God of War: Ragnarök (PC) teszt

Gondolom, a Sony érezte, hogy a számítógépes tulajdonosok is tejelnek rendesen, ha egy olyan cukrot kapnak a szájukba, mely elszopogatás után is kellemesen bizsergeti az arcukat jó sokáig, úgyhogy nem vártak ezúttal annyit, mint a legelső játéknál, és a God of War: Ragnarök mindössze két évvel a PS-es megjelenés után eljött PC-re. Én pedig úgy ráfüggtem, mint szökött gibbon a mászókára... khm, gyerekek, hasonlatokat humoristáktól lopjatok, ne az internetről.

Ha még nem volt szerencsétek iPet kolléga kiváló PS5-ös tesztjéhez, akkor válasszátok balra a második ajtót. Nem szeretném ismételni az ott olvasható infókat, ezért az általános grafikai, zenei és tartalmi részletekkel nem fogok foglalkozni a mai tesztünkben. Csak azok kerülnek megemlítésre, melyek kizárólag PC-n találhatóak meg, illetve egy-két hasfájós dolgot is meg kell majd említenem. Tudom, csak a negativitás, pfuj pfuj.

Atreus nem csak magasságban, hanem arcban is nagyobb lett.

Azonban mielőtt rátérnék a számomra kevésbé tetsző dolgok listájára, le kell szögeznem, hogy a God of War Ragnarök egy letehetetlen játék, még PC-n is. Nekem sajnos nem sikerült ötven plusz órát beletennem, iPet-tel ellentétben, ugyanis valahol a harmincadik környékén Márkó ajtóstól érkezett meg az irodába, finoman érdeklődött (kettétörte az asztalomat), hogy hol a teszt, majd elvitte a kókuszkockáimat és egy barna meglepetést is hagyott a padlón. Kénytelen voltam a katasztrófavédelmiseket hívni, de kinevettek; micsoda időket élünk.

Visszatérve a tesztekre, kollégám írásával majdhogynem minden aspektusát tekintve egyet tudok érteni, és ezt a pontszámon is lehet látni. Nekem kettő dolog tetszett kiemelten ebben a játékban. Az egyik a mellékküldetések mivolta, és ezzel máris megtöröm az ígéretemet, ugyanis Peppalínó bácsi is említette ezt a cikkében, de nem lehet egyszerűen elsiklani efelett említés nélkül. Azon kívül, hogy majdnem mindegyik opcionális feladat érdekesnek és egyedinek tűnt a történetmesélés szempontjából, végigcsinálásuk során bizonyos karakterekről érdekességek és újdonságok derültek ki, mélységet adva így mindegyiknek.

A másik szimpatikus részlet pedig a tökéletes optimalizáltság volt. A helyzeten mondjuk segített, hogy 60 FPS-en megfogtam a limitet, azonban mindent ultrára nyomva, felskálázó algoritmus használata nélkül a videokártyám egyszer sem emelte fel a hangját. Ilyet szinte egyszer sem tapasztaltam. Ha például a Sony zászlós portjait nézzük, akkor a Horizon: Forbidden West-nél és a The Last of Us Part 1-nél is szükség volt az NVIDIA DLSS-ére, ha azt akartam, hogy csendben duruzsoljon a gép.

Spártai fogászat egyes lépés: nyisd ki a szád, vagy letépem az állkapcsod.

Szóval igen, a már megszokott "anti-aliasing" és "upscaling" technológiák itt is elérhetőek (TAA, AMD FSR 3.1, Intel XeSS 1.2, NVIDIA DLSS 3.7). Ezeken kívül az FPS-t immáron nem kell határok közé zárnunk (vagyis elérhető az "uncapped" lehetőség), illetve a natív 4K-s felbontás is elérhető (4096 x 2160), akár szuper ultraszéles (32:9) képaránnyal is. Ha pedig NVIDIA-sok vagyunk, akkor a Reflex opciót mindenképpen kapcsoljuk be, hisz az a jó, ha az épp irányított karakter minél gyorsabban, de leginkább azonnal reagál a gombnyomásainkra.

Apropó irányítás, ez egy kicsit kényelmetlen volt számomra, de nem a megszokott értelemben. Kratos vagy Atreus tökéletesen mozogtak az "input"-jaimat követően, azonban mikor kezdtek elszaporodni a különféle képességek, akkor könnyedén bele tudtam gabalyodni ezekbe. A kontroller támogatás él és virul itt is, mint az összes PlayStation-ös portnál, és biztos könnyebb úgy az irányítás, ha minden gomb kézre esik, de egy klaviatúrán bizony sok gyakorlásra lesz szükség.

Azonban, mint az elődnél, itt sem kell feltétlenül elsajátítani a legbonyolultabb trükköket a győzelemért. Ha olyanok vagytok, mint én, akkor is gond nélkül le fogjátok tudni gyűrni a kihívásokat sima támadásokkal és fejszehajigálással. A harmadik nehézségi szinten játszottam, mely egy kiegyensúlyozott élményt nyújt sztori és csatázás tekintetében, és tény, sokszor elhullottam.

Kicsit fura lesz újra megtanulni azokat a képességeket, melyeket az elődben már elsajátítottunk; de cserébe lesznek újak is.

Azonban ez inkább az én felkészületlenségemből fakadt, semmint abból, hogy valami különleges mozdulatot kellett volna használnom egy célpont ellen. Tehát szerintem még a legmagasabb fokozatot is át lehet vészelni alapvető mozdulatokkal; legfeljebb még nehezebb dolgunk lesz.

