 hónapja, 6 napja

Jó kis sorozat lett ebből mostanra. Majd egyben megveszem valami goty kiadásban.

válasz erre

Ronalddo

2 hónapja, 1 hete

Ebben azért van már egy kicsit több horror elem? Az eddigiek nagyon gyengék voltak ezen a téren.

válasz erre

Mordorer

2 hónapja, 1 hete

Nem túl konzisztens ennek a sorozatnak a történetvezetése, de ennek ellenére szórakoztató, én szeretem.

válasz erre

zender

2 hónapja, 1 hete

Mint a széria többi darabja, ez is kötelező nálam...

válasz erre
The Dark Pictures Anthology: The Devil in Me
14.490 Ft-tól
kövesd a játékot!

 
legutóbbi hozzászólások
 

Itt is rontjuk a levegőt

Mikee profiljaReichert Viktor profilja