Horizon Zero Dawn Remastered teszt

Talán annyival másabb a helyzet, hogy a Sony egyik legszebben ragyogó ékkövéről, a Horizon Zero Dawn Remasterről van szó. Ez ugye eredetileg még PS4-re jelent meg 2017-ben és azt hiszem nem hazudok amikor azt állítom, hogy bankot robbantott: a számtalan díj mellett több, mint 24 millió darabot adtak el belőle világszerte, ami bizony még gombócból is sok. Ez a rész alapozta meg a történet főhősének, Aloy-nak a hírnevét, minden joggal.

Érkezett hozzá a Frozen Wilds DLC, ami gyönyörűen egészítette ki a kalandot - és az ebből összegyúrt Complete Edition pedig minden rajongó polcán nyilvánvalóan ott hever. A folytatás simán hozta a nagyon magas elvárásokat, viszont ez ugye már PS5-re is elérhető volt. Sőt, a fura inkább az, hogy még a Sony előző generációs masinájára is kijött, minimális különbséggel.

Hó előttem, hó utánam

Az egyedüli, amit a PS4 tulajoknak nélkülöznie kell az a Burning Shores kiegészítő, ahol olyan grafikus erőre volt szükség, amit abból már valószínűleg csak brutális kompromisszumok mellett lehetett volna élvezni. Ebből is volt nyilvánvalóan együttes kiadás. Aztán ahogy a Sony üzleti stratégiája megváltozott, úgy Aloy kalandja is elérhető lett a PC gamereknek, mindenkinek a legnagyobb örömére. A portolást a Nixxes Software vállalta magára, nem véletlenül: ők hozták tető alá a legtöbb belsős cím portját, így a tapasztalatuk meg volt ehhez.

Azonban a japán vállalat megkérte őket még egy dologra, nevezetesen, hogy készítsenek egy Remaster változatot a HZD-ből, jelen tesztünk alanyából. Őszintén szólva nem lehet tudni, hogy mennyire repestek az örömtől, hiszen egy brutálisan jól megírt és már 2017-ben is időt álló alkotásról beszélünk ugye. Már csak azért is volt fura ez a kérés, mert PS5-ön futtatható mindenféle upscalinggel, sőt, még egy patch is érkezett hozzá anno, hogy jobban kihasználja az akkor új gép erejét.

Mivel az értékelőbe kénytelen vagyok egy számot írni, ezért már most le szeretném szögezni, hogy a kilences az eredeti alkotásnak szól, nem a Remasternek. Szívesen mondanám, hogy vesszünk el az új dolgokban és lehetőségekben, amit ez a kiadás kínál, de sajna az meglehetősen rövid leírás lenne, ugyanis kizárólag a külcsínhez köthető fejlesztések történtek a játékkal, semmi más. Ahogy ilyenkor lenni szokott, elmondták, hogy az alapoktól építettek mindent újra, dúsabb aljnövényzet, sokkal több részlet, blablabla.

Állandóan csak a döntések. Persze hogy sör!

Meg ugye tíz órányi szöveget vettek újra és ugyanennyi mo-cap adatot bányásztak ki az eredeti kódokból. Szóval ez mind szép és jó, viszont a valóság most fenékbe harap mindenkit: egészen minimális a különbség az eltérő verziók között. Ha a szereplőket közelről mutatják, egy picit mintha valóban élethűbbek lennének a gesztusok és tényleg bujább a növényzet, de ennyi a differencia.

Ami azért fájó, mert ugyan a korábban bemutatott Until Dawn sem a felújítások koronázatlan királya, de ott tényleg impozáns lett a végeredmény. És nem csak a nyers külcsínben, hanem például a paraméterezhetőségben is - ami a HZD Remake-ből teljesen hiányzik. Mármint ami eredetileg is volt, az nyilván benne maradt, de semmi más extra nincs. Mivel gonoszságom nem ismer határokat, ezért a screenshotok a játék eltérő verzióiból készültek és igen, van közötte egy darab PS4-es is.

Az egyetlen, ahol valóban történt érdemi előrelépés azok a töltési idők. Iszonyatosan gyors lett minden, sehol sem kell pár másodpercnél többet várakoznunk, ami elég pozitív, mert az eredeti kiadásnak ez egy nagy rákfenéje volt. És elnézést kérek a Nixxes fejlesztőitől, de nekem az újravett dialógusok sem tűntek fel. Lehet, hogy azért, mert a hangkeveréshez nem nyúltak, nem tudom. Se egy új küldetés, esetleg máshogy rendezett jelenetek. Nyilván extra tartalom sincs, minden tényleg pontosan olyan, mint 2017-ben.

Ott asszem mozog valami

Ha ezek mellé megnézitek az árat, akkor azért simán lehet, hogy a vérnyomásunk az egekbe fog szökni. Ezért a kiadásért ennyit elkérni tényleg nettó pofátlanság - ha rendelkezünk az eredetivel, akkor csak pár dollárt kell ráfizetni. Úgy látszik a Concord irgalmatlan bukása nem volt elég a Sony-nak, mert jönnek a butábbnál butábban árazott termékeik.

Ennek ebben a formában egyetlen csoport lehet a célközönsége: akik direkt vártak a vásárlással. Mindenki más egészen nyugodtan felejtse is el, hogy ez létezik és sokkal inkább koncentráljunk a trilógia záró részére. És ezt tudnám tanácsolni a finoman szólva is kapzsi vezetőknek az igazgató tanácsban is.