Továbbá íme az első szubjektív hasfájásom, de nekem nem tetszett, hogy a kitérés nem volt olyan hatékony, mint reméltem. Ez a negatív érzés inkább a túl sok Elden Ring-ezésből fakadt, ahol a kitérés az esetek 95%-ában minden támadás ellen megfelelő volt. Ám itt vagy elsajátítjuk a pajzsblokkolás tökéletes időzítését, vagy ésszel használjuk a kitérést.

Általában nem érdemes az ellenfél felé nyomni a kitérő akciót, illetve előre és hátra is csak akkor mozduljunk ki, ha a támadás nem vertikális, hanem horizontális, különben jön a sérülés. És a játék második felében ijesztően hamar el tudunk hullani, ha beengedünk potya találatokat. Szerencsére a rendszer mindig a harc előtti helyszín mellé tesz vissza minket, ha elhullanánk, úgyhogy igazából semmit sem veszítünk a vereséggel.

Spártai fogászat, kettes lépés: az állkapocs szabályos eltávolítása.

Ettől függetlenül azért bosszantó volt hosszú távon eme törékenység érzése, főleg mikor robbanó lövedékekkel dolgozó sötét elf bogarakat és a kitérhetetlen villámokkal operáló lidérceket vágott hozzám a játék. Jó, hát ne bénázzak, igen, ez is egy megoldás. No, de ennyi elég volt a nyafogásból... nem, várjatok, egyvalami még nem tetszett... Christopher Judge hangja.

Oké, nyugodjunk le, tegyük le azt a zongorát, hadd magyarázzam meg. Kratos szinkronszínésze zseniálisat alakított az első God of War-ban, kétség sem fér hozzá. Hangja erőteljes, érezhető benne a kor, a domináns jellem és a fenyegetés, ám előfordulnak "gyengébb" pillanatai is, amikor ugyan a szóhasználata nem mindig a legmegfelelőbb, de a hanglejtésből egyértelműen sugárzik a mérhetetlen szeretete fia iránt.

Azonban a Ragnarökben nem mindig éreztem a karakter beszédéből, hogy tényleg egy istenölő legenda áll velem szemben. Bár Judge alakítása most is, végső soron, szinte kifogástalan, én gyengeséget éreztem a hangján nem egyszer, ami lehet, hogy a színész idősödő mivoltából fakadt, vagy lehet, hogy egy-két felvétel nem klappolt a legjobban.

Tudjátok hol könnyű kapaszkodni? A fagyott kövön.

Vagy, és ez lehet a legvalószínűbb, Judge-nak sikerült jellemfejlődést produkálnia csak az intonációjával. Hisz Kratos belefáradt az állandó háborúba, a nyugodalmasabb életet preferálja és ami a legfontosabb: biztonságot Atreus-nak. És mindezt a volt háború istenének a szavaiból és hangjából érezhetjük. Továbbá párhuzamot is fel lehet fedezni Atreus tinédzseres hozzáállása és Kratos sztoikus viselkedése között.

A fiú felemelkedik, egyre fontosabb szerepet kap a sorstól és az őt körülvevő istenektől, míg az apa csak nézi, és talán ő is tudja, hogy a stafétabotot lassan, de biztosan át kell adnia. Azonban ismerjük már Kratost eléggé ahhoz, hogy tudjuk, ő a maga módján fogja azt a bizonyos botot átadni.

Beleszámított a pontozásba ez a kis véleménybicsaklásom? Nem. A kezdő sorokban olvashattátok, mennyire magával ragadt engem a kaland, a karakterdrámák, a mellékfeladatok és a számtalan gyűjtögetni valónak a harmonikus egyvelege. Még felhánytorgathatnék néhány olyan dolgot, mely nem tetszett, de nem tudnám úgy forgatni a dolgokat, hogy ne kerüljön mégis pozitívan ki a játék az egészből; már a fent említett "nem-tetszik-a-hangja-néha" problémámat is igazából jó aspektusként is fel lehet fogni. Így kell maradandót alkotni; amikor még a rossz részek is igazából jók.

Simán el lehet veszni a lábunk alatt lévő sziklás, moszatos részleÁÁÁÁ MEGTÁMADTAK A SZÍNEK!!!

Néhány grafikai bug-on kívül semmit sem találtam, amit jogosan fel lehetne róni a God of War Ragnarök-nek. Ami nem volt szimpatikus, az szubjektív volt, és maximum az arcrohasztó 190 giga tárhely-szükséget lehetne megemlíteni hátrányként. Mondjuk, ha 2024-ben nincs ennyi szabad hely a számítógépünkön, akkor ez szerintem a mi hibánk. Mivel a legtöbb játék már egyébként is felhő alapú mentési rendszert használ, nem lesz bajunk, ha néhány letörlésével helyet csinálunk ennek a közel tökéletes alkotásnak.

Ennyi. És egy Bambi. Ismét hálásak lehetünk a Sony-nak, hogy folytatta a trendet, mely a PS exkluzív játékoknak a PC-s újrakiadásából áll, és reméljük, hogy megőrzik eme szokásukat. Most már csak a The Last of Us Part 2-re lenne szüksége a szervezetemnek. De persze ismét a Horizon: Zero Dawn kap egy újabb, biztos nagyon fontos verziót. A hétköznapi játékosnak nem fog feltűnni, hogy több mint 10 órás hangfelvétel lett újrafelvéve. A grafikai "frissítések" pedig végképp nem. Ha pedig mindezért teljes árat kérnek...