Spider-Man: Miles Morales (PC) teszt

Én rendkívül szerettem a fent említett mókát, végigtoltam 100%-ra az összes DLC-jével együtt, és ugyan a mellékes munkák csinálgatása nem volt a legszórakoztatóbb, illetve a helyzetek és az ellenfelek is egyre inkább hajmeresztőbbé váltak, ugyanolyan lelkesedéssel vetettem bele magam Miles Morales kalandjaiba, mint anno tettem Péter Parkőrébe.

A játékmenet sok esetben szinte semmit sem változott...

iPet kolléga már végignyálazta két évvel ezelőtt a PlayStation-ös variációkat (itten tessenek megkukkolni), így nem fogok túlságosan belemenni az objektív taglalásába a történetnek és az alapvető játékmenetnek, melyek egyébként igencsak hajaznak az elődére, főleg a hálólengedezés és a harcolás terén, egy-két apróbb különbséggel.

Miles-nak két látványos extrája van Peter-rel szemben: elektrosokkos támadásokkal és láthatatlansággal is tud operálni. Ezen előbbivel amellett, hogy generátorokat be tud indítani, vagy épp ellenkezőleg, szét tud barmolni, az erősebb védelemmel ellátott ellenfeleket is meg tudja törni. A láthatatlanság annak ellenére, hogy csupán egy bizonyos ideig tart, igencsak megkönnyíti az elhúzódásra hajlamos lopakodós részeket.

... a kütyükból mondjuk kevesebb lett, viszont a fejlesztésük is megdrágult.

Erre a két képességre szükségünk is lesz, ugyanis Miles, Peter-rel ellentétben, nem olyan szívós és erős, ráadásul csak négy kütyüvel ellátve kénytelen megbírkózni a továbbra is kemény és sokoldalú ellenfeles frakciókkal. Persze a végeredmény, továbbra is, rendkívül szórakoztató, és ugyan a fősztori hamar letudható, a rengeteg mellékes lehetőség ki tolhatja a játékidőt, és sok érdekes szösszenetet és részletet is megtudhatunk Miles életéről.

Mai tesztünk alanyában a legfontosabbak, természetesen, a PC-s adalékok, vagyis a sokszínű grafikai beállítások. Az igazán érdekesek, nem meglepő módon, a felskálázó opciók, és kivételesen az NVIDIA-sok előnyben lesznek. A DLSS 2.0-án és 3.0-án kívül elérhető még a DLAA (bár ez a lehetőség nem növeli a teljesítményt, ám cserébe nagyon megugrasztja a kép minőségét), no meg az NVIDIA Reflex is, bár "input lag"-ot szinte semennyire sem éreztem egyébként sem, szóval ez a lehetőség csak a legmagasabb beállításoknál hozhat némi pluszt.

Ez a láthatatlan-hálós-akupunktúra. De tényleg, ilyen létezik...

Ezeken kívül ott figyel a lehetőségek között még az AMD Fidelity FX Super Resolution, az Intel Xe SuperSampling, illetve az Insomniac Games saját Temporal Injection-e; rengeteg opció, csak azért, hogy kiüsse szemünket a HD. Persze a széleskörű monitortámogatás sem maradhat el: a 16:9-es aránytól egészen az "Ultrawide", tripla monitoros 48:9-ig támogat mindent eme legújabb pókkaland.

Hibátlanul át lett hozva a Miles Morales a számítógépekre? Szerintem igen, ugyanis a hibák, melyeket iPet bácsi felhánytorgatott, nálam csakminimálisan jöttek ki. A HDR itt-ott bekavart sajnos, illetve egy NVIDIA illesztőprogram frissítést is eszközölnöm kellett, mielőtt hajlandó lett volna a játék elindulni, azonban más objektumokba olvadó karakterekből nagyon kevéssel találkoztam, az arcanimációk ki lettek javítva és jól néznek ki, a befejező moziélmény is zavartalanul kerül átadásra, és csupán kétszer zuhant össze a program (szerencsére azonnal indítás után, így nem történt baj).

A mellékfeladatok struktúrája is ismerős; végig is csináltam az összeset.

