Spider-Man: Miles Morales teszt

Az Insomniac valamibe nagyon belenyúlt: úgy tudta megragadni az esszenciális hálószövő élményt, hogy remek környezetet biztosított hozzá kellően érdekes sztorival, valamint korrekt mértékű térképpel, amin ugyan bőven akadtak tennivalók, de sosem érezted azt, hogy agyonnyomna a korlátlan szabadság. Ennek megfelelően szépen jött mind az anyagi, mind pedig a szakmabeli siker, ráadásul a The City that Never Sleeps DLC csomag úgyszintén pozitív fogadtatásra lelt.

Összességében elmondhatjuk, hogy a PlayStation kínálat egy újabb gyöngyszemmel gazdagodott, mivel mind a képregény rajongók, mind pedig a hétköznapi gamerek kiválóan szórakoztak vele. Ahogy telt-múlt az idő, úgy robbant a bejelentés: érkezik az új rész Miles Morales-szel a főszerepben, méghozzá egyenesen PS5 nyitócímként!

Hinnye de nagy marha vagy! (PS5)

Aztán persze kiderült, hogy valójában jön PS4-re is. A kedélyek tehát szépen lehiggadtak, hozzánk befutott mindkét variáns tesztre, így lehetőségünk volt viszonylag alaposan próbálgatni őket. A teszt nagyobbrészt ezzel együtt a "régi" masinán készült, de a screenshotok között találtok friss, ropogós PS5 darabokat is. Természetesen a cikkben kitérek majd a két verzió közötti eltérésre (amik szinte csak és kizárólag a külcsínt érintik), viszont mivel a tartalom teljesen megegyezik, ezért egy kalap alá vettük őket.

Már csak azért is, mert a PS4 bőven bemutatja, hogy mennyi kakaó van még benne. Történetünk a kiegészítő után veszi kezdetét. Peter szépen tanítgatja Miles-t arra, hogy kell New York hőseként viselkedni. Aztán együtt bele is kóstolhatnak az akcióba, mert Rhino sok balszerencsés egybeesésnek köszönhetően kiszabadul cellájából. Hőseink ugyan megállítják komolyabb nehézségek árán, viszont PP elutazik pár hétre Mary Jane-nel Európába, így a nagyon fiatal Póköcsire marad a rend fenntartása.

Hatalmas pechére két komoly tűzerővel rendelkező alvilági szervezet készül éppen egymás torkának ugrani, Miles pedig az egész hacacáré kellős közepén találja magát. Mindkét szervezet a Nuform nevű, brutálisan hatékony energiahordozót akarja magáénak tudni és nyilván közben az sem érdekli őket, ha elpusztul a fél város. A sztori természetesen ennél sokkal gazdagabb, viszont nem spoilerezném szét. Felbukkan majd jónéhány ismert (esetleg kevésbé szem előtt lévő) újhullámos jófiú és antagonista, szóval a klasszikus képregényes feeling adott lesz - már csak azért is, mert nagyon szépen illeszkedik az alapjáték vonulatába.

Nahát, hangyácskák (PS4)

Nem véletlenül használtam ezt a kifejezést, mert bármennyire is szeretnék, ez bizony nem a sorszámozott folytatás, hanem egy kövérre hízlalt kiegészítő új hőssel. Tulajdonképpen a mechanikák változatlanok: kedvünkre hálóhintázhatunk a bejárható kerületekben, hogy ott vagy tovább gördítsük a fő cselekményt, vagy pedig mindenféle melléktevékenységgel üssük el az időt.

Persze nagyon sokat harcolunk illetve felszerelésünket is babrálhatjuk, de lássunk inkább a külcsínt valamint a mögötte lévő technikát, hiszen itt lesz a legnagyobb eltérés a két verzió között. A látvány a régebbi PS-en is több, mint korrekt. A város remekül kidolgozott: teljesen mindegy, hogy Harlemben vagy a pénzügyi negyedben lófrálunk, mindenhol szépen összerakott paneleket kapunk, persze a helyi látványosságokal egyetemben.

Nyilván megtalálható a Bosszúállók főhadiszállása, a Fisk torony meg persze az egyéb nevezetességek. Ha csak úgy elvegyülünk a tömegben, akkor anyagunk ontja magából a karácsonyi hangulatot. Mindenhol dalolászó járókelők, díszek, esetleg random bulik találhatóak. Az időjárás úgyszintén nagyon változatos és mutatós: néha szakadó hóesésben ugrabugrálunk, aztán felváltja a ragyogó napsütés vagy esetleg a fekete éjszaka. Igazából teljesen mindegy, mert New York fényei és látképe mindenhogy lenyűgözőek. Az egyedüli, ahol lehet érezni, hogy elfogyott a vas, azok a szereplők arcának animációja - itt azért tud problémákba ütközni anyagunk.

Két póki egy csárdában (PS5)

Technikai oldalról alapvetően rendben leszünk, viszont belefutottam néhány olyan bugba, ami szerintem nem volt megtalálható az elődben. Néha tárgyak és emberek képesek átlógni a falakon, de nem olyan számban, mint egy frissen kiadott Ubi játék esetén. Ennél bosszantóbb, hogy kétszer úgy szétfagyott a program, hogy áramtalanítanom kellett a Pro-t.

