Spider-Man 2 (PC) teszt

Azonban videojátékok terén nekem és a pókos rajongótábornak is egyöntetűen a 2018-ban elindult Marvel's Spider-Man széria fog az eszünkbe jutni, legyen szó a konzolos részlegről avagy a PC-s hadosztályról. A rajongás pedig jogos; ezen alkotásokat én a Batman Arkham trilógiához tudnám hasonlítani, mind történetmesélés, mind pedig tartalom, irányítás és prezentáció terén. Az alapok Pókéknál is szinte mindenhol ugyanazok, és az érdekességek mindig a részletekben vesznek el.

Én imádtam a legelső részt, mikor az 2022-ben megjelent PC-re, és a rá körülbelül fél év után megjelenő Miles Morales PC-s portjával is egész jól elszórakoztam, ám utána két évig semmi. El is felejtettem nagyrészt a sztorit, kiment a kezemből az irányítás könnyed mivolta, és szuperhős pótlékként 100%-os "Achievement"-teljesítésig toltam a Batman Arkham Knight-ot. Nem kellett volna. És nem azért, mert néhány agysejtem örökre világgá meg a fejemből a kihívás okozta frusztráció miatt.

Ezek a gyűrűk Superman 64-es PTSD-t váltottak ki belőláááááááááá száguldáááááás!!!

Hanem azért, mert a fluid irányítást, amit a Knight-ban megszoktam felváltotta a kicsit botladozó, hálólengős kontrol, ami egyébként igencsak jól lett implementálva az új Spider-Man játékoknál. Elképzelhető, hogy a korábbi címekben jobbra, zökkenőmentesebbre sikeredett Peter és Miles irányítása, vagy csak nekem érződött idegennek a furcsa gomb-elhelyezés, de a széria mostani új iterációjában valamiért kevésbé éreztem biztosan a hálószövők mozgását. Ez a harcnál jelentett nagyobb kihívást, melyet nem volt egyszerű megszokni, de erről majd bővebben lejjebb.

A Spider-Man 2 rajtja PC-n az irányítástól függetlenül sem volt zökkenőmentes. Rengetegen panaszkodtak a teljesítményre és annak ellenére, hogy kissé megkésve láttam neki a tesztelésnek, én is találkoztam technikai bukkanókkal. Például a játék az indulást követő első pár perc után kifagyott a bánatba, mert nem töltöttem le a legújabb NVIDIA driver-t. Oké, ez még mondjuk érthető is lenne, bár ettől függetlenül fura, hogy a driver hiánya egy játékot teljesen játszhatatlanná tenne. Sebaj, javítottam a hibámat, és belekezdtem a mókába. Mindent maxra toltam a vicc kedvéért, még a Ray-tracing-et is, 4K-s felbontás mellett. A játék egyetlen hálólengésig bírta, majd jött az újabb fagyás.

"Pókember... van egy vallomásom neked!", "Őőő asszem hív egy bajba jutott... izé pinyáta, mennemkellpááááá..."

A hibaüzenet, amit ekkor kaptam, próbált segíteni a probléma megoldásában. Talán a driver-em nem a legfrissebb; ez a kifogás jó lett volna, ha nem az imént frissítettem volna azt. Ám elképzelhető, hogy a videokártyám felhevült. Ez is egy jó ajánlat, bár nem hallottam, hogy a hardver bármennyire is felpörgött volna, ami pedig tetézte a helyzet komikus mivoltát, hogy az üzenetben a GPU hőmérséklete is fel volt tűntetve a fagyás pillanatában. Ami az acélt olvasztó 57 fokon állt (celsius).

Ajjaj, az már láznak is túl sok. Kár, hogy általában egy videokártya a száz fokos forróságnál gondolkozik el az azt kiváltó program leállításán. Végül a megoldás az volt, hogy a Ray-Tracing-et levágtam nullára. Így szolidan jött minimum 60 FPS (de szerintem több is volt az), a játék pedig eme nyersanyagigényes beállítás nélkül is egész kellemesen nézett ki, úgyhogy a Ray Tracing technológia ismét megmutatta, hogy mire jó.