Az elhanyagolható technikai mizériát leszámítva rendkívül jól szórakoztam ezzel az alkotással. Tény, kollégámhoz hasonlóan, én is gyengébbnek éreztem ezt a mókát az előzőhöz képest, azonban innentől már áttérünk az erősen szubjektív tartományba. A hosszra nem tudok panaszkodni, de egyedül azért nem, mert én, ha lehet, akkor előbb minden mellékes feladatot teljesítek, mielőtt a főszálat nyüstölném, így sokkal tovább tartott eljutni a mese végéig, mintha azonnal azt vettem volna célba. Tizenhét-tizennyolc óra alatt, normál nehézségi szinten (vagyis a harmadik szinten) 100%-ra lehet teljesíteni mindent, bár a trükkösebb "Achievement"-ekért bizony meg kell küzdeni.

A kiegészítő tennivalók változó eredetiséggel vannak ellátva: sok visszaköszön Parker kalandjaiból, de van néhány egyedibb feladat is, mint például mikor hangforrásokat kell különféle helyszíneken keresnünk. Egyik ilyen feladat sem nehéz, de változatosak és kikapcsolják kicsit az addig állandóan akciózó játékost, és rákényszerítik, hogy a részletekkel is foglalkozzon kicsit.

Pukk a kobakba, ez leheveredett, jóbarátom.

Mivel csak négy kütyü, jóval kevesebb fajta pókruha és képzettség opció vár ránk, mint korábban, ezért sokkal koncentráltabban fejleszthetjük Miles-t, akinek ráadásul a legerősebb trükkjei a "New Game+" játékmódban válnak csupán elérhetővé. A szerkentyűk fejlesztése és a ruhák megvétele drágább lett, viszont a rengeteg tennivaló miatt nagyon sok fizetőeszközt is kapunk, melyből immáron csak kettő fajta van.

A számomra a sztori egyszerre volt fantasztikus és kissé frusztráló is. Ismét előbújt két nagyhatalmú frakció, akik Peter akciói során valahogyan rejtve tudtak maradni, és az összecsapásaik ugyan nem tűntek annyira kaotikusnak és irritálónak mint a korábbi installációban (rühelltem az előző játékban, mikor elárasztották a rabok a háztetőket és mesterlövészkedtek rám, így megakasztva a haladást, arról nem is beszélve, hogy egy lövéssel a fél életemet is leszedték), de nem volt könnyű lenyelni, hogy már megint áll a bál New York-ban. Csoda, hogy maradtak még lakók az előző katasztrófa után.

Szia Uram, van egy pár perce beszélni Urunkról és Vezetőnkről, Garfield-ról?

Ezt csak tetézte, hogy Miles eleinte nem tűnt többnek, mint egy fiatalabb Parker-nek, kinek a poénkodása ráadásul eléggé fárasztóra sikeredett. Peter-nél még elfogadtam itt-ott, hogy harc közben jártatja a száját, mert azért néha-néha betalált, de Miles sajnos a túlnyomó részt távol állt a viccestől. Szerencsére mindezek ellenére a mese végére sikerült megszeretnem eme új Pókembert is, ráadásul az utolsó etapban nagyon felpörög minden és egy igencsak kielégítő befejezést kapunk.

A másik, és tényleg utolsó, nagy hasfájásom pedig rendkívül szubjektív, ez pedig az, hogy mindenki valamiféle zseni. Ez az elődben annyira nem jelent meg, hisz MJ és May, két centrális szereplő, normális, hétköznapi karakterenek voltak beállítva. Azonban Miles-t, édesanyján kívül, csak tech-zsenik veszik körbe, akik csettintésre összehoznak olyan applikációkat, és tudományos megoldásokat, melyektől lemászik a fülem a helyéről.

Erre a lécre fogom feltekerni a testeteket, hörrrrrrr... és ti észre sem fogjátok venni... szó szerint.

Félreértés ne essék, nincs túlzásba víve, szerencsére, meg hát a technológiai szint az okos, programozható anyagokkal annyira elszállt már, hogy tényleg nem kellene az ilyen dolgokon fennakadnom, de távol állok a tökéletestől. Egy szimpla, öregedő makákó vagyok, akinek egy egyszerű weboldal összerakása is éveket vesz el az életéből; nem vagyok irigykedő, áhh.

Kicsit soknak érződhet a játék árcéduláján kuksoló szám, de mindenkit biztosíthatok, hogy az utolsó fillérig megéri a pénzét a Spider-Man: Miles Morales (PC). Húsz óra biztos lesz benne, ha kiélvezzük minden részletét, és miért ne tennénk? Az érdekes dolgok mindig a részletekben vesznek el, mint fent már említette; és itt lesz rengeteg részlet. És van cica is; tíz per tíz, száz pont a százból, év játéka díjat neki...