Spider-Man 2 teszt

Így az egyetlen, valóban jól teljesítő cím mindenki kedvenc Pókfejének kalandját dolgozta fel. A 2018-as alap kiadás remekül sikerült, amit tovább tetéztek a The City That Never Sleeps DLC-csomaggal, valamint a nem teljes értékű, de ettől még több, mint korrekt Miles Morales "folytatással". Nyilvánvalóan ezek elérhetőek lettek PC-re is (Garga mester szintén elégedetten csettintett, bár gondolom az uv annyira nem ízlett) - egy ilyen sikersztorira pedig hatalmas szüksége volt a Marvelnek.

Nyilvánvalóan nem csináltak titkot abból, hogy készítik a sorszámozott, második etapot, ráadásul roppant szimpatikusakat nyilatkoztak a fejlesztők, ami vissza is köszön tesztalanyunkból, de erről később. Igen, valóban befutott a Spider-Man 2 és pontosan azokat az erényeket lovagolja meg, amiket már öt évvel ezelőtt is nagyon bírtunk, úgyhogy azonnal tóduljatok a kasszához, imádni fogjátok. Persze nem eszik ilyen forrón, mert a tökéletestől is messze van, de további rizsa helyett nézzük a részleteket.

Bukórepüléééééés

A történet tíz hónappal az MM lezárása után játszódik - a két Pókfej vált vállnak vetve próbál rendet tartani New York-ban, miközben a saját életüket szintén megpróbálják sínre tenni. Peter épp egy új tanári állást kapott Miles sulijában, míg az ifjabbik hálószövő a továbbtanulási opcióin vekeng. Sokáig nem tart sajnos az idill, mert Sandman váratlanul megjelenik a belvárosban és irgalmatlan ramazurit csap.

Hőseink ezt nem nézik tétlenül és nagy nehézségek árán ártalmatlanítják Marko-t, aki viszont egy elég creepy üzenettel búcsúzik tőlük - annyit mond, hogy már úton vannak és jönnek. Ennek persze csak pár nappal később lesz foganatja, amikor megérkezik Kraven egy jó vadászat reményében NYC-be. Ez természetesen csupán a bevezetés, a történet ennél lényegesen összetettebb és bonyolultabb, viszont ahogy eddig sem spoilereztem, úgy most sem fogom megtenni. Annyit a trailerek miatt azért lehet tudni, hogy a szimbióta is fel fog tűnni (sok egyéb régi ismerős mellett), de tényleg legyen elég ennyi.

Ami biztos, hogy én remekül szórakoztam: vannak benne csavarok, váratlan fordulatok, visszatérő és új szereplők, ráadásul ugye két hősünk van, kidolgozott és jól ábrázolt, de elkülöníthető jellemmel. Szóval, ha bírod a képregényes történeteket, akkor már ezt az aspektust is nagyon bírni fogod. Kicsit több benne a nosztalgia és feelgood trip, de szerintem ez remekül áll a stuffnak, így imádtam amikor mondjuk Harry Osborne és Peter nosztalgiáznak vagy éppen MJ-vel hárman vidámparkoznak.

Mondom balra. Bocs, mégse, inkább jobbra!

Beszéljünk inkább a külcsínről, mert az előddel ellentétben ez már csak PS5-re jelent meg. Gondolom jön majd valamikor PC-re is, de jelenleg kizárólag a kurrens Sony masinán érhető el. Pont emiatt joggal vártunk minőségi ugrást a grafikában és a technikai háttérben, amit azért szállít a stuff, bár inkább az összkép, ami sokkal megkapóbb.

Részletesebbek a karakter modellek, jobbak a fény/árnyék hatások és aminek nagyon örültem, hogy végre van rendes szájmozgás az átvezetők alatt. A bejárható terep szinte teljesen megegyezik az elődben látottal, bár, ha jól emlékszem abban az Astoria negyed nem volt elérhető. A jellegzetességeket ugyanúgy megtaláljuk és majdnem mindenre fel tudunk hintázni meg rohanni. Az animációk szintén pazarul sikerültek, teljesen mindegy, hogy ugrálunk, harcolunk vagy hálóhintázunk, nagyon fluid minden. Picit talán több benne a monumentális jelenet, mint volt, jó példa erre rögtön a kezdő verekedés Sandmannel. Ezt a részt nem is ragoznám túl, jól nézi, érezhetően fejlődött és valahova az élmezőny végébe helyezném el.