Tudományos és fantasztikus pixelhalmokat kell keresnünk a környező susnyásokban. Ez ám a technológiai innováció.

Azonban, ha már az optimalizálatlanságot elővettem, lássuk, hogy mi más hibával szembesültem a teszt során. Találkoztam villódzó textúrákkal, árnyékossá, feketéssé váló szemfehérje színnel (például Peter-nél és Kraven-nél), a környezetben kissé elsüllyedt járókelőkkel, illetve a vidámparkos részen több bug is befigyelt, mikor Peter-rel megálltam egy padnál, vagy korlátnál. Ilyenkor Harry és MJ néha csak ide-oda rohangáltak, nem csatlakoztak hozzám, így nem is tudtam elszabadulni ezekről a helyekről (a rendszer nem adta be az ESC opciót), ami miatt úgynevezett "Soft-lock"-ot szenvedtem el, és újra kellett az állásomat tölteni.

Ilyen beragadást még harc közben is láttam, mikor egy-két gonosz úgy vélte, hogy ők most átcsúsznak a fal textúráján és úgynevezett "Wall-hack"-et követnek el. Ezzel mondjuk nem lett könnyebb a dolguk, mert kilőni, vagy kitámadni nem tudott egyik sem az új otthonából, de sok esetben én sem tudtam bántani őket, ami azért problémás, mert egy harci jelenetnek akkor van vége, miután minden csúnyaság lefeküdt. Szerencsére az én esetemben mindig úgy csúsztak bele a falakba a bolondok, hogy elég közel maradtak a szélhez, így ütni még tudtam őket, de, ha mégis elakadnánk egy ilyen hiba miatt, a játék elég gyakran ment, szóval az újratöltéssel nem veszítünk túl sok időt. Legfeljebb türelmet.

A mentős úrnak az operációs rendszere olyannyira meglepődött a váratlan vendégtől, hogy lefagyott.

A negatív tapasztalataimat pedig a harccal zárnám, ha már az elején beharangoztam. A billentyűzet-egér kombó kissé kényelmetlennek érződő gombelosztást kapott, melynek a megszokása és kitanulása nem két perces meló. A speciális mozdulatokat a jobb rágcsálógomb nyomvartartása közben lehet előidézni mindig egy másik billentyű lefejelésével (bal egérgomb, SPACE, ALT, F, 1, 2, 3, 4). Kicsit kacifántos, főleg, hogy közben ide-oda ugrálnánk pók úrral, és a zárójelben felsorolt billentyűket önmagukban is használnánk, úgyhogy a betanulási/megszokási idő hosszabb lesz, ha nem jövünk azonnal az elődöktől. És még talán akkor is.

Továbbá jóval nehezebbek is érződtek a harcok a korábbi játékokhoz képest. Jó, az Amazing szinten toltam, ami majdnem a legnagyobb nehézségi mérő, viszont a leírás egy kiegyensúlyozott játékélménnyel kecsegtetett. Hazudtak. Minden ellenfél jóval agresszívebb a megszokottnál, főleg a lőfegyveresek. Pedig Peter és Miles eléggé sokmindent kibírnak az átvezetőkben, azonban az éles csatározásban úgy folyatják az életpontjaikat a bekapott találtoknál, mintha nem is lenne nekik. Továbbá a veszélyt jelző "pókérzékünk", mely azt hivatott mutatni, mennyire van közel egy támadás a landoláshoz, sokszor túl későn jelenik meg, szinte semmi időt nem hagyva a kitérésre, vagy blokkolásra.

Hiába rohan a világ és a technológia, visszatérni a régi szép időkbe mindig is csodálatos lesz.