Viszont a leggázabb esemény az egész végén történt. Miközben néztem a záró képsorokat, a szereplők konkrétan vektorokra bomlottak le és ahelyett, hogy gyönyörködtem volna a végefőcímben, hallgattam ahogy barna pacák és nyilacskák beszélgetnek. Ez nagyon borzalmas volt, remélem valami patch-et készítenek hozzá. Ezzel szemben az új masinán semmiféle gonddal nem találkoztam.

Itt ugye már választhatunk két beállítási séma között, hogy mit preferáljon anyagunk: a maximális grafikát vagy a folyamatos játékélményt. Előbbinél minden földi jóval fel lesz szerelve a látvány: jön a ray-tracing (nem vagyok hajlandó a magyar nevét használni, sorry), az extra élsimítás meg minden más. A töltési idők gyakorlatilag nem létezőkké válnak. Ilyenkor tényleg érzed, hogy na, itt a nextgen. Persze arról azért nincs szó, hogy egy egészen más játékot kapsz, de igen erősen érezhető a plusz nyers erő jótékony hatása. Szebbek az effektek is, nagyobb a képfrissítés, ami meg főleg hálóhinta közben jön ki.

Harlem feeling (PS4)

Maga a játékmenet amúgy ahogy már pedzegettem, nagyon hasonló. Ahogy haladunk előre a fő sztoriban, úgy nyílnak meg a mellékes tevékenységek - ezek 90 százalékban megegyeznek az elődben látottakkal. Azaz megállíthatunk folyamatban lévő rablásokat, tűzharcokat, esetleg autólopást. Aztán később jönnek az egyéb harci kihívások (lopakodás, hálóhinta, bunyó), majd pedig megnyílnak a gyűjtögethető dolgok, valamint ellenséges bázisokat is fel tudunk számolni.

A legérdekesebb viszont az lesz, amikor különféle zenei elemeket keresgélhetünk, hogy a játék végén egy nagyon menő mixé álljon össze. Közben persze érdekes háttérinfókat is kaphatunk. A legjobb az egészben, hogy abszolút belátható mennyiségben kerültek bele a programba, sosem nőnek a fejünkre. Újdonság, hogy haverunk, Ganke fejleszt egy appot, ahova beesnek különféle kérések.

Lesz, hogy egy macskát kell megmentenünk, néha csak simán röpködnünk kell, de belefuthatunk jóval összetettebb problémákba is, mondjuk a börtönben lévő Fisk embereibe. Szóval próbál változatos lenni az egész, erre nem lehet panasz. Maga a harc egyébként kísértetiesen hasonlít az elődhöz. Alapvetően a négyzet és háromszög variálásával csalhatunk elő kombókat.

Kéne egy repülő (PS4)

Pesze hálóvetőnket ugyanúgy használhatjuk mint eddig: kellően sok ellövése után vagy megbénítunk valakit, vagy pedig odaragasztjuk egy adott tereptárgyhoz. Védekezni elugrással tudunk, pókösztönünk szürkén, majd pedig pirosan fog izzani. Egy másik újdonság itt érhető tetten. Miles képes a testében lévő bioáramot támadásra használni. Ilyenkor sárga energiakisülések borítják karjait, majd pedig a dedikált gombok lenyomásával különféle extra, durván nagyot sebző támadást vehetünk elő.

Persze nem minden szituációt kell erőből megoldanunk. Lopakodni, sunnyogni ugyanúgy tudunk, sőt, még láthatatlanná is tudunk válni, ami a szorult helyzetekben nagyon jól fog majd jönni. Minden tevékenység, amit csinálunk tapasztalati pontot ad, ami magával hozza a szintlépést. Ilyenkor pontokat osztogathatunk el a képességfán, ami ugye új skillek megnyitásához vezet. Felszerelésünket szintén fejleszthetjük, bár egy kicsit máshogy. A kihívások teljesítése után arany csillagokat kapunk és ezeket tudjuk felhasználni mondjuk egy új ruha megvásárlásához, esetleg hálóvetőnk erősítéséhez. Ha ez nem lenne elég, különféle modokat is kreálhatunk, szintén ezekből a vackokból, szóval abszolút játékstílusunkra tudjuk szabni főszereplőnket.

Na, merre repkedjek? (PS4)

Amire szükségünk is lesz, főleg a későbbiekben. Ellenfeleink először sima, mezei bűnözők lesznek, akikkel könnyedén el tudunk bánni. Aztán persze bekeményítenek és előkerülnek azok a katonák, akik mondjuk lehetetlenné teszik, hogy használjuk a méreg képességeket, vagy pedig egyenesen ellenünk fordítják őket. Viszont a verekedés pontosan ettől lesz változatos, mert nem tudunk hátradőlni sosem, mindig tartogatni fog valami kihívást.

A tartalom sajna nem sikeredett ennyire acélosra. Bő két, esetleg szűk három délután alatt simán a végére lehet érni - és ebben már a kihívások nagyobbik felének teljesítése is benne van. Akad ugyan extra endgame opció, bár nem túl sok, szóval próbáljuk meg kiélvezni minden percét. Nem lett tehát teljes értékű folytatás a Spider-Man: Miles Morales, viszont nyilván jóval gazdagabb, mint egy sima DLC, ráadásul magyar feliratot is kapott. Szép, könnyed, kifejezetten szórakoztató produktum, ami PS5-ön még egy extra fokozatot rátesz, bár azért a DualSense joy-t talán jobban is ki lehetett volna használni. Sebaj, majd talán a következő rész!