Persona 5 Royal (PS5) teszt

Aztán a P4 és a bővített P4 Golden kvázi bankot robbantott: mind a kritikusok mind pedig a rajongók el voltak ájulva tőle ami nem csoda. Gargával együtt mi is imádtuk, bár azért 2020-ban a külcsín például pusztán funkcionális, nyilván. Kivéve az anime betétek, mert azok nagyon durván jók a mai napig.


Valószínűleg senki sem hitte volna, hogy a közvetlen folytatás, a Persona 5 tizenkilencre úgy húz lapot, hogy betobiztosan jött a huszonegy. Teljesen mindegy, hogy milyen aspektusból vizsgáljuk, instant klasszikus lett. Aztán ha ez nem lett volna elég, befutott a Persona 5 Royal, ami az amúgy is szipiszuper JRPG-t még feljebbi polcra helyezi - oda, ahol a Final Fantasy 7 és a többiek vannak.

Persze, túl menő vagy

Az élmény tehát tökéletes volt, meg is kapta a jól megérdemelt, maximumhoz nagyon közeli pontszámát. Valószínűleg már mindenki inkább a következő epizódot várta, mert ugyan a Strikers alcímmel ellátott cucc meglepően jó volt, de se nem szerepjáték, se nem folytatás. Erre jött a bejelentés, hogy jönnek az elődök nex-gen masinára, plusz a Royal tiszteletét teszi PS5-ön is. Ő, oké.

Ahogy a címből kitalálhattátok, utóbbi be is futott hozzánk tesztre és meglehetősen értetlenül állok előtte. Csak hogy világos legyen már az egész elején: ez a kiadás egy ordenáré, büdös nagy lehúzás, semmi több. A Sega igazán aljas módon próbál még több zsetont kihúzni a fanok zsebéből. Ne legyen megtévesztő a végén látható pontszám, mert az a továbbra is zseniális játéknak szól. Mivel túl sok dologba lehet belerúgni, kezdjük szépen sorjában.

Hiába van meg mondjuk az előző generációs PlayStationre, nincs ingyenes upgrade opció, meg kell venned a teljes árú játékot, ismét. Ebből adódik hogy sem a mentett állásod, sem pedig a trófealistád nem vihető át, újra kell kezdened mindent, előröl. Ugyan a hivatalos közlemény azt mondja, hogy most először fut a cucc 4K60 FPS sebességgel, de ez csak részben igaz. Már a PS4-re, pontosabban a Pro modellekre is elérhető volt ez a felbontás, igaz csak 30 képkockával és natívan.

Mivel is támadjak?

A 60 jól hangzik, de ez egy körökre osztott szerepjáték, ahol igazából nincs semmi, de tényleg semmi jelentősége. Azért köszönjük. Amit fel tud mutatni, az mindössze pár DLC, ami vagy a szereplőknek biztosít új kosztümöket vagy pedig bővíti az egyébként is tekintélyes befogható és megidézhető lények listáját. Azt hiszem a lista végére értünk. Igen, jól olvassátok, ezt tudja felmutatni, ráadásul finoman szólva sem budget áron.

A legnevetségesebb viszont az, hogy a backward compatibilitynek hála a sima Royal (tehát nem ez) pontosan ugyanúgy fut a nextgen konzolunkon, mint a kvázi "felújított" verzió. Ami megintcsak röhejes. Ha valahogy át tudunk lépni ezen a halmon amit fentebb felsoroltam, akkor persze a stuff továbbra is zseniális, az idő semmilyen formában sem fogott rajta.

A grafika elképesztően stílusos, a történet remek, a tartalmat hagyjuk is, mert 200 óra alatt nemigen lehet benne megállni ha rá akarsz menni az extrákra is. A zene pedig fenomenális - nem csak az eredeti dallamok, hanem az új területekhez írtak is. A jazz, a metál meg egy kazalnyi más stílus keveredik bennük, de tökéletes az elegy.

Nyugi Kasumi, nem tudom hogy te vagy az

Nyilvánvalóan, ha még sosem próbáltad, azonnal szerezd be (főleg ha kedveled a zsánert). Az ár borsosnak tűnik, szóval talán jobban jársz ha a Playstation 4-re megjelented veszed meg és úgy tolod. Aztán elképzelhető, hogy a Sega le fogja tiltani ezt az opciót, de az meg egy meglehetősen inkorrekt lépés lenne.

Újfent megismétlem, hogy az értékelőben lévő pontszám nem erre a kiadásra vonatkozik. Ha adhatnék rá olyat, akkor az bizony mínuszos lenne. Mivel mást nem nagyon tudok írni (meg ki is puffogtam magam), haladjunk tovább, brutál mennyiségű cucc érkezett hozzánk. Stay tuned!