A helyzet duplán problémás, ha úgy van forgatva a kamera, hogy a képen kívülről érkezik az offenzíva, mivel így még egy századmásodpercnyi időm sincs reagálni. Ha pedig többen vannak testközelben, akkor könnyedén ki tud zökkenteni minket a ritmusunkból egy találat elszenvedése és az éppen irányított főhős nevetségesen gyorsan le fog feküdni. Úgyhogy nem elég a jobb egérgomb, a SPACE és az ALT nyomkodása. Használnunk kell aktívan a képességeinket is, és ki kell tanulni a blokkolásnak a művészetét (átkozott egy művészet, az tuti).

Ez a procedúra nem lesz egyszerű, de a tartalom és a narratíva továbbra is vannak olyan jók, hogy megkönnyítsék a harc fájdalmainak az elfogadását, melyek, minden negativitásom ellenére annyira nem bántóak, és segítenek egészséges szinten tartani a vérnyomásunkat. Csodálatos. Bár most az összes kiegészítő tevékenység, például a bűnmegelőzés, illetve a gyűjtögetnivalók szedegetése, kissé fárasztónak hathatnak, és nem csak azért, mert rengeteg ilyennel fogunk találkozni a kalandozásunk során, no meg mindegyik eléggé ismerős struktúrával rendelkezik, hanem, mert jóval érdekesebb, hogy mi fog történni Peter-rel, MJ-jel, Harry-vel és Miles-zal.

Pók Urat settenkedő üzemmódban még akkor sem veszik észre, amikor kilóg a környezetéből.

A történet több ágon halad, és ugyan Peter-ék sztorija eleinte engem jobban megfogott, hisz Harry-nek a titokzatos gyógyulása mögött biztos van valami disznóság, Miles sztorija is előbb-utóbb visszatér a saját kis mellékvágányából (vagyis az egyetemi jelentkezés "nagy" dilemmájából), hogy egy fantasztikus egésszé álljon össze a mese. Továbbá a kiegészítő küldetések igazán Pókemberesre sikeredtek, mint például gimnazista diákok problémáinak a megoldása és fényképek készítése. Mondjuk ezeknél az abszurditás eléggé hajmeresztő szinteket is elért (például egy báli párfelkérésnél a technika összekrepálja magát minden fordulónál és nekünk kell megoldani az összes technikai bökkenőt), de legalább relatíve szórakoztatóak voltak.

Lehet, kicsit későn szólok, hogy iPet kiveséző tesztjét is olvassátok el, lévén, hogy igazából a konzolos és a PC-s verzió ilyen téren semmiben sem különbözik, és a fent olvasható megemlékezéseim többnyire szubjektívek voltak, semmint informatívak. Egyedül a prezentációval kapcsolatos megszokott beállításokat lehetne egyedinek nevezni a PC-s téren, de ez talán nem fog senkit sem meglepetésként érni. A gépigény egyébként egészen barátságos, annak ellenére, hogy az első pár bekezdésben kicsit szidtam az optimalizálatlanságot.

Pókszárnyon szállni élvezet... feltéve, ha a becsapódás erejét nem arccal tompítjuk.

Továbbá a fejlesztőcsapat rajta van a javításokon (a cikk kiadásának pillanatában már Ray Tracing-gel is tudtam fagyás nélkül játszani), szóval eme alkotás csak jobb lesz az elkövetkező hetekben. Mondjuk igazán eltolhatták volna pont ennyi idővel is a megjelenést, és akkor most nem lenne tele a Steam-es értékelés ka-ka kommentekkel. Ám, mint tudjuk, egy ilyen "szabad vélemény nyilvánítást" megengedő platformon az értékelések nem feltétlenül mutatják egy játék valós állapotát és annak a minőségét (review bombing).

Sokkal többet pedig nem is tudnék mondani. A Spider-Man 2 méltó folytatása az elődöknek, grandiózusabbnak és szebbnek érződik azoknál, azonban nehezebbé is vált, olyannyira, hogy a végére már igencsak herótom volt a harci eseményektől. Ráadásul a bónusz kihívások, mint például Mysterio harci VR arénái gyakran fognak hajtépést és monitordobálást kiváltani azokból, akik arany szintre akarják ezeket teljesíteni. Szóval... khm ha valaki tud olcsón akár használt 4K-s monitort... az írjon.