A technikai háttér alapvetően szintén rendben van, elérhető a szokásos felbontást vagy FPS-t preferáló lehetőség - utóbbi esetében szerencsére tényleg tartja is magát nagyon közel a 60-hoz, teljesen mindegy, hogy mekkora a ramazuri amiben épp vagyunk. Ami ellenben fura, hogy Sony játékhoz képest meglehetősen sok a bug benne. Eltűnő feliratok, széteső karaktermodellek, beragadó animációk, nagyjából ezekkel lehet találkozni. Egyik sem game breaking, de például, amikor Harry feje két méterre volt a törzsétől és úgy dumált, az megmosolyogtató volt.

Figyelő tekintetem NYC utcáin nyugtatom

Kaptunk információkat arról, hogy a két patch, ami a startig érkezik, miket javít, de az ilyen típusú hibák sajnos nem voltak benne megemlítve. Szintén érdekes, hogy mind az első rész, mind pedig a Miles Morales hasonló gondokkal küzdött, de aztán javították őket, szóval gondolom itt is valami hasonló a terv.

Ne értsetek félre, nem tragikus a helyzet, de azért meg kell említeni. A játékmenet viszont szinte semmit sem változott, csupán tovább bővítették a lehetőségeinket a játék minden területén, előhozva kicsit a "második rész" életérzést. Kétségkívül a legnagyobb újítás, hogy mindkét Pókember játszható szereplővé vált, ami nagyon jól áll a stuffnak. Ezt úgy képzeljétek el, hogy ugyan mindig az egyiküket irányítjuk, viszont verekedésnél jön és besegít a másik, akit a gép irányít, majd ennek végeztével megy is a dolgára. Természetesen ez magával hozza azt is, hogy lesznek közös missziók, de közben pedig vannak személyre szabottak, amit az eltérő pókfej ikonok mutatnak.

Ilyenkor a rendszer azonnal felkínálja a csere lehetőségét, nem kell külön bíbelődnünk ezzel. Az alapvető képességeik megegyeznek, viszont a speckó támadások már eltérést mutatnak. Peter a ruhájába szerelt extra karokkal tud machinálni, míg Miles ugye rendelkezik elektromossággal és ezzel aprítja a rosszarcúakat. A harcrendszer, ahogy említettem, koppra megegyezik a már ismerttel, némi extrával megspékelve. Az alapütések (négyzet, háromszög), a hálófonás (R1 nyomogatás) és a kitérés (megfelelő időben a kör lenyomása) nem újdonság, ahogy a messziről történő odahatás sem (háromszög).

Na, hozd az a bundás kenyeret haver

Van azonban néhány olyan ellenség, akik támadásait blokkolnunk kell - ha ez sikerül, akkor megzavarodnak, mi meg csépelhetjük őket, mert minden másra immunisak. Mindkét karakter négy-négy különleges támadással rendelkezik, amik az L1 plusz dedikált gomb hívószóra aktiválódnak. Természetesen különféle kütyüket is be tudunk vetni, amiket pedig az R1 nyomva tartásával hívhatunk elő.

Ezek a lehetőségek az akrobatikával karöltve roppant látványos helyzeteket teremtenek. Persze a gyógyulásra is van lehetőség - amint feltöltődik az életerőnk alatti csík úgy helyreállíthatjuk megtépázott önbecsülésünket, de választhatjuk az azonnali KO lehetőségét is. A csík mindkét esetben lenullázódik és újra fel kell építeni. Ellenfeleink zömmel Kraven zsoldosai közül kerülnek ki, de összeakasztjuk a bajszunkat piti bűnözőkkel, egy gyújtogató szekta tagjaival meg más frakciókkal. Természetesen főellenségek vannak, viszont ezekről inkább nem beszélnék, legyen meglepetés az ellenül való harc.

A stuffnak megmaradt az RPG jellege is. Azaz minden elvégzett tevékenységért cserépe xp-t kapunk, amivel meg szinteket lépegethetünk és képesség pontokat oszthatunk szét. Érdekes, hogy van egy közös pool, amiben mindkét karaktert egyszerre tudjuk fejleszteni, de ezen kívül tudjuk még külön-külön is erősíteni őket. Nyilvánvalóan nem csak ennyiből áll a szerepjátékos vonal: brutál mennyiségű kosztümöt aktiválhatunk, meg persze növelhetjük a sebzésünket, életerőnket és egy kazalnyi dolgot.

