Star Trek Prodigy: Supernova teszt

Rajongónak tehát nem mondanám magam, de azért jókat szórakoztam a fentieken. A Prodigy azonban egy teljesen újhullámos dolog, ami a már emlegetett Nickelodeon csatornán fut. A megközelítés is érthető, mert az új generáció bevonzásához nem lesz elég rogyásig ismételgetni a már korábban bemutatott darabokat, plusz egy kiskamasz valószínűleg jobban tud azonosulni a rajzfilmes, vibráló és élénk színeket használó megközelítéssel.

Rajzfilm alatt természetesen a CGI-t értem. Az első évad összesen húsz részből áll, amit két részre bontottak: tíz már lement korábban, a második fél pedig október végétől érhető el nálunk. Tesztünk alanya a két etap közé ékelődik be - ebből is látszik, hogy a játék a sorozat ismerőinek készült, szóval akiknek hozzám hasonlóan szintén kimaradt ez, valószínűleg egy mukkot sem fognak érteni belőle.

Mindenki ugyanarra gondol?

Ez persze nem baj, mert az internet segítségével pillanatok alatt képbe tudjuk hozni magunkat, de ettől még tény, hogy a Supernova a rajongóknak szól elsősorban. Ahogy az értékelésben láthatjátok, a cucc amúgy egyáltalán nem rossz, sőt, karácsonyi ajándéknak kifejezetten jó lehet. Már csak azért is, mert olyan opciók vannak benne mint az offline két játékos lehetőség, valamint az ára sem taszító.

A sztori igazából pont ott folytatódik ahol a tizedik rész abbamaradt: miután hőseink sikeresen megszöktek Tars Lamora börtönkolóniájából a USS Protostarral felfedeznek jóval arréb egy napot, amit éppen Dyson-gömbbel csapolnak meg. Janeway számításai szerint a rendszernek 72 órája maradt hátra míg megsemmisül, ezt pedig a kompánia nem nézheti tétlenül. Meg persze az sem segít, hogy egy napkitörés miatt a hajó lezuhan a három bolygóból álló rendszer egyikére, a legénység pedig szétszóródik.

Így tehát a két főhősnek több feladata is lesz. Először nyilván vissza kell találni az űrhajóhoz, illetve meg kéne keresni a brigádot. Rá kéne jönni, hogy mi vagy ki áll a tervezett szabotázs mögött. Az már csak hab a tortán hogy a bolygók alapvetően nincsenek túl jó állapotban, valami a felszínen szintén történt. Ez lenne tehát az alap, ezt kell szétszálaznunk.

Gyrost együnk vagy kínait?

Egyébként kellemesen meglepődtem, mert ifjúsági játékhoz képest egészen korrektül össze van rakva az elbeszélés. Nyilvánvalóan segít ha tájékozott vagy az előzményeket illetően, de ha ismeretlenül leülsz elé, rövid idő alatt képbe tudsz kerülni. Azért Oscar-gyanús hőseposzt senki se várjon, de az érdeklődést fenn tudja tartani amíg az uszkve 8-10 órás kaland végére nem érünk. Sajnos nincs hozzá se magyar szinkron sem pedig felirat, így egy kicsit behatárolja a korcsoportot.

Nem kell hozzá erős angol, de valamennyi azért szükséges. A Supernova egy akció/kaland hibrid, megspékelve némi fejlesztéssel és apróbb logikai feladványokkal. Mindkét főszereplő egyszerre van jelen a pályákon, így ha nincs egy haverunk, manuálisan tudunk váltogatni közöttük - és ezt aktívan kell is használnunk, mert alapvetően eltérő speciális képességekkel rendelkeznek, a játék pedig nagyon erősen támaszkodik a csapatmunkára.

Dal R'El, a 17 éves kapitány például verekedés közben egyszerre két stukkert használ, így tovább bírja felmelegedés nélkül, cserébe közelharcban vérszegény. Alapvetően erősebb, mint társa, ezért a nehéz dolgokat egyedül ő tudja tologatni és húzkodni. Gwyndala pont az ellenezője: kardjával brutál csapásokat tud osztogatni, viszont a phasere nagyon hamar lemerül. Neki pedig pajzsa van, amivel az akadályul szolgáló lézersugarakat fel tudja fogni, hogy csak egy példát említsek.

Te menj a kék izé felé, én addig nyelem a homokot

A verekedés sajnos nagyon hamar unalomba fullad (főleg a játék elején), mert túl sok variáció nincs, nyomogatjuk az ütést, néha kitérünk és lövöldözünk oszt kalap. Ezen az ellenfelek sem segítenek. Watcher névre hallgatnak a kis robotok és ugyan lesz belőlünk néhány variáns, de már-már álmosító az egész. Barangolás közben szétverhetünk kék kristályokat, amikkel majd a felszerelésünket tudjuk fejleszteni.

Ezt úgy értsétek, hogy pár lépcsőben erősíthetjük a meglévő flintákat, esetleg kaphatunk újabb, erősebb példányokat, de igazából ennyi. Aktívan ugyan nem, de passzívan a legénység többi tagja is használható lesz. Miután megvan melyik pályán szeretnénk kalandozni, kiválaszthatjuk hogy a két fős kompániához virtuálisan ki csatlakozzon, hogy perk jelleggel néha-néha ő is odahasson. A három bejárható planéta egyébként eltérő környezetet biztosít, bár azért lehetne nagyobb a variációs lehetőség.

A pályák finoman szólva sem nagy kiterjedésűek, illetve majdhogynem cső formájúak. Ha van is elágazás valahol, akkor biztosak lehetünk benne hogy a végén egy extraként begyűjthető tárggyal találkozunk. A már emlegetett fejtörők sem szolgáltatnak túl nagy kihívást, de legalább megtörik a harcok monotonitását. A külcsínt az Unreal Engine egy módosított verziója hajtja, több-kevesebb sikerrel.

Hassunk oda Gwyn!

Messziről nem fest rosszul az anyag: hőseink karakteresek és természetesen pontosan úgy néznek ki mint a sorozatban, illetve a környezetben szintén fel lehet fedezni az eredetiséget. Aztán ahogy közeledünk, úgy válik egyre nyilvánvalóbbá és fájóbbá a büdzsé hiánya. Az átvezetőknél random szájmozgást kapunk és az addig okés látvány elkezd nagyon randán széthullani.

Ennél jobban nem rúgnék bele, mert nyilván borzasztóan messze van teszem azt a God of War Ragnaröktől, de azért nem fogunk hányi tőle. Ami ellenben rettenetes az a szinkron minősége. A jól ismert orgánumon szólal meg mindenki és hozzák is a szokott minőséget, de őszintén nem tudom milyen stúdióban vehették fel, annyira gáz.

Szóval alapvetően korrekt eresztés a Star Trek: Prodigy Supernova. A korosztály ismert, bár ugye a nyelvtudás még akár vízválasztó is lehet. A sztori korrekt, lehet egyszerre ketten játszani, kell benne egy kicsit gondolkodni és alapvetően hozza a rajzfilm színvonalát. Persze lehetne dögösebb és mélyebb a játékmenet, valamint a hangokat se egy fémodúban kellett volna felvenni, de ettől függetlenül még akár kellemesen is el lehet molyolni vele.