Túlerőben vagyok

Ez viszont nem tapasztalati pontból megy. Minden ilyen növeléséhez szükségünk lesz úgynevezett általános vagy ritka tech cuccra, illetve hőspontra, amiket a különféle másodlagos tevékenységek során zsebelhetünk be. Igen, ez szintén megegyezik az elődben látottakkal, viszont talán egy picit diverzebbek mint ott voltak. Az egyes kerületek jelzik, hogy éppen milyen tevékenységet végezhetünk: megkereshetjük Homokember emlékeit, de fotózhatjuk a nevezetességeket, manipulálhatunk mindenféle gént, összeakaszthatjuk a bajszunkat a már említett piromán szektával, Spider-botokat gyűjthetünk, satöbbi.

Amellett, hogy a fejlesztéshez szükséges eszközöket ezek biztosítják, még egy csomó cool melléksztorit is láthatunk. Ha végzünk egy adott feladattal, akkor mindig jön egy lezáró jelenet, amiknek nyilván nincs közük a fősodorhoz, de ettől még simán mélyítik az egész univerzumot, plusz a képregény rajongóinak is tartogatnak extra kikacsintgatást. Ahogy már említettem, a térkép korrekt méretű, de hála a magasságosnak nem óriási, pont a kezelhető méret. Fő küldetésből összesen 31 darab van, ehhez jönnek hozzá a már taglalt másodlagos tevékenységek.

Nekem az első végigjátszás majdnem harminc órámba telt, viszont az extra dolgok nagyobbik felét is abszolváltam - ha csak a sztorira vagy kíváncsi, az olyan 15-20 óra körül lehet, tempótól függően. Amint ellenben imádtam, hogy nincs felesleges és értelmetlen grindolás mint a hasonló open world cuccokban. Igaz, lehetőségből szintén kevesebb van, de cserébe azok nagyon minőségiek és van hozzáadott értékük az egészhez (rád nézek Ubi és AC).

Nyomjad MM!

Eddig tehát minden szép és jó, de van azért pár negatívum, amiket meg kell említenem a korrekt összkép jegyében. A technikai gubancokról már beszéltem, de néha a játékmenet is hajlamos a fura dolgokra. Főként hálóhinta közben tud befurcsulni: ugye több módon haladhatunk előre, de azért bele lehet zavarodni, hogy akkor most csak simán lengedezünk vagy kanyart akarunk bevenni, esetleg fel akarunk tapadni egy ház falára vagy éppen rohanni akarunk rajta.

Azért itt párszor szívtam a fogam. A sztori ugyan tényleg nagyon szórakoztató, viszont néha le fog ülni - van pár küldetés, aminek színtiszta filler jellege van, ezeket bőven kihagyhatták volna, hogy még áramvonalasabb legyen az egész. A zenékről, hangokról viszont meg csak és kizárólag szuperlatívuszokban tudok beszélni. Mindenki azt a szinkronhangot kapta meg amit már megszoktunk az elődben, de az újak is teljesen rendben vannak.

A zenék hozzák a jóféle, klasszikus Marvel-es betéteket és amikor kell akkor teljesen felpörget, de a chill legalább ennyire jól áll neki. Azt meg külön imádtam, hogy Miles-nak lesznek olyan szegmensei amikor előbújik a DJ énje, iszonyat jó mixeket hoz. Rettentően sok dolgot tudnék még írni a cuccról, de azt hiszem, eljött az ideje az összegzésnek.

Kicsit zörög a láncod és lapos a gumid Harry

A Spider-Man 2 tehát alapvetően remekül sikeredett. A külcsín kiváló, a játékmenet áramvonalasítása szintén jól sült el, a két hős szerepeltetése pedig parádés. Maradtak a jól ismert mechanikák, de pont annyit raktak hozzá, hogy ne érezzük megúszósnak. A tartalom abszolút korrekt, ráadásul izzadságszag nélkül hozza a szórakoztatást. A technikán még kell reszelni, a fővonal is képes leülni, de ettől még ez egy jól átgondolt folytatás, ami abszolút kötelező mindenkinek, aki kedvelte az elődöt meg karmolja ezt a szuperhősös műfajt. És most elnézéseteket kérem, mennem kell vissza segíteni megkeresni egy idős bácsit, hiszen a közkedvelt Pókember figyelme nem lankadhat!